Kontent • 14 nap
Amikor egy kutyát elkezdünk tanítani, magunkról is akaratlanul elkezdünk tanulni.
Nem is olyan régen, 2017. év elején volt szerencsém eljutni Indiába. Hihetetlen volt számomra az a harmónia és nyugalom ami az ottani “kóbor” kutyákból áradt. A legforgalmasabb helyen is a legnagyobb nyugalomban aludtak, magabiztosan közlekedtek az autók forgatagában, tiszteletben tartották az emberek szabályait és minden cselekedetük azt sugallta, hogy pontosan tudják hol a helyük az egész ember által alkotott mesterséges rendszerben. Cserébe az emberek is tisztelték az ő határaikat, nem zavarták el ha az utca közepén támadt kedvük szundítani egyet, inkább kikerülték őket. Természetesnek vették a jelenlétüket, néhol enni adtak nekik és friss vizet. De persze megvoltak azok a helyek és emberek, amiket és akiket nem véletlenül kerültek a négylábúak, és természetesen ott sem fenékig tejfel az élet..
Lenyűgöző volt számomra azt látni, hogy így is lehet kutyákkal együtt élni és mennyivel nyugodtabbak a kutyák és a velük együtt élő emberek is, ha a kölcsönös bizalom megvan és egymás kommunikációját, szabályait is megértik és tiszteletben tartják.
Hazaérve Budapestre óriási kontrasztot éreztem a kutyák világában és az emberi hozzáállásban. Máshogy kezdtem el tekinteni az itthoni pórázra kötött, agyonszabályozott, sokszor elvárásokkal ostromolt városi kutyákra, akiknek az emberi értelemben vett normális viselkedést kell produkálniuk, mert ha ennek nem tesznek eleget akkor az esetek többségében jön a büntetés.
Rengeteg kérdés kezdett el cikázni a fejemben. Hogy lehet az, hogy Indiában a gazdátlan kutyák boldogabbnak tűntek számomra? Miért kell örökösen küzdeni a falkavezérségért és a pozíció megtartásáért? Miért éreztem úgy, hogy ha nem figyelek eléggé akkor a kutyám a hátam mögött kicselezve megszeg egy általam felállított szabályt? Akkor még nem értettem mire is van igazán szüksége a kutyámnak a korlátok, határok és szabályok felállításán és betartatásán túl. Csak azt éreztem, hogy valami hiányzik belőlem, valamit még nem tudok a kutyákról... Elkezdtem a bennem felmerült kérdőjelek után járni és annyira elmélyedtem a témában, hogy miközben az után kutattam, hogyan is tehetném teljesebbé a kutyám és köztem lévő kapcsolatot, akaratlanul is egy mélyebb, önismeret felé vezető úton indultam el. Ennek köszönhetően ma már gazdiknak és kutyáiknak segítek megérteni egymást és kialakítani a kölcsönös együttműködést.
Mitől lehet boldog és együttműködő (és nem pedig csak engedelmes) társunk egy kutya? Az indiai utazásom óta ez a dolog foglalkoztat. Eddigi ismereteim tükrében a választ a blogbejegyzésemben megtalálod. Irományom célja, hogy segítsem félretenni a leghűségesebb barátainkkal szemben támasztott emberi elvárásokat és kezdjük el megérteni az alapoktól, hogy a “miértek” hogyan is épülnek egymásra a kutyák életében. Azaz szeretném bemutatni és áttekinteni, hogyan is jutunk el a végső megoldáshoz, az erőszakmentes, motiváló és pozitív megerősítésen alapuló kutyázáshoz, a saját magunk és kutyánk szükségleteinek ismeretében.
Ahhoz hogy megértsük és teljes mértékben át tudjuk érezni a kutyák szükségleteit és világát, először a saját emberi világunk működésével kell tisztában lennünk. Miután ez megtörtént és már tudjuk azt, hogy Önmagunk számára mik azok a fontos mozzanatok az életben amik boldoggá és kiegyensúlyozottá tesznek Minket, azon nyomban megértjük, és empatikus szemmel kezdjük el látni kutyánk viselkedését is. Hiszen a kutya és ember szükségleteiben a párhuzamok nyilvánvalóvá válnak.
