JTom • 1 nap
Az Árpád-kor első szakaszában 1095-ben kemény idők jártak Magyarhonban: a király, I. László (Szent László) fiú utód hiányában (egyetlen leány gyermekkel [Szent Piroska] megáldva) ingatag helyzetet teremtve feküdt halálos ágyán. Meglepő módon unokaöccsei közül Kálmánt választotta örököséül a trónra az utolsó pillanatba megváltoztatva korábbi döntését, melyben az alig egy évvel ifjabb Álmos herceget szemelte ki erre a kitüntető méltóságra. Kálmánt egyházi pályára szánta a király, így az idősebb herceg - elfogadva a döntést - komoly műveltséget szerzett novíciusként és 21 éves korára latinul tökéletesen írni olvasni tudó, elismert főpap lett. Őt magát is meglepte nagybátyjának végső döntése, miszerint végül mégis Álmos helyett őt választotta utódjául. Ám gyorsan beletörődött életének ebbe az új irányváltásába és 1096 tavaszán Székesfehérváron alávetette magát a koronázási szertartásnak.
Vak Béla a Képes Krónikában. Forrás: LINK
Álmos még kevésbé értette a dolgot: 20 évesen élete teljében várta beígért megkoronázását, majd keserűen kellett tudomásul vennie, hogy mégis csak bátyja kapja majd meg ezt a lehetőséget. A herceg azonban nem tudta elfogadni nagybátyja döntését: egész hátralévő életében küzdött a magyar trónért, folytonos lázadásokat szervezve, összeesküvéseket szőve testvére ellen. Alig 52 évesen hunyt el Bizáncban, de utolsó pillanatáig bízott abban, hogy végül vagy ő maga, vagy 1108-ban született fia, Béla herceg mégis hatalomra jut (úgy, ahogyan arról ifjú korában mindvégig szó is volt az udvarban). Neki nem sikerült, de fiának sorsa érdekesen alakult: kezdetben egy szörnyű eseményt kellett elszenvednie, de végül 23 évesen mégis a magyar trónra ülhetett.
Álmos herceg fia Béla, alig 7 éves volt amikor el kellett szenvednie apja lázadásainak legszörnyűbb következményét a megvakíttatását. Mindketten, apa és fia (Álmos és Béla) Kálmán haragjának lettek áldozatai 1115-ben, amikor a király elrendelte a megcsonkításukat főleg azért, hogy egyszer s mindenkorra uralkodásra alkalmatlanná tegye őket. (A megvakítás valószínűleg tüzes karddal történt, a korszakban nem egyedülálló módszert követve.)
Ezzel a szörnyű tettel Kálmán valójában saját 14 éves fia István (II. István) számára próbált biztonságos helyzetet teremteni, hiszen így nem kellet félnie a rokonai által megindított trónharcoktól. Kálmán egy évvel a szörnyű kínzás elrendelése után abban a tudatban szenderült jobblétre hogy fia számára tiszta helyzetet tudott teremteni az uralkodáshoz. Álmos és Béla a dömösi kolostorba kényszerült meghúzódni.
Ám korai volt Kálmán öröme: fia II. István ugyanis gyermektelenül élte le életét. Az ifjú új uralkodó úgy döntött, hogy nővérének, Zsófiának fiát, Sault jelöli a trónra örököséül. Ám halála után előtörtek az "Álmos hívek" és elérték, hogy a magyar nemesség végül Saul helyett a 7 évesen megvakított Béla herceget hívja meg a trónra. Ekkor a 23 éves Béla már Pécsváradon tengette életét feleségével Ilonával (aki I. Uros szerb nagyzsupán lánya volt). Apja, Álmos közben elhalálozott, egy utolsó lázadási kísérlete után Bizáncba menekült és ott hunyt el 1127-ben. Béla azonban vaksága dacára tetterősen várta megkoronázását, melyre 1131 április 28-án került sor Székesfehérváron.
Az új király semmit nem felejtett hányattatott gyermekkorából. Iszonyú bosszút állt a Kálmán-híveken: az 1131-es aradi országgyűlésen 68 olyan magyar főúr kivégzését rendelte el akinek köze volt apja üldöztetéséhez és mindkettejük megvakíttatásához. Az a bizonyos rendi gyűlés valóságos vérfürdőt hozott a magyar urak számára. A kivégzések részleteiről és lefolyásáról a királyné, Szerbiai Ilona tájékoztatta az ifjú királyt miközben II. Béla szemévé változott (nem csak erre az eseményre hanem egész uralkodásuk idejére).
II. Béla sikeres királyként vonult be a történelembe: meghódította Boszniát és Közép-Dalmáciát, újjáépítette a pannonhalmi apátságot és megteremtette a kormányzati írásbeliséget megalapozó királyi kancellária elődjét. (A valódi, jól szervezett, bizánci mintájú királyi kancelláriát majd unokája, III. Béla hozza létre 50 évvel később 1190-ben.) II. Béla lett az Árpád-ház összes további uralkodójának őse, az őt követő 10 Árpád-házi magyar király "ősapja".
