venember83 • 1 nap
A Magas-Tátra (Vysoké Tatry) a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata, a hegység szlovákiai része 550 km2, lengyelországi része 236 km2. A Magas-Tátra túlnyomó része a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) felügyelete alá tartozik, ahol csaknem 600 km turistautat vehetünk igénybe. Az utak karbantartása, kitáblázása példaértékű.
Poprad (Poprad-Tatry)
A Tátra kapujának is szokták nevezni, mivel a városból csodálatos kilátás nyílik a Magas-Tátrára, hiszen annak lábánál fekszik. Poprád idegenforgalmi központ, nevét a Poprád folyóról kapta, mely a Dunajec jobb parti mellékfolyója. A várost és a hegységet is többfajta közlekedési eszközzel megközelíthetjük. Én a Flixbus varsói járatát vettem igénybe, melynek egyik megállója Poprád, majd a tátrai villamossal utaztam tovább szálláshelyemre, mivel már tudtam előző látogatásaim tapasztalatai alapján, hogy a villamos panoráma ablakai lehetővé teszik út közben, a Magas-Tátrában való gyönyörködést.
Štrbské Pleso (Csorbató) a legmagasabban fekvő tátrai település, turisztikai központ.
Csorba-tó (Štrbské Pleso) a Tátra második legnagyobb tengerszeme, 20 méter mély.
Szálláshelyem a Turistická Ubitovná SHB, Štrbské Pleso volt.
A szálláshely kiváló helyen fekszik. Közel a TEZ (Tatranské Elekrtrické Železnice), a Štrbské Pleso, a túraútvonalak, pár perc sétával elérhető a bolt, szupermarket, éttermek. A konyha mindennel felszerelt, a fürdőszoba felújított, habfürdő, kézmosó, törölköző rendelkezésre áll, nagyon jó, hogy a közös WC-nél fertőtlenítő folyadék van, - ahogy mindenhol a Magas-Tátrában - és tisztaság, rend, a szemetet szelektíven gyűjtik. Estére befűtöttek, így az egész napi túrázás után jó meleg volt és meg tudtak száradni a ruháink. A személyzet kedves és szolgálatkész. Az egész épületben működik a WIFI, így az időjárás előrejelzést minden esetben figyelemmel tudtuk kísérni. A szálláshelyet mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a természetet és túrázni érkezik a Magas-Tátrába.
Első napomon a Csorbatótól induló Tatranská magistrála azon szakaszát vettem igénybe, amely a Poprádi-tóhoz vezet. Korán reggel 4 spanyol turistával együtt fordultam rá az autóútról a piros színű jelzésre, s út közben is csak szlovák turistákkal találkoztam. Nagyon eltökéltek voltunk, mivel egész nap esett az eső, de ez minket nem tántorított el, hiszen megfelelő felszereléssel rendelkeztünk.
A Tatranská magistrála (Felső-turistaút) a leghosszabb turistaút (46,25 km), amely keresztben átszeli a Magas-Tátra déli lejtőit.
Az eső ellenére, lélegzetelállító látvány tárult a szemünk elé, a Poprádi-tó felé vezető úton. 1.355 méter tengerszint feletti magasságról kaptattunk felfelé 1.494 méterre.
Mint ismeretes, 2023. novemberében, a Tarajkáról a Rainer kunyhó felé vezető ösvény egyik 200 méteres szakaszán földcsuszamlás történt, majd 14-én hatalmas sziklatömbök zuhantak a Felső-turistaút földcsuszamlással érintett szakaszára, ezért 16-án a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) lezárta a Tatranská magistrála Hrebienok – Rainerová chata közötti szakaszát. A kerülőút a zöld jelzésű turistaút volt. Ma ismét megtapasztalhattam a saját szememmel a természet erejét, immár ismét a piros jelzésen.
Az úton mi voltunk és a természet, meg a hegyek, semmi nem zavarta meg ezt a harmóniát. Fenyők, törpefenyők, kőomlások, lezúduló vízesések, bakancsunk alatt sziklák, a fenyők gyökerei, sok helyen erodált talaj, majd egyszer csak teljes pompájában megpillantottuk az Oszterva (Ostrva) sziklafalát. Mindenkiből kitört a saját nyelvén, hát ez „krásny/gyönyörű/hermoso”.
És elértük a Poprádi tavat, mely egy gyöngyszem a Menguszfalvi-völgy alsó részében. Körbesétáltam a fenyvesekkel koszorúzott tavat, melynek területe 6,88 hektár, legmélyebb pontja 17,6 méter. A tónak mindig gyönyörű smaragdzöld színe van, ezen az évszak és az eső sem változtatott. A víztükörben a környező hegyek tükörképét láttuk, s az Omladékvölgyi-Jeges-patak zúgását hallottuk. A tóból a Krupa-patak (Krupá) vezeti le a vizet, hogy később egyesülhessen a völgyön keresztülfolyó Hincó-patakkal (Hincov potok), s innentől kezdve a folyó neve Poprád.
A tó északi partján áll a Poprádi-tavi menedékház (Chata Popradské Pleso), sokan itt megpihenve vágnak neki a Tengerszem-csúcsnak (Rysy 2.499 m), spanyol alkalmi túratársaim is így tettek, én a sárga jelzést választottam, mely a Szimbólikus temetőhöz (Symbolický cintorín) vezetett.