A boldog és kiegyensúlyozott emberi lét szükségleteit Abraham Maslow amerikai pszichológus egy piramis formájában ábrázolta. Maslow alapfeltevése az volt, hogy az emberi cselekedeteink motivációinak alapja ezen szükségletek kielégítésére vezethetők vissza. Azaz minden mozzanatunk valamely szükségletünk kielégítésére irányul: szükséglet-motiváció-cselekedet.
Maslow elmélete szerint a szükségletek piramisszerűen egymásra épülnek és szorosan összefüggnek. Azaz ha a piramis alapjait képző fiziológiai szükségletek akár csak részben is de kielégítetlenül maradnak, akkor a rajta nyugvó további szükségletek kielégítése ugyanúgy hiányt fog szenvedni. Ebből következik; ha az alapok hiányoznak nincs mire építkezni.
Gondoljunk csak bele, ha szomjasak vagyunk akkor mire fordítjuk energiánk nagy részét? Arra, hogy mielőbb vizet (szükséglet) találjunk és szomjunkat oltsuk (motiváció) vagy arra, hogy önmegvalósításba kezdjünk? Természetesen az előbbi lesz számunkra fontosabb és elkezdünk víz után kutatni (cselekedet).
Persze a Maslow által elképzelt hierarchia nem minden esetben érvényesül pl. nem magyarázza az éhségsztrájkot folytatók viselkedését (akik alapvető szükségleteiket alárendelik egy magasabb szükségletnek), továbbá a hierarchia eltérhet különböző társadalmakban és az életkorral is változik. (Hol tévedett Maslow?)
Viszont a Maslow hierarchia jó kiindulási alap, hogy tisztábban lássuk saját szükségleteinket és megadjuk önmagunk számára azt amitől jól érezzük magunkat testileg és lelkileg egyaránt.
És itt felmerül a kérdés: csak az embereknek vannak hierarchikus szükségleteik?
Természetesen nem! Az állatvilágban is jelen vannak hasonló szükségletpiramisok. Nézzük tehát a kutyák példáját.
Egy amerikai pszichológus Linda Michaels, akit nem mellesleg az USA top 10 kutyatrénerei közé sorolnak, egyedi hierarchikus modellel szemlélteti a kutyák Maslow piramisát. Ez más néven a HDN= Hierarchy of Dog Needs. Az emberi Maslow piramishoz hasonlóan a HDN piramisában is egymásra épülnek a szükségletek.
Linda Michaels elképzelése szerint a kutyák viselkedésproblémái a szükségleteik megértésével és kielégítésével könnyen kiküszöbölhetők. Ha egy nem kívánt viselkedést meg szeretnénk változtatni csupán tisztában kell lennünk az alapokkal és az egymásra épülő szükségletekkel. Ennek tükrében hamar nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy milyen kielégítetlen szükséglet állhat a probléma hátterében. Elég belegondolunk abba, hogy egy munka vérvonalas kutyát - akinek az ősei a tenyésztés során arra lettek szelektálva, hogy egyhuzamban több órát is képesek legyenek dolgozni (pl. örző-védő, terelő) - szobakutyaként tart valaki városban, akkor a kielégítetlen kognitív szükségletei hamar viselkedésproblémában ütközhetnek ki.
A HDN piramis csúcsa felé közelítve feltűnik a kutyák egyik nagyon fontos szükségletének, a tanulásnak egy új aspektusból való megközelítése. Újdonságnak számít, hogy a HDN modell a teljesen erőszakmentes tanítást jelöli meg a kutyák tanulási szükségleteinek kielégítésére. És itt felmerül a kérdés: miért olyan fontos az erőszak minden formájának mellőzése a kutyák tanítási folyamata során?
A válasz egyszerű: az együttműködés miatt.
