A Dschinghis Khan együttes 1979-ben alakult az NSZK-ban. Dalai az akkoriban népszerű eurodiscót és a hagyományos német tánczenét („schlager”) képviselik. A nemzetközi poppiacon uralkodó angol nyelv ellenére németül előadott szerzeményekkel vált népszerűvé főleg Európában, a Szovjetunióban és a Távol-Keleten. Repertoárját szinte kizárólag saját dalok alkotják, melyek közül a legismertebb sláger a legendás mongol hadvezérről szóló Dschinghis Khan. A többi felvétel szintén nevezetes (fiktív vagy valós) személyekről, híres városokról, egzotikus országokról, mitikus földrajzi helyekről szól. Néhány angol nyelven felvett dallal a Dschinghis Khan megpróbálta meghódítani az angol nyelvterület poppiacát is, de ott nem ért el igazán jelentős eredményeket. Az együttes tagsága 1981-ben hat főről ötre csökkent. 1985-ben a Dschinghis Khan feloszlott, húsz évvel később azonban négy alapító tag közreműködésével újjáalakult. Különböző szakmai nézeteltérések miatt 2018 óta két Dschinghis Khan is létezik: az egyiket 2020 végéig a két eredeti énekesnő, Edina Pop és Henriette Strobel neve fémjelezte, míg a másik utódegyüttest Henriette volt férje, Wolfgang Heichel szervezte, aki szintén a klasszikus formáció alapító tagja volt. Egyes források szerint azonban Edina és Henriette távozásával az első utódegyüttes lényegében megszűnt, és már csak Wolfgangé maradt aktív.
TAGOK
DSCHINGHIS KHAN
* Steve Bender [Karl-Heinz Bender] (Németország, Mainz, 1946. november 2. – Német Szövetségi Köztársaság, München, 2006. május 7.) – Egyes források szerint 1942-ben született. Az első körben 1981-ig volt az együttes tagja. 2005-ben visszatért, és haláláig az együttes tagja maradt.
* Henriette Heichel [Henriette Strobel] (Hollandia, Nieuwer Amstel, 1953. november 13.) – Egyes források szerint Amszterdamban született. 1976 és 1986 között volt Wolfgang Heichel felesége, válásuk óta a lánykori nevét használja.
* Wolfgang Heichel (NDK, Meissen, 1950. november 4.) – 2014-ben kivált az újjáalakult együttesből, és négy évvel később szintén Dschinghis Khan néven saját együttest szervezett.
* Leslie Mandoki [Mándoki László] (Budapest, 1953. január 7.) – Tagja volt a rövid életű Dschinghis Khan Familynek is. 1995-ben Edina Pop és Steve Bender társaságában a Dschinghis Khant képviselve fellépett a japán televízióban. A 2005-ben újjászerveződött együtteshez, illetve a két utódzenekarhoz már nem csatlakozott. Befolyásos lemezproducerként ténykedik Németországban. Zenészként is aktív maradt, világhírű művészbarátaival Budapesten is fellépett.
* Edina Pop [Késmárky Marika] (Budapest, 1941. február 4.) – Pontos születési adatai bizonytalanok. Egy korabeli magyar zenei témájú könyv szerint 1945. február 2-án született, de az együttes első nagylemezéhez kapcsolódó médiaanyagok szerint 1947. február 4-én látta meg a napvilágot. 1971-es házasságkötése után tartósan az NSZK-ban élt, de évente hazalátogatott. A közelmúltban végleg hazatért, és bár a Dschinghis Khannal már nem lép fel, kijelentette, hogy élete végéig a zenekarhoz tartozónak érzi magát.
* Louis Hendrik Potgieter (Dél-Afrikai Köztársaság, Pretoria, 1951. április 4. – Dél-Afrikai Köztársaság, Fokváros, 1994. november 12.) – Egyes források szerint 1952-ben született, és 1993-ban vagy 1996-ban halt meg. Képzett táncosként meghatározó szerepet játszott a fellépések koreográfiájában.