A temetőt a Magas-Tátrában, vagy más magashegységben balesetett szenvedett és elhunyt hegymászók emlékére, 1934-ben létesítették, s 1940-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. A temetőt az Oszterva nyugati lejtői alatt, egy cirbolyafenyő-ligetben hozták létre. Kősziklákon elhelyezett emléktáblákat és fakereszteket láthatunk, a fakereszteket nagyrészt Jozef Fekiač-Šumný gyetvai népművész faragta. A kápolnát 1936 nyarán építette Michal Orolin, Ján Orolin és Ján Svitaň kőműves és Jozef Kačuč asztalos, melyet elkészültekor felszenteltek és nemrég ismét felújítottak. A kápolna oltárképén egy faragott táblán egy halott hegymászó lehozatalát láthatjuk az alábbi felirattal: „A hegyek áldozatainak”. A kápolna harangján az alábbi felirat olvasható: „A holtaknak emlékül, az élőknek figyelmeztetésül”. Minden év október utolsó előtti hétvégéjén ökumenikus szertartással emlékeznek meg a hegyek áldozatairól.
A Szimbólikus temető megtekintése után visszatértem a Poprádi-tóhoz és a zöld jelzésen elindultam visszafelé Csorbató irányába, ahol is a Hincó-patak látványa és zúgása kísérte utamat, mígnem ismételten találkozott a zöld és a piros turistaút a Trigan hosszú erdős gerincén. A Trigan egy morénadomb, melyet egy gleccser hagyott hátra. Rátérve a magistrála ösvényére, folyamatosan ereszkedve, Csorbató településen lépdeltem megint.
Csodálatos napom volt, hiszen ismét a természet része lehettem.
Starý Smokovec (Ótátrafüred)
A Magas-Tátra legrégebbi települése, Csáky István grófnak köszönheti alapítását, felvirágoztatását pedig Rainer János Györgynek, aki bérbe vette a települést és üdülőtelepet hozott létre megfelelő infrastruktúrával, az első menedékház, a Rainer-kunyhó az ő nevét őrzi. 1873. augusztus 10-én ezen a településen alakult meg az első magyar turistaszervezet, a Magyarországi Kárpátalja Egyesület. A Grandhotel 1904-ben, a Tarajkához (Hrebienok) közlekedő sikló 1908-ban, a Sport Hotel 1930-ban épült.
Másnap a tátrai villamossal Ótátrafüredre utaztam. A siklóval 1.010 méterről 1.285 méterre emelkedtem. Itt megkezdtem túrámat, most már jobb időben, de még mindig vizes talajon, csúszós köveken. Tarajka (Hrebienok, 1.284 m) után a zöld jelzésen elértem a Bíliková chatát (1.285 m), majd a zöld jelzést elhagyva jobbra, a sárga jelzésen lementem a Dlhý vodopádhoz (Hosszú vízesés, 1.153 m). Utamat folytatva megpillantottam a Vodopády Studeného potoka/ Tarpataki vízesések, Velký vodopádot (Nagy vízesés,1.226 m), a sárga jelzés idáig vezet és itt találkozik a kék jelzéssel.
A zöld és a kék jelzésű úton elértem a Rainerová chatát (1.290 m), melyet Tátrafüred bérlője, Rainer János György épített 1863-ban, s ez volt az első menedékház a Magas-Tátrában. A házat 1997 és 1998 között Peter Petras késmárki középiskolai tanár önerőből állította helyre, bérli az államtól és gondnoka a chatának. A kőkunyhóban ma régi korok hegymászó eszközeit láthatjuk.
Utamat a zöld úton folytatva, becsatlakozott a magistrála piros jelzése is, s a turistaút keresztezte a Velký Studený potokot (Nagy-Tar-patak). Ezután már egyenletesen felfelé emelkedett az út, s megérkeztem az Obrovský vodopádhoz (Óriás-vízesés, 1.350 m), mely a Malý Studený potok (Kis-Tar-patak) vízesése. A Kis- és a Nagy-Tar-patak a Rainer-kunyhóval szemközti völgyben egyesül és innentől kezdve a neve Studený potok, vagyis Tarpatak.
Emelkedés közben valamennyien gyönyörködtünk a szemünk elé táruló tájban és az egyre kisebbnek látszó Rainer-kunyhó körvonalaiban. A Zamkovszkého chatához (1.475 m) vezető piros és zöld jelzés továbbra is együtt haladt csodálatos környezetben, hatalmas kövekkel kirakott úton.
Felérve a menedékházhoz, mindenki megpihent egy kicsit, majd vagy folytatta útját a Téryho chatáig (2.015 m), vagy visszafordult és az ismert úton tovább élvezte a természet nyújtotta szépségeket, én ez utóbbit választottam.
A Zamkovszky menedékházat Zamkovszky István neves lőcsei hegymászó, hegyi vezető, fényképész saját kezűleg építette, s 1943-ban nyitották meg a turisták előtt, a II. világháború idején az üldözöttek menedékévé is vált. 1948-ban a menedékházat államosították, s a családnak el kellett hagynia. 1951-ben a házat Nálepka kapitány menedékházra keresztelték át, eredeti nevét 1991-ben kapta vissza, a chata tulajdonjoga csak 1993-ban került újra a Zamkovszky családhoz.
Harmadik napomat, amikor is végre kisütött a nap, Csorbató településnek, a Csorba-tónak és a Soliskonak szenteltem.