Csakúgy mint a Maslow piramisnak és a HDN piramisnak, a kutyák erőszakmentes tanításának is megvan az alapja. Ez az alap amire építkezni lehet nem más mint a bizalom. Bizalmi kapcsolatot csak és kizárólag erőszakmentességgel érhetünk el. Legyen szó kutyáról, lóról, macskáról, emberről… be kell látnunk hogy bizalmat nem lehet kierőszakolni semmilyen élőlényből. A bizalmat ki kell érdemelni, és azt csak és kizárólag erőszakmentes cselekedetekkel tudjuk megalapozni.
A bizalom nagyon fontos alapja az együttműködésnek. Az erőszak rombolja a bizalmat, és félelmet generál. Ha egy kutya fél akkor a HDN szerint nem érzi magát biztonságban és nincs kielégítve egyik érzelmi szükséglete. Ilyen módon nem tud tovább építkezni; a szociális, a tanulás, és a kognitív szükségletek hiányt szenvednek. Az erőszakmentesség megalapozza a bizalmat.
Hiszen az erőszakos módszerekkel tanított vagy valamely viselkedés miatt büntetett, megfélemlített kutyák is elvégzik a kért feladatot, vagy szót fogadnak gazdájuknak.
Az erőszak bármely módszere engedelmességre nevel de együttműködésre nem. Fontos megkülönböztetni az engedelmesség és az együttműködés fogalmát.
Az engedelmesség fogalma: akaratunknak egy felsőbb akarathoz való alkalmazkodása.
Az együttműködés fogalma: rendszeres, kölcsönös segítségen, támogatáson alapuló kapcsolat, viszony.
Így már érzékelhető a különbség. Erőszakmentességgel olyan kapcsolatot alakíthatunk ki a kutyával, amelyben a kölcsönös figyelem és együttműködés a mindennapok részévé válik. Vagyis hosszú távú és tartós, kölcsönös bizalmi kapcsolatot..
Míg az erőszak bármely eszközével nevelt/tanított kutyák esetében csupán engedelmességet érhetünk el, valódi bizalmi kapcsolat és együttműködés nem alakul ki. Megcsinálja a kért feladatot vagy viselkedést, de csak alkalmazkodik a gazda akaratához. A jobb megértés érdekében gondoljunk csak a cirkuszi állatok betanításának módjára: elvégzik a kért feladatot de csak engedelmességből.
Dr. Ian Dunbar , a kutyalélek kanyargós útjait jól ismerő neves szakember szavait idézve:
“A kutyanevelés tekintetében a félelem és az erőszakból való cselekvés további viselkedési problémákat is szülhet, illetve az effajta büntetés arra sarkallja a kutyát, hogy kerülőutat találjon, kicselezzen, kiskapukat kezdjen el használni, ezzel megtalálva a rendszerünk gyenge pontjait, és megkockáztatva az esetleges büntetést. Szóval folytatni fogja azt a cselekvést vagy viselkedést amiről letiltottuk. Így örökös harc alakul ki a kutyánkkal.”
Az erőszakmentes tanítás manapság egyre elterjedtebbé kezd válni a kutyaoktatás terén. Nem véletlenül. Hatására hosszútávon együttműködő kutyát kapunk, akivel a mindennapi együttélés könnyebbé válik, a gazdák is magabiztosabbak és nyugodtabbak ezáltal.
Linda Michaels a kutyák szükségletein kívül az erőszakmentes tanítás alapelveit is leszögezi.
Ezek a következők:
No Shock, No Prong, No Choke, No Dominance, No Fear, No Pain
Azaz egy kutya tanításánál nincs sokkoló használat és bárminemű traumatizálás, nincs szögesnyakörv, nincs fojtónyakörv, nincs dominancia fitogtatás, nincs félelemkeltés és nincs fájdalom okozás.
A HDN piramisából adódik, hogy kutyáink biológiai szükségleteinek kielégítése megalapozza a boldog és egészséges életet számukra.