DSCHINGHIS KHAN FAMILY
* Henriette Strobel
* Leslie Mandoki
* Louis Hendrik Potgieter
* Jürgen Gronholz (NSZK, Bremerhaven, 1956. április 28. – 2019. július 29.)
* Christin Sargent-Brandt (NSZK, Garmisch Partenkirchen, 19??. december 12.)
* Mike Toole (London, 19??. február 21.)
A Dschinghis Khan Legacy 2020-ban
THE LEGACY (vezető énekesek: Henriette Strobel és Edina Pop)
* Claus Kupreit (Igei Khan) –2007-től
* Läm Virat Phetnoi (Yassa Khan) – 2012-től
* Angelika Erlacher (Eltuya Khan) – 2016-tól
* Jan Großfeld (Bärke Khan) – 2019-től
Korábbi tagok
* Stefan Track (Dschinghis Khan) – 2005–2006
* Daniel Käsling (Ögödei Khan) – 2005–2007
* Kaya Ebru (Eltuya Khan) – 2005–2007
* Corinna Günzel (Eltuya Khan) – 2007–2014
* Evi Weigand (Ohla Khan) – 2007–2014
* Attila Mario Diallo (Cash Khan) – 2007–2014
* Benjamin Schobel (Ögödei Khan) – 2007–2011
* Stefan Sauter (Yassa Khan) – 2007–2009
* Angelika Nimbach (Yesugan Khan) – 2007–2008
* Johannes Kupreit (Ögödei Khan) (1990. február 10. – 2020. szeptember 12.) – 2011–2020
DSCHINGHIS KHAN (vezető énekes: Wolfgang Heichel)
* Stefan Track
* Leila Melikova
* Tatiana Gerasimova
* Denis Loginov
Balról jobbra: Ralph Siegel, Nicole és Bernd Meinunger az 1982-es Eurovíziós Dalfesztiválon
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Ralph Siegel német zeneszerző és producer 1974-ben és 1976-ban is írt egy-egy dalt az Eurovíziós Dalfesztiválra. A Bye Bye I Love You (társszerző: Michael Kunze) 1974-ben Luxemburgot képviselte Ireen Sheer előadásában, a Sing Sang Song (társszerző: Kurt Hertha) pedig az NSZK versenydala volt 1976-ban, előadó a Les Humphries Singers. Siegel természetesen nagyon vágyott arra, hogy egyik szerzeményével megnyerje a fesztivált, amelyre egyébként 2017-ig bezárólag 24 alkalommal nevezett dalt. (1982-ben teljesült az álom Nicole Ein bißchen Frieden című slágerével.) 1978 őszén próbálkozott harmadszor, ezúttal Bernd Meinunger szövegírói segédletével. Meinunger eredeti szakmája közgazdász, a szövegírás csupán hobbinak indult. A két jó barát összeült, és három dalt komponált néhány óra leforgása alatt, de egyikkel sem voltak igazán elégedettek. Nyolc óra felé járt, Siegel ment volna vacsorázni, Meinunger azonban rávette, hogy evés előtt írjanak még egy dalt. Ez lett a Dschinghis Khan. Megírásakor a két szerző figyelembe vette, hogy a nemzetközi dalfesztivál különféle nemzetiségű nézőit úgy lehet meghódítani, ha a versenydal lényegét mindenki megérti. Ebből a szempontból a legendás mongol hadvezér ideális témának tűnt, hiszen Dzsingisz kán nevét az egész világon jól ismerik. Az érthetőséget segítette a dallam, a könnyen megjegyezhető refrén, sőt ennek függvényében tervezték meg a jelmezeket és a koreográfiát is. Siegel személyesen énekelt a dal demóján, amelyet eljuttatott az Eurovíziós Dalfesztivál német selejtezőjének zsűrijéhez. A demóhoz mellékelt kísérőlevélben előadóként a Dschinghis Khan együttest nevezte meg. A zsűri elfogadta a nevezést, Siegel pedig megkezdte a versenyfutást az idővel, hiszen alig néhány hét állt a rendelkezésére ahhoz, hogy megszervezze az együttest, az előadók pedig megtanulják a dalt és a koreográfiát.
