GastroGuide • 3 nap
Minden hónapra jut egy-egy évforduló. Ma egy 35 éves zseniális szart hoztam el nektek. Ugyanis 1987-ben ezen a napon jelent meg az Egyesült Államokban Mel Brooks rendezésében az Űrgolyhók (eredeti címén Spaceballs).
Ez a film bármikor újranézhető, a legismertebb Star Wars paródia, és most, hogy ismét megnéztem, végig mosolyogtam az egészet. Szerintem nagyon jó energiája van, és nem mellesleg marha fárasztó humora.
A nyolcvanas évek legnagyobb sztárjait sikerült felkérni a szerepekre. Itt van Bill Pullman, azaz Lone Starr, akire a filmes Űrlord erőteljesen hajaz. Morzsa kutya, bocsánat, ember-kutya keverék (jó buli lehetett) szerepében az a tragikusan fiatalon elhunyt John Candy szerepel, akit a Föld nevű bolygón mindenki szeretett, és szeret a mai napig. Lord Helmetet Rick Moranis alakította, aki felesége 1991-es halálát követően visszavonult a filmezéstől, mert a gyerekeire szeretett volna koncentrálni, pedig az egyik legfoglalkoztatottabb sztár volt ebben az időszakban. Vespa hercegnőt a kilencvenes évek egyik szexistennője, Daphne Zuniga testesítette meg, míg Mel Brooks, a komikus rendező-producer volt az űrgolyhók elnöke, akit még a wc-n és orgia közben sem hagytak nyugton a telefonhívásokkal.
A film a nyolcvanas évekre jellemzően minden másodpercben ütni képes, mindenhol valami rejtett üzenet, poén lapul.
A történet szerint az űrgolyhók felélték a bolygójuk levegő készletét, és szemet vetettek a békés Druidia bolygóra, ahonnan ki akarják szippantani egy hatalmas űrporszívóval a zokszigént. Vespa hercegnő elmenekül a bolygóról, mivel hozzá akarják adni a folyton álmos Valium herceghez, de ezzel pont az űrgolyhók kezére játssza magát. A király megbízza Lone Starrt, hogy mentse meg a hercegnőt az űrgolyhóktól, és az se baj, ha a Mercedes típusú személyűrjárművet is hazaszállítja épségben. Lone Starr és Zsemle Morzsa elvállalja a munkát, kell nekik az űrdollár, mivel tartoznak Pizzának (a’ la hut). Lone Starr a hercegnő menekítés során kitanulja, hogyan használja az Erőt… khm… Schwarzot, az űrgolyhókos cuccokkal csencselő Joghurttól. A végén összecsap Helmettel, aki elmondja neki, hogy ő az apja unokaöccsének az unokabátyjának a régi szobatársa, ezért az égadta világon semmiféle rokonságban nem állnak egymással, ezért meg kell halnia.
A film senkit és semmit nem kímél. Aki nem látta, az is hallotta már a filmből ismert szállóigéket, mint például, hogy „balfaszok vesznek engem körül”, vagy „fésüljék át a sivatagot, de sűrű fésűvel”. Utóbbi szállóige szerepelt a Boba Fett sorozat egyik részében is, amikor a tuskenek fésülgetik a homokot, ekkor felröhögtem.
Vita tárgyát képezi, hogy Bill Paxton ismert-e arról, hogy mindhárom ikonikus szörny megölte-e, viszont azt senki nem emlegeti, hogy John Hurtöt kétszer is megölte az Alien. Ő volt az, akiben kikelt a Nyolcadik utas, és az Űrgolyhókban egy gyomorrontás végez vele egy bolygóközi kricsmiben…
Nem tudom, mit írhatnék erről a filmről többet, emlékezzetek rá, és nézzétek meg.
Bélu voltam. Sziasztok!