Egy egyszerű példán keresztül bemutatom, hogy ez mit is jelent. Vegyük a fojtónyakörv működési mechanizmusát és a kutyára gyakorolt hatását. A fojtó- és szögesnyakörvek használata légzési problémákat okozhat és akár orvosi ellátást igénylő sérülést is a légcsőben. A légcső nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a levegő természetes úton a tüdőbe áramoljon a légzés során. Ha ez sérül vagy a fojtónyakörv a levegő útját állja, akkor a légvétel folyamata akadályozva van, ergo a kutya egyik alapvető szükséglete nem nyer kielégítést. Így megfelelő oxigénellátás híján a kutya számára másodlagossá válik minden egyéb szükségletének kielégítése. Ez azt jelenti, hogy hosszú távon nem tudunk építkezni a fojtónyakörv által adott instant megoldásra.
A kutya nem tanulja meg tartósan a laza pórázon való sétát, hiába a kellemetlen érzés, tartós eredményhez nem vezet. Hiszen a fojtónyakörvön lévő kutya számára a tanulás motivációja másodlagossá válik. Ezért van az, hogy minden egyes séta alkalmával újra és újra megfeszül a nyakörv, a kutya ugyanúgy húz. Így számára a séták kellemetlen élménnyé válnak és ezáltal a kutyában keltett feszültség más viselkedésproblémákat is előidézhet a későbbiekben. Nem beszélve arról, hogy a kutya és gazdája közötti bizalmi kapcsolatot folyamatosan rombolja a nyakörv által a kutyában keltett kellemetlen, sőt sokszor fájdalmat okozó érzés. A kutya összekapcsolja ezt a negatív érzést a sétával. Ezáltal a kutya együttműködésre való hajlamát és a bizalmi köteléket ostromoljuk minden egyes alkalommal amikor megrántjuk a pórázt és működésbe lép a fojtónyakörv.
Az erőszak további formái, mint a sokkoló használata és bárminemű traumatizálás, a dominancia fitogtatása, a félelemkeltés és a fájdalom okozás mind olyan negatív hatások melyek magabiztosságot, bizalmat és együttműködést romboló tényezők.
És mint tudjuk, a félelem és a magabiztosság hiánya, sokszor kiváltó okai az agresszív viselkedésnek.
Ez azt jelenti hogy a kutyát vezetjük, segítünk neki kiigazodni az emberi világban és a problémás viselkedések megelőzésére helyezzük a hangsúlyt. Mindezt pozitív megerősítéssel, differenciális megerősítéssel, klasszikus kondícionálással, ellen- kondícionálással és deszenzitivizációval érhetjük el.
Egy olyan társadalomban, ahol legtöbbször mi magunk is követő szerepben vagyunk nehéz felvenni a vezető szerepet és átérezni hogy miről is szól ez az egész. Ebben segítenek manapság minket a kutyák. Hiszen navigálnunk kell őket az emberi világunkban, ahol számukra idegen szabályokkal találkoznak nap mint nap és a mi feladatunk őket tanítani. 
Például a környezet átrendezésével a kiváltó tényezők eltávolítása vagy csökkentése; kutyakerítés a lakásba, kutyabiztos kerítés, kölyökbiztos lakás, szobakennelhez szoktatás, cipők kutyabiztos helyen való tárolása stb.
A jutalom alapú tréning nagyon hatásos. 
Ellen- kondícionálás esetében pedig új asszociációkat alakítunk ki a kutyában, hogy egy adott viselkedést/érzelmi állapotot megváltoztassunk például a félelmet.
Mindent egybe vetve a kutya szükségleteit figyelembe vevő, megfelelően felépített erőszakmentes tanítással olyan bizalmi kapcsolatot alakíthatunk ki kutyánkkal mely során együttműködésre késztethetjük őt a mindennapokban. Ezáltal megkönnyítve az Ő és a Saját életünket is, harmóniában és összhangban élhetünk együtt.
A megfelelően felépített erőszakmentes kommunikációt és tanítást nagyban segíti a “step by step” elv követése. Mint ahogy a szükségletek piramisa, ugyanúgy épül fel a bizalom, a közös “nyelv” és a tudás is. Csak akkor haladhatunk tovább egy feladattal, ha az alapokat lefektetjük és meg is erősítjük azokat. Például nem várhatjuk el, hogy a kutya helyben maradjon és várakozzon ha még kérésre le se tud ülni, mert nem érti a kommunikációnkat. Gondoljunk csak bele, mi sem tudtunk számolni addig, amíg a számokat nem ismertük meg és ahhoz hogy a számokat megismerjük megfelelő kommunikációra volt szükségünk.
