Kontent • 9 nap
A svájci mondahős, a legendás szabadságharcos az önállóság jelképe volt, de alakja feltehetően egy dán mondából került Svájcba. (a képen Tell Vilmos)
Az eredeti almás lövés motívum a Saxo Grammaticus által írt Gesta Danorumban jelent meg Kékfogú Harald kényszeríti egy íjászát arra, hogy a fia fejéről lelője az almát, amely Tokonak (vagy Tikinek) sikerül, de a biztonság kedvéért félretesz egy nyílvesszőt. A király kérdésére bevallja, hogy neki járt volna, ha a fiút találja el, s Toko végül lesből lelövi a királyt.
Svácban három évszázaddal később terjedt el a történet Tell Vilmos és Hermann Gessler főszereplésével. (a fenti képen Gessler és Tell Vilmos) A legenda szerint Tell második (Gesslert megölő) lövése robbantotta ki a szabadságharcot, amely Svájc függetlenságéhez vezetett.
Az első források 1470 körül keletkezhettek, s körülbelül 1510 körül már ismertek voltak a nép körében. Az első írásos megjelenés 1472 körül volt, míg az első krónikában 1507-ben szerepelt. A végső formáját 1550 körül nyerte el a történet. E szerint a Tell-monda a mai Közép-Svájc vidékén játszódik. Aegidius Tschudi krónikás Chronicon Helveticum című műve szerint 1307. november 19-én, egy hétfői napon történtek az események. (más források szerint előző nap, 1307. november 18-án)
Másfél évszázaddal később Johann Gottfried Gregorii az ismert földrajztudós a földrajzkönyveiben is megjelenítette a történetet, de az igazi világhír Schiller nevéhez fűződik.
Friedrich Schiller Wilhelm Tell című 1804-ben készült műve alapján az egész világ megismerte a történetet, majd 1818-ban a Grimm-testvérek is beépítették a legendát a Deutsche Sagen című művükben.
Schiller feldolgozásában Tell Vilmos zsarnokgyilkossága igazi politikai szimbólummá vált, amelyet aztán használtak is. 1829-ben X. Károly francia király Mulhouse-ba látogatott, s egy köztársaságpárti polgár úgy festette ki a háza homlokzatát, hogy Tell nyilvesszőjét ábrázolta a francia királyi címerre irányítva. Ezt a király fenyegetésnek érezte, s el kellett távolítani a liliomos pajzsot. (a lenti képen Tell Vilmos szökése)
A magyar reformkorban, majd az 1848-as forradalom után Magyarországon is az ellenállás jelképe lett Tell Vilmos, hiszen Hermann Gessler is a Habsburgok szolgálatában állt. A cenzúrát pedig úgy kerülték ki, hogy a kártyalapokon a Tell-történet alakjait ábrázolták.
Adolf Hitler lelkes Schiller-rajongó volt, hiszen idézte a Mein Kampfban és egy előadást is engedélyezett, ahol Emmy Sonnemann, Hermann Göring szeretője alakította Tell feleségét. (a lenti képen Gessler halála Tell nyílvesszejétől)
Aztán Hitler 1941. június 3-án betiltotta a darabot, talán Maurice Bavaud mérenyletkísérlete miatt, fél évvel később pedig már szidta Schillert és a darabot is.
A keletkezése óta a történet számtalan feldolgozást, adaptációt, átdolgozást megélt, s legalább húsz filmfeldolgozás is készült, Tell alakja pedig a svájci települések elmaradhatatlan része, hiszen számos vagy talán számtalan szobor állít emléket a feltehetően soha nem létező szabadságharcosnak.
Kapcsolódó posztok
