venember83 • 6 nap
Ragadozó állatok fajukat tekintve is szép számmal élnek a Földön. Ebben a cikkben a 10 legveszélyesebb nagyragadozó bemutatása következik. Fontos megjegyezni, hogy itt most nem azon kivételekre gondolok, amit a gyilkos állatokról szóló akció, horror és kalandfilmekben láthatunk. A nagyobb testű állatok közül azok a ragadozó állatok kerültek ide, melyek – bizonyos helyzetekben – az emberi életet a leginkább veszélyeztethetik.
Ez megint egy olyan toplista, ahol van néhány „biztos” pont, s vannak helyek melyeket ahány nézőpont, annyiféleképpen cserélnek. Vagyis ha számodra más a top 10, teljesen rendben van. A válogatásban sokat segített gyermekkorom egyik kedvelt könyve, Jékely Endre – Fogakkal és karmokkal című műve, mely éppen a legveszélyesebb nagyragadozókat mutatja be.
Vagyis ezek olyan ragadozó állatok, melyek alapesetben nem feltétlenül veszélyesek. Viszont ha valaki megijeszti, vagy ingerli őket, éppen kölykeik vannak, s emiatt támadóbbak, vagy a kevés élelem (esetleg öregkor) miatt válhatnak akár emberevővé. Igyekeztem több kontinens, éghajlat és területtípusról összeválogatni őket.
Könnyebb volt, mint később a legfurcsább fák összeállítás, mégis sokat gondolkodtam rajtuk. Spontán sorrendben mutatom be őket, és néhány esetben rokon fajokat egybevettem, hogy beférjenek a 10 közé. Mindegyikükről könyveket lehetne írni (amit sokan meg is tettek), itt csak néhány jellemzőt és érdekességet említek róluk.
A medvékről számtalan történet szól, de leginkább ez a két fajtájuk lehet veszélyes. Ezek jellemzően az északi félteke lakói, s főként az eurázsiai barnamedvék, vagy az észak-amerikai grizzly lehet veszélyes emberre nézve is. A kisebb termetű Góbi, vagy a tibeti barna medvéről nemigen hallani rosszat, mivel kevés él belőlük.
Ami a jegesmedvéket illeti – ha figyelemmel kíséred David Attenborough Földről szóló természetfilmjeit – tudod, hogy a sarki jég fogyása miatt igencsak veszélyeztetett állatfaj. Ha kevés az élelem, közel merészkedik az emberi telephelyekhez, és igencsak pofátlanná válhat. Ez oka volt több véres konfliktusnak is.
A sarkvidék Robinsonjai című ifjúsági regényben van egy eset a támadó tundrai medvéről. Ilyen alfaj nincsen, többnyire a tundra szélére is kimerészkedő grizzlyről van szó. A különböző nemzeti parkokban – például a Yellowstone -ban – nem ritkán fordul elő, hogy a kirándulók veszélybe kerülnek, mert elfutnak, vagy éppen egy kölykökkel járó anyamedvébe botlanak.
Bár több száz cápafaj létezik, ezeknek csak néhány százaléka lehet veszélyes. A nagy fehér cápa, a kékcápa, a tigriscápa, a bikacápa, vagy a pörölyfejű cápa néhány azok közül, melyek támadtak már emberre. A Föld óceánjaiban és a tengerek többségében jelen vannak, számukhoz képest elenyésző a támadásuk, de az ember is vadászott a cápákra.
Könyvekben is visszatérő téma, Jékely Endre könyvein kívül – melyek valós esetek – regényekben is gyakran felbukkannak. Például Wilbur Smith – A tigris szeme regényében ezen tengeri ragadozók támadása az egyik legjobb jelenet. Rengeteg cápás film van (lásd az első bekezdésben levő linket), ezekben jócskán eltúlozzák a történeteket.
Ettől függetlenül a ragadozó állatok közül ez a faj nem mentes az agresszivitástól, sajnos a valós életben is számos szörnyű eset történt. Viszont nem mindig az állat volt a hibás, mert az emberi óvatlanság és meggondolatlanság sokszor jelen van. A tenger nagyragadozói közül neki van a legrosszabb híre.
