A Scheuermann-kór gyakori serdülőkori elváltozás, de nem mindig okoz panaszokat. Így előfordul, hogy csak felnőttkorban, egyéb gerincproblémák kapcsán diagnosztizálják.
A Scheuermann-betegség gyermekkori gerincprobléma, csontosodási zavar, amely a növekedési szakaszban fordul elő. A problémát az okozza, hogy a csigolyatestek és a csigolyaközti porckorongok közt található zárólemez csontosodása nem megfelelően zajlik, a zárólemezek egyenetlenné válnak. Egyik jellemző tünete, a Schmorl-hernia akkor alakul ki, ha a csigolyaközti porckorong kis része benyomul a zárólemezbe. Jellegzetes elváltozás, hogy a csontosodási zavar következtében a csigolyatest a tégla-alak helyett ékalakúvá válik. Ha több ilyen ék alakú csigolya van egymás mellett, akkor a háti domborulat fokozódik, aminek ellensúlyozására a nyaki és az ágyéki homorulat is megnő. Ennek ellenkezője is előfordulhat, amikor a csontosodási zavar, az ék-csigolya az ágyéki szakaszon alakul ki: ilyenkor a gerinc élettani görbületei nem fokozódnak, hanem éppen csökkennek, laposabbá válnak. Általában a Scheuermann-betegség megszűnik a csigolyák növekedésének lezárultával, de az elváltozás során kialakult, az élettanitól eltérő görbületek megmaradnak felnőttkorban is, és degenerációs folyamatokat, porckopásos betegségeket indíthatnak el.
Gyakran előfordul, hogy valaki serdülőkorában korában semmilyen tünetet nem észlel, de felnőttkorban szakorvosokhoz fordul gerincpanaszaival, majd ekkor megállapítják, hogy Scheuermann-betegsége volt. A csontosodási zavar következményei – az egyenetlen zárólemezek, az ék alakú csigolyák, a Schmorl-herniák, a gerincgörbület változásai – a gyermekkor után is megmaradnak és a későbbiekben elősegítik a porckopás folyamatát. Gyermekkorban a Scheuermann-betegséget jelezhetik a fokozott vagy csökkent gerincgörbületek, a háti vagy ágyéktáji gerincfájdalom, előre hajláskor a gerinc ívén mutatkozó eltérés, illetve a gerinc oldalirányú aszimmetriája, és bizonyos izmok (például comb- és a mellizmok, valamint a gerinc melletti izmok) feszessége.
A Scheuermann-betegek gyermekkorban azzal tehetnek a legtöbbet azért, hogy felnőtkorukban ne okozzon gondot ez a csontosodási zavar, hogy minél többet mozognak. Ezért az esetek nagy részében nem ajánlott a testnevelési órák alól sem felmentést kérni a számukra, legfeljebb a gerincet érő nagy rázkódással járó mozgásformákat jobb kerülniük. Az úszást viszont minden gerincproblémával küzdőnek csak ajánlani lehet. Nemcsak szabad mozogniuk, hanem nagyon fontos, hogy a szokásos mozgásformákon kívül a speciális tartásjavító és a gyógytornász által összeállított, egyéni gyakorlatokat is végezzék, hiszen ezek a kezelés legfontosabb részei. A gyógytornán kívül egyéb terápia, például fűző viselése és műtét is szükségessé válhat annak érdekében, hogy a gerinc élettani görbülete minél kevésbé változzon, ne alakuljon ki túlterhelés a csigolyákon, mert az egyenesen vezet a felnőttkori porckopáshoz.
A cikk a Budai Egészségközpont gyermekortopéd szakorvosának közreműködésével készült el.