Hamupipőke három kívánsága

Tovább a mese vonalon, de a változatosság kedvéért ez nem Disney feldolgozás. A dánok is elkészítették a maguk Hamupipőke meséjét, amiben ott vannak a mese elemei, de van egy középkori hangulat is benne. (Ilyen szempontból az Örökkön örökké, amit megidéz, csak francia királyi udvar és Leonardo da Vinci nélkül.)

Amit értékeltem a filmben, hogy igyekszik az alapmesét bővíteni és hihetőbbé tenni a szálakat. Pl. a királyi pár országjárása, ami a középkorban szokás volt. Ugyan annak nem sok értelme van, hogy miért így keresnek a hercegnek menyasszonyt, de legalább többször találkoznak és ismernek a fiatalok, nem csak egy bál és egy tánc jut nekik. Egymást nem ismerve, véletlen találkozástól kezdve közös vadászatig terjed a program.

Tetszett az is, ahogy a tündér keresztanyát kiváltották. Itt mágikus magvakból terem majd elő két öltözet ruha, meg egy kis tanulság a harmadik próbára. Az állatokból ugyan hagytak meg valamennyit, de messze nem úgy, mint a Disney történetben.

Összességében mese maradt így is, de igyekeztek közelíteni egy hihetőbben középkori történethez. Ennek megfelelőek a ruhák is – a vadászöltözet, de a báli öltözetek is. Azon még mosolyogni is lehetett, hogy Hamupipőke mostohája miképpen kezdte beöltöztetni a lányát a bálra. Szintén szimpatikus vonás volt, hogy itt a mostoha az egyedüli rossz, a saját lánya életét éppen annyira megkeserítette, mint a mostohalányáét. Rendben, őt azért nem dolgoztatta, de jó szót ő sem kapott. Ennek ellenére kedvesebb volt, mint az anyja.

A látványvilága egy fokkal jobb, mint egy tévéfilmnek. Késztetésem lenne a németek Grimm meséihez mérni, de annál több munka van benne. A ruhák nem tűnnek színpadi kelléknek, mint a Grimm mesékben. A kevés helyszínt kidolgozták, bár néha képesek eltúlozni a dolgokat. Ahogy Hamupipőke bemegy a várba, a bálra, még az északi fény is felragyog.

A casting messze van a Disney előszereplős feldolgozástól. Bár, belegondolva, a színeket meghagyták – Hamupipőke szőke, a herceg barna, de ennyi. Ők a kevésbé szép pár – főleg a herceg az, aki messze van az eye candy faktortól. Elsőre el sem akartam hinni, hogy az a fiatalember a herceg, annyira átlagosnak tűnt.

Összességében még így is jobb volt, mint amit vártam. A történet szépen kerekedett, jól állt neki a középkori színezet is. Annyira látványos is, hogy könnyen nézhető legyen.