Steve Bender (1946–2006) elsőként hagyta ott a Dschinghis Khant, de ő szorgalmazta legjobban a 2005-ös újjáalakulást
Casting
Bár a poplegendák szerint Siegel a szűkre szabott idő alatt is több mint egy tucat lehetséges előadót hallgatott meg, de az együttest végül javarészt saját háza tájáról toborozta. Fontos szempont volt az érdekes és/vagy előnyös külső, az ének- és a tánctudás, és persze a lelkesedés, az ambíció annak érdekében, hogy a közös produkció sikeres legyen. A kopasz Steve Benderre Siegel akkor figyelt fel, amikor meglátta az énekest egy poszteren egyik alkalmazottja, Werner Schüler irodájában. (Bender 1978-as szólóalbumának Schüler volt az egyik producere.) „A kutyafáját, ez a fickó pontosan olyan, mint amilyet elképzeltem az együttesbe” – kommentálta a látványt. A Magyarországról 1975-ben disszidált Mándoki László korábban szintén dolgozott Siegel cégének. Fényképét Siegel egyik barátja, Joachim Neuberger mutatta meg a zeneszerzőnek, aki azonnal megjegyezte: „Ha még énekelni is tud, tökéletesen illene az együttesbe.” Nos, Leslie tudott énekelni. (Itt jegyezzük meg, hogy Siegel 2018-ban már azt állította, hogy Mándoki valójában sosem énekelt az együttesben, csak a külső adottságai miatt választotta be a tagok közé. Mándoki erre azt nyilatkozta, hogy korrekt szakmai kapcsolatban maradt Siegellel a Dschinghis Khan után, és a szerző-producer valószínűleg azt vette rossz néven, hogy volt társaival ellentétben nem kívánt csatlakozni az új évezredben újjáalakult formációhoz, amelynek zenei világa mindig is távol állt tőle.) Az 1969-es magyar Táncdalfesztivál győztese (Egy fiú a házból), Késmárky Marika (Edina Pop) volt a legnagyobb fogás, vele Siegel szintén dolgozott már korábban. Marika népszerű és főleg rutinos énekesnőnek számított az NSZK-ban, a tévénézők tehát egy ismerős arcot is láthattak az új együttesben. Igaz, miután 1971-ben feleségül ment Günther Stoll német színészhez, énekesnői karrierje kissé háttérbe szorult. (Stollt a magyar közönség például a Holttest a Temzéből című krimiben láthatta.) Férje 1977-ben bekövetkezett váratlan halála után a Dschinghis Khan a szakmába való visszatérés esélyét jelentette Késmárkynak.
Balról jobbra: Leslie, Wolfgang, Steve és Louis (a háttérben)
A tervezett produkcióban a táncnak is nagy szerep jutott, ezért Siegel olyasvalakit is keresett, akinek a tánc a legfőbb erőssége. Billy Miller koreográfus a dél-afrikai születésű Louis Potgietert javasolta, aki akkoriban egy müncheni színházban klasszikus balettet táncolt. Louis rajongott a modern zenéért és táncért, ezért boldogan elfogadta Siegel ajánlatát. Gyorsan közeledett a német döntő napja, de két előadó még mindig hiányzott: egy férfi és egy nő. Siegel az összes szakmabeli ismerősét megkérdezte, tudnának-e ajánlani valakit, aki jóképű és énekelni is tud. Billy Lang gitáros a barátját, Wolfgang Heichelt javasolta. Miután Wolfgang megfelelt a meghallgatáson, Siegel őt is megkérdezte, tudna-e esetleg egy énekesnőt ajánlani. Heichel tudott, méghozzá holland feleségét, Henriette-et. Siegel előre közölte a férjjel, hogy amennyiben Henriette nem felel meg maximálisan az elvárásainak, nem csatlakozhat az együtteshez. Másnap megtörtént a találkozás: a zeneszerző visszaemlékezései szerint Henriette személyében egy imádni való angyal lépett be az irodába, aki perceken belül bebizonyította, hogy nemcsak csinos, hanem énekelni is tud. Ezzel a Dschinghis Khan létszáma teljessé vált, az együttes ténylegesen megalakult.
