Olaszországban a XX. század elején, sőt talán a 19.sz. végétől igen elterjedtek voltak a nagyvárosok környékén a városi villamoshálózatokhoz szervesen csatlakozó, vagy azt kiegészítő tranvia interurbana - városközi villamos - hálózatok. Üzemük jellemzői valahol a vasút és a villamos között helyezkedtek el, váltakozott a közúti vasúti - látra közlekedő, burkolt vágányos, közútba integrálódott - és a „vasutasabb”, jelzőkkel biztosított, gyorsabb, szeparált üzemvitel.

Túl drága, túl zsúfolt és már egyáltalán nem menő: ezek azok az úti célok, ahová ma már csak a kezdők mennek.

A régimódi két- és háromtengelyeseken kívül modern alacsonypadlósuk is van: egy 1896-os kisföldalatti kocsi!