A diákok körében népszerűbbek azok az előadók és tanárok, akik érdekesebbé teszik, megszínesítik a tananyagot. A kutyáknál sincs ez másként. Ha a tanulás szórakozás is egyben, akkor a feladatok végrehajtása motiválóbb.
A tanulás folyamatában a cél olyan belső állapot elérése, mely cselekvésre ösztönöz. Ha a kutyában nincs elég motiváció a tanulásra, akkor mit sem ér a lépésről lépésre felépített pozitív megerősítésen alapuló tanítás.
Úgy kell kialakítanunk a közös kommunikációt a kutyánkkal, hogy igénye legyen az együttműködésre és a tanulásra. Ennek eszköze a motiváció, mely a tanulás elindításához, aktivizálásához és fenntartásához elengedhetetlen. A motiváció az, ami meghatározza az adott tanulási folyamat mértékét és hatékonyságát.
“Meg kell tanítanunk a kutyát arra, hogy azt akarja csinálni, amit mi szeretnénk hogy csináljon az adott pillanatban” Dr. Ian Dunbar
Erre egyszerű megoldásként a Premack elvet alkalmazhatjuk. Vagyis egy kellemes viselkedés végrehajtása (játék) egy kevésbé kellemes viselkedés (tanulás) után, fokozza a kellemetlenebb viselkedés gyakoriságát.
Azaz a tanulás után nagy jutalom kell.
A HDN ismeretében már tudjuk hogy a megfelelő táplálék az alap biológiai szükségletek között szerepel a kutyáknál is. Minden kutya kívánja a megfelelő táplálékot, és a szervezetük éhség érzetével jelzi ezt. Ebből következik, hogy a kutyák motiválása étellel azért nagyon sikeres, mert az éhség nagyon erős késztetéssel járó motívum. A természetben, ahhoz hogy egy kutya kielégítse ezt az alapvető szükségletét, gondolkodnia kell azon, hogy hol s miként talál megfelelő táplálékot. Ezzel szemben egy kerti kutyának, aki naponta egyszer ugyanakkor ugyanabba a tálkába kapja a napi betevőjét, nem kell azon gondolkoznia hogyan jusson táplálékhoz, így a felgyülemlett energiát - amit normál esetben a táplálékszerzésre fordítana (mozgás, szociális interakció, vadászat, problémamegoldás stb.) - más viselkedésben kénytelen levezetni.
A kutyák többsége szeret mozogni, gondolkodni, tanulni.
Tehát a jutalomfalat használatával a kutyák egyik biológiai szükségletét tudjuk kielégíteni és az erőszakmentes tanítás során olyan jó érzést és sikerélményt társítani hozzá, aminek következtében együttműködést és bizalmat építhetünk fel.
Jutalomnak számít minden olyan tevékenység amit a kutya szeret csinálni. Úgymond a kutya hobbija.
Ez lehet akár közös tevékenység, játék. De sok kutyának a szívből jövő dícséret is sokat ér. A jutalmazáshoz nem árt tisztában lennünk kutyánk szeretetnyelvével.)
“Engedjük a kutyának azt, hogy azt higyje, hogy ő tanít minket.” Dr. Ian Dunbar
Ez mit is jelent?
A jó viselkedést jutalmazzuk, nem alapnak vesszük azt. Sokszor észre sem vesszük és nem értékeljük a kutyánk jó viselkedését, így nem is dícsérjük, nem jutalmazzuk. Azonban amint számunkra valami nem kívánatos viselkedést tapasztalunk tőle, azonnal észrevesszük és sokszor reflexből büntetjük érte. Ezzel az önbizalmát gyengítjük.
Ehelyett, jutalom lehet már az is ha leültetjük és utána valami olyan dolgot csinálhat amit szeret, például labdázhat. Becsüljük meg a jó viselkedést! Ne vegyük alapnak. A kívánt viselkedést mindig jutalmazzuk, akkor is ha az adott pillanatban csak egy jó szóval tudjuk értékelni, tegyük meg.