Az első jelmezek (fentről lefelé és balról jobbra: Louis, Leslie, Wolfgang, Steve, Henriette és Edina)
A jelmezek és a koreográfia
A német selejtezőig hátralévő öt hetet rendkívül intenzív felkészülés töltötte ki, ugyanakkor Siegel időt szánt arra is, hogy a tagok összeszokjanak, és megismerjék egymást, hogy egyesült erővel küzdjenek a közös célért. Ennek érdekében szabadidejük egy részét is együtt töltötték közös szórakozással, közös programokkal. Az együttes kosztümjeit Marc Mano tervezte, akinek ügyfelei közé olyan sztárok tartoztak, mint például Amanda Lear, a Silver Convention, Roberta Kelly, Dee D. Jackson és Claudja Barry. A színpompás, látványos kosztümök a Dschinghis Khan imázsának egyik fő jellemzőjévé váltak: mindegyik slágerükhöz stílusos jelmezeket öltöttek magukra, amelyek az adott dal témáját tükrözték vissza. Siegel soha nem fukarkodott a jelmezköltségekkel, hiszen nemcsak a fellépésekhez, hanem a reklám- és borítófotózásokhoz is mindig a legmegfelelőbb öltözéket rendelte meg védencei számára. Heidi Moser készítette az előadók sminkjét, figyelembe véve azt a tényt, hogy az erős reflektorfényben az emberi arc elveszíti a karakterét, ezért különféle kozmetikai trükkökkel kell hangsúlyozni a szemet, a szájat és az arcformát. A koreográfia betanulása különösen nagy és nehéz feladatot jelentett, hiszen ezen a téren csupán Louis és Henriette rendelkezett megfelelő tapasztalatokkal. Hannes Winkler koreográfus kitűnő munkát végzett, és olyan baráti viszonyt sikerült kialakítania az énekesekkel és a menedzsmenttel, hogy őt tekintik a Dschinghis Khan tiszteletbeli, hetedik tagjának. Winkler nemcsak azt vette figyelembe, hogy melyik előadó mire képes, hanem ügyelt arra is, hogy hatásosan érvényesüljenek a jelmezek, és a koreográfia látványosnak hasson mind a jelen lévő közönség, mind a tévénézők számára. Mindazonáltal Késmárky Marika 1992-ben már így emlékezett: „A koreográfusunk egy istenátka volt!” A felkészülési fázis része volt az is, hogy az együttes lemezfelvételt készítsen a versenydalból.
Balról jobbra: Wolfgang, Henriette, Louis, Leslie, Edina és Steve
A német döntő
1979. március 17-én tartották az Eurovíziós Dalfesztivál nyugatnémet döntőjét a müncheni Rudi Sedlmayer Csarnokban. A rendezvény az Ein Lied für Jerusalem (Egy dal Jeruzsálemnek) címet kapta, hiszen az Eurovíziós Dalfesztivál 1979-es nemzetközi döntőjének az izraeli főváros adott otthont. A műsort Carolin Reiber, Maxl Graf és Thomas Gottschalk vezette. Tizenkét előadó versenyzett, akik közül a magyar közönség számára az ötödikként fellépett Jerry Rix és Linda G. Thompson, illetve az utolsó versenyző, az Orlando Riva Sound lehet a legismerősebb. Jerry és Linda korábban a Silver Convention együttesben énekelt, ám Jerry csupán névtelenül a háttérben, Linda viszont az együttes hivatalos tagjaként. Az 1977-ben alakult Orlando Riva Sound 1980-ban aratta legnagyobb sikereit az Indian Reservation és a Fire on the Water című dalaival. A Dschinghis Khan volt a kilencedik fellépő, versenydala mindhárom szavazásnál az első helyen végzett, összesen 4807 ponttal. (Fölényesen győzött, 413 ponttal előzte meg a második helyezett Truck Stop együttest.) Ennek ellenére a győzelem mindenkit meglepett, hiszen a teljesen ismeretlen együttest a „szakértők” korábban nem sorolták az esélyesek közé. Az első hely azonban nemcsak a boldogságot jelentette, hanem a további kemény munkát is, hiszen a maximalista Siegel mindent megtett annak érdekében, hogy a jeruzsálemi nemzetközi döntőig minden szempontból tökéletesre csiszolja a produkciót.
