Agen nyelvrokonság

Bevezetőként álljon itt egy általánosan elfogadott felosztás az uráli nyelvcsoportokra. (Lásd fent).

Valamint egy meghatározás a nyelvrokonságra:

De előbb tisztázzuk a rokonság fogalmát Róna-Tas András szerint: „A köznyelv a rokonságnak kétféle formáját ismeri. Van vérrokonság, vagyis a leszármazás közössége és van házasság révén szerzett rokon, akivel nem vérségi kötelék köt össze. A rokonság szót, ha nyelvrokonságról beszélünk, az elsőhöz hasonló értelemben használjuk”. És még egy: „[...] Csakhogy az élet meghazudtol minden családfát. Mert ha származásom érdekel, nem feledkezhetem meg az édesanyámról sem. Sőt volt anyja apámnak is, nem csak apja. Anyámnak szintúgy. Négy öregszülémnek pedig nyolc édesszüléje és tizen-hat öregszüléje volt. És mindőjükről maradt rám valami. Nem ház vagy föld, sem bankbetét, hanem kiről egy gesztus, kiről egy halk mosoly. Aki ismerte szüleimet, fölismeri rajtam az ő vonásaikat, arckifejezésüket, mozdulataikat. És ha ismerte vol-na öregszüléimet, azokét is felfedezhetné rajtam. Így ágaznak el gyökereim a múltban, sok-sok ősömben, és nincs jogom megtagadni egyiket sem, azért, hogy személyesen sosem találkoztam velük” (Lükő 1991. 5–6, az én kiemeléseim – Sz. N. S.)”.

A nyelvek genetikus rokonságát – a jól ismert -- „családfa” ábrán szokták szemléltetni. Ennek a lényege, hogy „nyelvrokonság akkor áll fenn, ha az egy közös ősi nyelvre vezethető vissza”. Kiegészítve, hogy „a rokon nyelvek összefüggését úgy írhatjuk le pontosabban, ha azt feltételezzük, hogy a nyelvi újítások a nyelvközösség egy pontján keletkeznek, és onnan hullámszerűen terjednek el a nyelvközösség területén”. (RTA: A nyelvrokonság ábrázolása).

A nyelvek kialakulását, és terjedését azonban lehet másképpen is feltételezni. Ehhez a nyelvrokonság tágabb értelmezése szükséges. A rokonság köznyelvi értelmezéséből kitűnik, hogy ehhez házasság kell. Nyelvek esetében azonban más okokat kell keresnünk, mert ott a házasság intézménye nehezen képzelhető el. Lehetnek ezek az okok hangtani, nyelvszerkezeti, szótani, vagy a nyelvészetben használt szabályos hangváltozások, vagy bármi, csak ne legyen genetikus. Az ilyen nyelvrokonságot hívhatjuk nem genetikusnak, vagy röviden agen nyelvrokonságnak. A nyelvek terjedésénél megkülönböztethetük un. monolitikus (amikor egy nyelv egy, az azt beszélők közösséghez kötődik) és a közvetítő szerepet is betöltő, un. linqua franca nyelvek típusát. Az első arra terjed, amerre a nép vándorol, a másik terjedhet diffúz módon is, mert használói különböző etnikai csoportok is lehetnek.  

Miért van erre szükség?

A kérdés túl általános ezért most, csak és kizárólag, a magyar nyelv kialakulása szempontjából vizsgáljuk.

Semmi gond nem lenne a nyelvek „tudományos” csoportosításával, ha nem ütközne számtalanszor a nyelvet beszélők kapcsolatával. Ennek szétválasztása okozza a fő ellentmondást a finnugrisztika művelői és ellenzői között. „A nyelvrokonság, nem néprokonság”. Ez a megállapítás a 19. században még nem volt nyilvánvaló. A 20. századi régészeti és antropológiai vizsgálatok azonban igazolni látszottak ennek a tételnek a helyességét. A 21. században azonban, az archeogenetika megjelenésével, a távoli ősök területi beazonosításával új lehetőség nyílott a rekonstruált alapnyelvek feltételezett beszélőinek „rokonítására” a nyelvi családfa alapján, és ebből etnogenezist szerkeszteni a régészeti kultúrák felhasználásával.  Az  interdiszciplinaritásra hivatkozva igazolni próbálják a magyarok őshazájának és vándorlásának uráli őshaza>Levédia>Etelköz>KM elméletét. Ha viszont elismerjük és használjuk az empirikus tudományok eredményeit,  de a nyelvrokonságot másképp közelítjük meg, akkor a magyar etnogenezis is másképpen fog kinézni. Próbáljuk meg!

Tehát a nyelvrokonságnak nem feltétele az alapnyelv megléte. A magyarságnak nem feltétele a közös származás, a közös nyelv.

Akkor, hogyan alakult a magyar etnogenezis, miből lett a magyar nyelv?

Mivel a válasz nem egyszerű és nem rövid, használom az eddigi tanulmányaimat, amelyeket a feltett linkek alapján ismerhet meg a tisztelt érdeklődő.

A magyarok etnogenezise

A magyar őstörténet háza

Az igazi kettős honfoglalás

Kiegészített változat (I.)

Az igazi kettős honfoglalás (folytatás)

Kiegészített változat (II.)

Az igazi kettős honfoglalás – 2022-es szemmel

Egy MKI ismeretterjesztő TV műsor kapcsán

A puszta szerepe a magyar nyelv „honfoglalásában”

Kiegészített változat

Genetika és a magyarság, 2022

Kis történeti összefoglaló

Miért nincs őshaza?

A ponto-kaszpi sztyeppe 9. századi története – a magyarok története

Egy alternatív megközelítés

Przemyśl -- Magyarország kapuja

Honfoglalás kori történetek (Kiegészített)

Magyarán a DAI-ról

Kiegészített változat

A honfoglalás történetének bolgár kapcsolatai

Ahogy én látom (Kiegészített változat)

Fehér és fekete magyarok

Voltak-e valóban fehér és fekete magyarok?

Magyarok a sztyeppén

A korai magyarság története a középkor kezdetén

A magyarok vándorlása az Uráltól Etelközbe

A magyar nyelv kialakulása

A magyar nyelv eredetéről

Kiegészített

A nyelvi fejlődés mechanizmusa

A magyar nyelv eredetéről. (Zárszó)

Miért nem vagyunk szlávnyelvűek?

Kiegészített

Mémek és a gének

Kiegészített változat

Mi volt előbb a hal, vagy a disznó?

A fenti esszékből az álláspontom kiolvasható. Természetesen a magyar őstörténettel és a magyar nyelv történetével több írásom is foglalkozik. Ezek a https://bilecz.blog.hu/  oldalon megtalálhatók.