Az aligátor Észak-Amerikában, a kajmán Dél-Amerikában, a gaviál Ázsiában, és a krokodil Afrikában, Ausztráliában, valamint Délkelet-Ázsia körzetében fordul elő. Közülük a legtöbb történet a nílusi krokodilról szól, mely tavaknál és folyóknál is előfordul. Bár ő sem emberevő, ha a helyzet adott és éhes, a kísértésnek nem tud ellenállni.
Erről a viszonylag hosszú életű állatról sok történet kering, különösen Közép-Afrikában fordulnak elő emberáldozatokról szóló esetek. A krokodil azért (is) veszélyes, mert a vízben megbújva, villámgyorsan vágódik ki, és ragadja meg áldozatát. Ha az ilyen eseteket tekintjük példaképpen, talán a legtöbb emberrel ez végzett a ragadozó állatok közül.
Afrikán kívül ma már csak Északnyugat-Indiában él egy alfaja, csekély példányszámban. Ez a nagyragadozó az egyik legismertebb a Földön. Vannak igen jó tulajdonságai is (lásd oroszlán típusú ember), hiszen bátor és egyenes, ugyanakkor több ellenszenves. Én például sosem tudtam megszokni, hogy a hímek megölik a gepárd kölyköket, vagy akár a saját fajuk kölykeit.
Normál esetben az oroszlánnal sincsen gond, de mivel nagy területen élnek, viszonylag sokan vannak, és emberek közelében is, előfordulnak „balesetek”. Ritkán emberevővé is válnak, mint például az a bizonyos kenyai eset a 19. század végén, amelyből film is készült. De vannak közülük, amelyek cirkuszban szerepelnek.
Számomra mind közül az egyik legszimpatikusabb Clarence, a Daktari című filmsorozatból. Ő aztán az abszolút nyugalom és béke szobra volt, az oroszlánok lustaságával együtt. Az ellenpéldáról az Ébred a dzsungel című vadásztörténetekben lehet olvasni, például Kittenberger Kálmán eseteiben.
Zöld mamba
Az ismertebbek és legveszélyesebbek közé tartoznak egyes kobrafélék, a tajpán, vagy például a fekete mamba. Utóbbi, vagy a pápaszemes kobra marása igen gyorsan halálhoz vezethet. De az olyan nem mérges óriáskígyók, mint az anakonda, vagy némelyik python sem veszélytelen, a szorítása miatt.
Jobb természetfilmekben látni olyan jelenetet, ahol az Afrikában élő python lenyel egy teljes antilopot. Ehhez hatalmasra kell tágulnia, de meg tudja tenni. Ami miatt a nagyobb kígyók veszélyesek, az az, hogy többnyire rejtőzködő életet élnek, hangtalanul siklanak, és sokszor nehéz őket észrevenni.
A legveszélyesebb kígyófajták Afrika, Dél-Ázsia és Dél-Amerika trópusain, valamint egyes szigeteken fordulnak elő. De a többi sem veszélytelen, hiszen az észak-amerikai csörgőkígyó is okozhat gondokat. Leginkább a méreg az, ami miatt problémás nagyragadozók az említett kígyófajták, mert ha nincs ellenszer, könnyen az életbe kerülhet.
A legtöbb tigrisről szóló történet a bengáli, vagy királytigrisről szól, bár a pár bekezdéssel lejjebb említett könyvben Amúr környéki szibériai tigris is szerepel. Utóbbi alfaj azonban már kevés egyedszámú, bár a szumátrai alfaj még ritkább. Az elmúlt századokban az elefánthátról történő tigrisvadászat kedvelt sport volt Indiában.
A macskafélék közül a tigris a legnagyobb termetű, főleg erdőkben, dzsungelekben él. Az emberevő tigrisek megjelenésének fő okai, az állat testi hiányosságai/öregsége, vagy élettér és táplálék csökkenése. A bundája a legszebbek közé tartozik az állatvilágban, a világosabb szibériaié a legvastagabb. A nagymacskák közül leggyakrabban a Föld legszebb állatai közé sorolt faj.