Az 1979-es Eurovíziós Dalfesztiválon
Izrael, Izrael
1979. március 31-én elérkezett a nagy nap, a jeruzsálemi döntő. Ez volt egyébként az első alkalom, hogy az Eurovíziós Dalfesztivált Európán kívül rendezték meg. A program a jeruzsálemi Binyanei HaUma Központban zajlott. A szervezők szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be, mert tartottak egy esetleges merénylettől. Törökország visszalépett a versenytől, ugyanis az arab országok kifogásolták, hogy egy muszlim állam egy Izraelben tartott fesztiválon vesz részt. A német döntővel ellentétben a Dschinghis Khant a nemzetközi verseny egyik legnagyobb esélyesének tartották. A formáció itt is kilencedikként lépett színpadra, akárcsak két héttel korábban Münchenben: a svájci Peter, Sue & Marc trió után (ők akkor már harmadszor indultak az Eurovíziós Dalfesztiválon) és a későbbi győztes, az izraeli Milk and Honey előtt. Voltak persze olyanok, akik ízléstelennek tartották, hogy Németország épp Izraelben egy véreskezű hadvezérről szóló dallal versenyez, az erénycsőszök pedig az „Er zeugte sieben Kinder in einer Nacht” („Hét gyermeket nemzett egyetlen éjszaka alatt”) verssort kifogásolták. A Milk and Honey énekesnője, a tehetséges és rokonszenves Gali Atari viszont maga is úgy nyilatkozott, hogy nagyon tetszik neki a német versenydal, melyet saját daluk, a Hallelujah legnagyobb konkurensének tart. Noha a Dschinghis Khan nagy sikert aratott, mégsem került be az első három helyezett közé: 86 ponttal a negyedik lett. A maximális 12 pontot kapta Dániától, Monacótól, Franciaországtól és Spanyolországtól. Ellenben Görögország, Norvégia, Svájc és Ausztria egyetlen pontot sem adott a dalra, ami különösen a két német nyelvű ország esetében mondható meglepőnek.
Az első aranylemezek (fentről lefelé és balról jobbra: Leslie, Wolfgang, Steve, Henriette, Louis és Edina)
Az első két helyért szoros verseny zajlott Izrael és Spanyolország között, a szavazás folyamán egymást váltották az élen. Spanyolország egyetlen ponttal vezetett Izrael előtt, amikor következett az utolsóként szavazó ország: maga Spanyolország. Természetesen egyik nemzet sem szavazhatott saját magára, Spanyolország azonban 10 pontot adott Izraelnek, amely így 125 ponttal győzött. (Az NSZK nem adott pontot az izraeli dalnak.) A harmadik helyen a francia versenyző, Anne-Marie David végzett, aki hat évvel korábban Luxemburg színeiben egyszer már megnyerte a fesztivált. Az izraeli győzelem ellenére az ország nem vállalta, hogy a következő évben is megrendezze a fesztivált, sőt az 1980-as versenyen már nem is indult. Addig még soha nem fordult elő, hogy egy győztes ország nem képviselteti magát a következő évi mezőnyben. Hogy a végeredmény mennyire nem tükrözte a közönség tényleges véleményét, azt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a Dschinghis Khan vált a verseny egyetlen világslágerévé, amely Izraelben is hetekig vezette a slágerlistát. Azt hiszem, a politikai felhangok iránt kevésbé fogékonyak is pontosan megértik, milyen nagy szó az, hogy Izraelben egy német együttes német nyelvű dala került a toplista élére. Néhány hónappal később a Dschinghis Khan már Izraelben turnézott, ahol az év legjobb együttesének járó díjat is megkapta, amelyben külföldi előadó addig még nem részesült. A siker egyik fokmérőjét a feldolgozások jelentik, melyekből a teljesség igénye nélkül válogattam. Az ígéretes focistából popsztárrá avanzsált spanyol Iván Sin amor címmel énekelt egy másik változatot már 1979-ben, amivel vezette az ottani toplistát. Ugyancsak 1979-ben készült a finn Frederik feldolgozása, a Tsingis Khan, amely Siegelnek különösen tetszett. A szintén német Die Apokalyptischen Reiter 1998-as változata szakított a diszkós alapokkal, és hörgős metállá alakította a slágert. 2008-ban Japánban aratott nagy sikert Berryz Koubou verziója, a Jingisukan. Vannak magyar nyelvű feldolgozások is, például Poór Péter és az Irigy Hónaljmirigy előadásában.