Az ember legyen támasz és társ is egyben a kutyájának. A bizalom olyan érzelmi szükséglete a kutyának, mely megalapozza a szociális viselkedést, a tanulást és a kognitív szükségletek kielégítését. Egy olyan vezető kell tehát mellé, aki elnavigálja az emberi világban. Nemcsak szabályokat, korlátokat, határokat állít fel hanem tanít is. A jó vezető motivál, tanít, megvéd, határozott, következetes, kiegyensúlyozott, empatikus, türelmes és mindezek mellett szeretetteljes.
Meg kell tanítanunk a kutyánknak hogy a világunk biztonságos hely. A biztonság érzete alapvető fontosságú mely a bizalmon nyugszik. A kutya bizalmának elvesztése olyan szinten károsíthatja a kapcsolatot, hogy folyamatosan “harcolni” kell az engedelmességért. A kutya megpróbál kicselezni, kiskapukat keres, kockáztatja a büntetést is akár egy-egy nem kívánatos viselkedés produkálásáért (például nem eszi fel a kakit a földről ha ott vagyunk mellette, de ha már egy kis távolság van közöttünk, akkor nem tétovázik kihasználni az alkalmat). Míg egy bizalmi kapcsolaton alapuló kutya-ember együttműködés során a kutya tudja hogy nem szabad felennie és megteszi a gazdája kedvéért azt, hogy lemond erről az élvezetről mert tudja, hogy nagyobb jutalmat kap cserébe (Premack elv). Azaz a gazdája egy vezető, aki tudja motiválni.
Jó vezető motivál, bizalmat ébreszt és fenntartja azt, biztonságot nyújt és szeretetet ad. Mindezzel eléri az együttműködést.
Emlékezzünk vissza. A HDN egyik eleme az erőszakmentes tanítás. Ez azt jelenti hogy a kutyát vezetjük, segítünk neki kiigazodni az emberi világban és a problémás viselkedések megelőzésére helyezzük a hangsúlyt. Mindezt pozitív megerősítéssel, differenciális megerősítéssel, klasszikus kondícionálással, ellen-kondícionálással és deszenzitivizációval visszük véghez. Mindezt olyan formában kell tálalnunk, hogy a kutya számára érthető és könnyen befogadható legyen: közös “nyelv” és step by step. Nem mellesleg szeresse meg a tanulás folyamatát és “Engedjük a kutyának azt, hogy azt higyje, hogy ő tanít minket.” A jó viselkedésre koncentráljunk, dícsérjük azokat az alkalmakat amikor megfelelően reagált bizonyos szituációban. Ne a rossz viselkedésen akadjunk fenn, vegyük észre hogy jó kutyánk van!
És ne feledjük, legyünk jó vezetői kutyánknak, ne akarjunk uralkodni felette!
Stephen Covey idézetével élve: The managers are the ones sharpening the machetes and hacking underbrush so the group can navigate through the jungle, the leaders are the ones climbing to the tree tops to determine whether the group is in the right jungle.
Ez a cikk 2017-ben íródott a kutyaoktato.blog.hu oldalon: Életre nevelve címmel is megtalálod az első blogbejegyzésemet.
Szeretettel,
Varga Réka
biológus és kutyaoktató
Kipróbálnád a gyakorlatban?
Kezdd itt!
Az 5 leghatékonyabb feladat az együttműködő kutya tanításához, konkrét
-feladatsorral,
-videosegédlettel,
-részletes magyarázatokkal és
-elméleti résszel egy 90 perc alatt elvégezhető minikurzusban.
“A Kutya Tanítása Erőszak- és Büntetésmentesen” tudástárban most megismerheted azokat az eszközöket, melyek segítenek a kutyádat nyugodt és koncentrált állapotba vezetni, és a vadászösztönét motiváló erővé kovácsolva a javadra fordítani.
Tanítsd meg a kutyádat “az orránál fogva” vezetni!
Tudj meg többet a kutyád szeretetteljes tanításához!