A farkasnak is több alfaja van, különösen a szürke farkas tajgákon és tundrákon élő egyedeiről szól sok történet. Régen Európában is nagyobb számban voltak jelen, és hordáik veszélyt is jelentettek. De lehetnek kivételek, aki látta a Csoda a farkasokkal című Jean Marais filmet, hatásos jelenetnek lehetett szemtanúja.
Bár az csak film, a farkas viselkedése nem mindig kiszámítható. Az oroszlánhoz hasonlóan megszelídíthető, viszont télen, hordákban, ha kevés az élelem, akár az emberre is támadhatnak. Mariszajev - Az utolsó farkas történetgyűjteményéből tudjuk, hogy már a múlt században egyes területeken csaknem kiirtották ezt az állatot a tajgán.
A 10 legveszélyesebb nagyragadozó közé nem annyira a mérete, mint a társas együttműködése miatt került be, hiszen nagy csapatokban a legtöbb élőlénnyel elbánhatnak. De felnőtt korban is létezhet jó kapcsolat közte és az ember között. Erről szól például a tundra kalandfilmek közé tartozó Farkasbarátság című film 2009-ből.
Bár a polipról nem szól annyi történet, mint például a delfinekről, számos esetben okoztak sérülést embereknek. Több alfajuk van, az óriáspolip 4-6 méteresre is megnőhet. Veszélyt jelenthet egyeseknek a mérge, egyébként pedig a szívókorongjaik, szorításuk. Általában lesből támad, meneküléskor tintafelhőt bocsájt ki.
A polip leginkább rejtekhelyről kibújva, vagy valami számára gyanús dolog miatt támadhat. Több ismert eset van, amikor a karjaival egy halászra csavarodott, s ilyenkor ha az illető egyedül volt, vagy nem tudta kiszabadítani magát, odaveszett. Noha nem tartoznak a legismertebb veszélyes állatok élvonalába, mégis előfordulnak támadások, különösen ahol a bennszülöttek a tenger mélyén halásznak.
Az egyik legnépszerűtlenebb állat a világon. Csúnya testfelépítése, rövid hátsó lábai és kacagásszerű hangja elkülöníti minden más fajtól. Csapatban az oroszlánokra is veszélyesek lehetnek, melyekkel gyakran csatába is keverednek. A harapása hihetetlenül erős, a kafferbivaly, vagy az elefántcsontot is szétrágja.
A nőstények nagyobbak a hímeknél, és agresszívebbek lehetnek. Lapvetően sunyi, alattomos lény, hajlamos más ragadozó állatok zsákmányát is ellopni. Bár dögevő, vadászik is, és kitartóan tud sokáig futni. Települések közelében is megtelepedhet, Afrika egyes városaiba is bejár.
Gyakran számoltak be olyan esetekről, amikor alvó emberekbe harapott, vagy meg is ölte őket, gyerekekre különösen veszélyes lehet. Bár szemből és ok nélkül ritkán támad emberre, ha könnyű prédának tűnik, és az illető nem veszi észre, előfordulhat, hogy „megkóstolja”.
Mindhárom faj – a családi kapcsolatokat leszámítva – magányosan vadászik. Közülük a Közép és Dél-Amerikában élő jaguár a legnagyobb. Őt követi a kissé eltérő mintázatú, Afrikában, és Ázsia déli, délkeleti részein élő, egyes esetekben fekete leopárd. A puma Kanadától, egészen a dél-amerikai Andok hegység déli részéig jelen van, főként a hegyekben.
Mind a három faj emberi településektől távol, a vadonban érzi jól magát. A kivételeket leszámítva, a legtöbb baleset, támadás azért történt, mert az ember behatolt a területükre, ahol megzavarta őket. Időnként – például Indiában – előfordul, hogy a leopárd bemerészkedik éjjel a nagyvárosok peremkerületeibe.
A puma néha kalandfilmekben is szerepel, mint például a Robinson család kalandjai a vadonban címűben, amelyben a medve és a farkas is felbukkan támadóként. A jaguár főleg esőerdőben érzi jól magát, de például Arizonában is előfordult néhány példány. Mivel szokatlanul erős az állkapcsa, a teknősbékát, illetve a kisebb kajmánokat is megpróbálja elejteni. Háziállatok megtámadása által váltak egyes példányok veszélyessé az emberre.