Moskau (balról jobbra: Wolfgang, Henriette, Leslie, Edina és Steve, az előtérben: Louis)
A siker hullámain
Miközben a Dschinghis Khan elindult világhódító útjára, és sorra gyűjtötte be az aranylemezeket, a szerzők már azon törték a fejüket, hogy mi legyen a következő dal. Sőt, milyen dalok kerüljenek az együttes debütáló nagylemezére, amely iránt máris óriási érdeklődés mutatkozott. Siegel fiókjában már ott lapult a megoldás, a Moskau (Moszkva) című szerzemény, amelyet még a Dschinghis Khan világsikere előtt írt, amikor egyszer kora hajnalban ébredt. Rögvest megkomponálta a dallamot zongorán, és úgy döntött, ha másnap, kipihent állapotban is tetszeni fog neki, tovább foglalkozik vele. Így is lett, sőt Meinungernek és az együttes tagjainak is tetszett az új szerzemény. A szöveg megírásánál fontos szempont volt, hogy kerüljék a politikát, és inkább a közelgő 1980-as moszkvai olimpiára hívják fel a figyelmet. (A politika azonban mégis közbeszólt, mivel a nyugati országok többsége, beleértve az NSZK-t is, végül bojkottálta a moszkvai olimpiát, mire válaszként négy évvel később a szocialista országok többsége, Magyarországgal egyetemben, a Los Angeles-i olimpiáról maradt távol.) Az új slágerhez – amely végtére is a jól bevált „keleties” hangvételt képviselte – természetesen új koreográfia és új jelmezek készültek. A német közönség 1979. június 14-én a Starparade című tévéműsorban láthatta-hallhatta a friss szerzeményt először. A Moskau a 3. helyig jutott a német slágerlistán, ahol harminc héten át volt jelen a legnépszerűbb felvételek között. Az ausztrál televízió a dalt főcímzeneként használta a moszkvai olimpiai közvetítésekhez, aminek köszönhetően a felvétel slágerré vált a távoli országban. A Szovjetunióban a Moskaut oroszellenesnek nyilvánították, és amikor a német klip tizenöt másodperces részletét az újévi műsor részeként mégis bemutatta az orosz állami televízió, a csatorna igazgatóját azonnali hatállyal kirúgták.
Balról jobbra: Wolfgang, Edina, Louis, Henriette és Leslie
Még 1979-ben megjelent az együttes debütáló albuma, amely természetesen a Dschinghis Khan címet kapta. Tizenegy szerzemény kapott helyet rajta – többségük a Siegel–Meinunger-páros munkája –, köztük az eurovíziós versenydal és a Moskau, illetve a címadó sláger farvizén született Rocking Son of Dschinghis Khan. A felvételek tematikája azt az egzotikumot tükrözte, amely a Dschinghis Khan arculatának később is szerves részét alkotta. A „keleti témák”-at képviselte a Samurai és a China Boy (ez utóbbi Norbert Daum és Werner Schüler szerzeménye), hiszen az együttes a Távol-Keleten is igen népszerűvé vált. Az izraeli közönség az Israel, Israel című dalnak örülhetett, a „magyaros” színeket pedig a Puszta jelentette, amely Mándoki és Bernd Meinunger közös szerzeménye. (Mellesleg a másik magyar előadó, Késmárky Marika ezt a dalt kevésbé kedvelte.) Érdemes említést tenni a kifejezetten Késmárkynak írt Komm doch heim című balladáról, illetve az albumot záró Der Verräterről, amely bibliai témáról szól, a címbeli áruló ugyanis nem más, mint maga Júdás. (Róla egyébként az együttes később is énekelt egy kevésbé közismert dalt.)
Hadschi Halef Omar
Hadschi Halef Omar
A Dschinghis Khan 1979 szilveszterén mutatta be következő slágerét, a kislemezen kiadott Hadschi Halef Omart. A címbeli személy nem más, mint a népszerű német író, Karl May egyik figurája: Hadschi a német kalandor, Kara Ben Nemsi (Karl May alteregója) szolgája és barátja, aki a szerző számos regényében szerepelt. Teljes neve: Hadschi Halef Omar Ben Hadschi Abul Abbas Ibn Hadschi Dawud al Gossarah, és a dal refrénje tulajdonképpen nem más, mint ennek az ismételgetése. (Már azért dicséret illeti az énekeseket, hogy nem tört bele a nyelvük ebbe a névbe!) Az új slágerhez természetesen új koreográfia született, és új kosztümök is készültek, ezúttal a híres német divattervező, Gisela és teamje által. A kislemez borítófotója az esztendő talán legdrágább német fényképe volt. Elkészítéséhez kibérelték a Münchenhez közeli Puchheim filmstúdióját, ahol többek között Az öreg és a Derrick című sikeres tévésorozatok egyes jeleneteit forgatták. Egy képzőművész tizenöt méter széles sivatagi horizontot festett az egyik falra. A stúdióba három kamionnal hoztak homokot, amelyet festékkel kevertek, hogy sivatagi homok hatását keltsék. A Schubert Vándorcirkusztól kölcsönöztek egy tevét és egy pónit, majd a hat előadó a környezethez illő jelmezben állt a Bravo magazin fotósa, Bubi Heilemann kamerája elé. Megérte a fáradozás, hiszen a dal 7. helyezést ért el a német slágerlistán, ahol 29. hétig szerepelt a legnépszerűbbek között.
A második nagylemez bónuszokkal bővített változata: Rom
Viva Róma!
1980 áprilisában vásárolhatták meg a rajongók a Dschinghis Khan második nagylemezét, amelyről Tardos Péter így számolt be az egy évvel később megjelent Rocklexikonjában: „A 80-as év végén újabb LP, de ez nem az igazi. Róma a címe, és a lemez fele talán új szerzemény, de a másik oldal csupán az első LP-n található sikerdalaikat tartalmazza.” Nos, Tardos ebben (is) tévedett, hiszen az album tizennégy dalt tartalmaz, és ebből csupán a B oldal utolsó négy felvétele a korábbról származó bónusz: Moskau (Single Version), Hadschi Halef Omar, Der Verräter, Dschinghis Khan. A siker olyan nagy volt, hogy néhány hónappal később a tulajdonképpeni új album – az első tíz dal – egy külön nagylemezen Viva címmel is megjelent. Játékideje még a bónuszok nélkül is több mint ötven perc: ennyi talán nem lenne elég egy „igazi” albumhoz? A tíz felvétel többsége természetesen az együttestől megszokott „egzotikus” témákat képviseli. A húzósláger, a közel hatperces Rom (Róma) úgy kezdődik, mintha egy ókori Rómában játszódó szuperprodukció kísérőzenéjét hallanánk. Huszonnyolc hétig szerepelt a hivatalos német toplistán, ahol a 12. helyig jutott. A csapat előadta a WWF Club című televíziós show-műsorban is, ám a produkciót kínos baki zavarta meg: Louis Potgieter előbb megbotlott, majd elesett tánc közben. Említést érdemel még a titokzatos talált gyermekről, a tragikus sorsú Kaspar Hauserről szóló felvétel, az inka romvárosról írt Machu Picchu, a Thor Heyerdahl 1947-es expedíciójának legendás tutaját megörökítő Kon-Tiki és a kaliforniai hegységről szóló Sierra Nevada. Verne halhatatlan regényhőséről, Nemo kapitányról Meinunger, Steve Bender és Mándoki László írt egy dalt Käpt'n Nemo címmel.
Pistolero (balról jobbra: Wolfgang, Henriette, Louis, Leslie és Edina)
Mindannyian egy csónakban ülünk
Az együttes 1981-es harmadik albumát két kislemez harangozta be. Az első a mexikói revolverhős, Pistolero történetét mondja el, a második a rajnai sellőről, Loreleyról szól, aki a német balladák gyakori szereplője. A Pistolero tizenhét hétig szerepelt a német toplistán, legmagasabb pozíciója a 15. hely volt, míg a Loreley huszonkét héten át volt a legkedveltebb dalok között, és a 6. helyig jutott. A két kislemez megjelenése előtt a Dschinghis Khan átélte karrierje első nagy válságát: az együttesből kivált a kopaszként megismert Steve Bender (1980-ban néhány fellépésen már rövid hajjal láthatták a nézők), aki állítólag újra szólóban akarta folytatni a pályáját. Még abban az évben megjelent két kislemeze – az egyiken már göndör hajjal látható –, de egyik sem ért el kiugró sikert. A Dschinghis Khan harmadik albumának borítóján már csak öten ülnek egy csónakban. Az LP címe – Wir sitzen alle im selben Boot (Mindannyian egy csónakban ülünk) – Siegel ars poeticájának kissé megkésett zenei megfogalmazása, utalás arra, hogy valamennyien ugyanazért a közös célért fogtak össze. (A kislemez mérsékelt sikert aratott: nyolc hétig volt a toplistán, de nem jutott tovább a 44. helynél.) Az LP szerény véleményem szerint a Dschinghis Khan legjobban sikerült albuma. A tíz felvétel között két angol nyelven előadott ír népdal feldolgozása kapott helyet: az egyik a What Shall We Do with the Drunken Sailor (magyarul: A részeg tengerész), amely az előző évben a holland Babe trió előadásában ért el említésre méltó sikert, a másik a Michael. Itt érdemes megemlíteni, hogy a Dschinghis Khant sokan a Boney M.-hez hasonlították, ám erről Wolfgang Heichel többek között azt mondta, hogy a konkurenciával ellentétben a Dschinghis Khan alapvetően saját dalokat énekel (és mindannyian énekelnek), míg a Boney M. repertoárjának jelentős részét feldolgozások alkotják (és a lemezeiken nem mindegyik tag énekel). A saját dalok egyértelmű dominanciája a Boney M. helyett inkább az ABBA-val rokonítja a Dschinghis Khant. Az LP-ről kiemelném személyes kedvencemet, a Die Fremdenlegion (Armee der Verlorenen Seelen) című dalt is. Az Aladin a megszokott keleties hangulatot hozta vissza, a Windjammer pedig a német slágerzene legjobb hagyományait idézte.
James Bond (balról jobbra: Wolfgang, Louis, Leslie, Edina és Henriette)
Hősök és zsiványok
Az 1982-es Dschinghis Khan-album, a Helden, Schurken & der Dudelmoser egy jelentősen megváltozott poppiacon jelent meg. A Sors iróniája, hogy miközben nemzetközi viszonylatban lényegében a Dschinghis Khan fogadtatta el a német nyelvű éneklést, és ezzel előkészítette a terepet a Neue Deutsche Welle németül éneklő új sztárjainak, a friss zenei irányzat egyúttal háttérbe is szorította Siegel pártfogoltjait. Az új nagylemez egyfajta útkeresés a régi Dschinghis Khan-hangzás, a hagyományos német tánczene („schlager”) és a Neue Deutsche Welle ösvényein. A tematika és a borító egyértelműen a régi imázst képviseli: a fotókon az előadók az egyes dalok témájához illő jelmezeket viselnek, a felvételek pedig – ahogyan az album címe is egyértelműen jelzi – hősökről és zsiványokról szólnak. A Rocky Marciano hőse a valóban élt veretlen nehézsúlyú bokszbajnok (1923–1969), James Bondot, Ian Fleming – filmvászonról igazán ismert – regényhősét alighanem mindenki ismeri, ahogyan Walter Scott Ivanhoe-ját vagy Defoe Robinsonját is. Mata Hari (1876–1917) a történelem talán leghíresebb kémnőjének számít, noha máig vita tárgya, valóban kém volt-e, vagy csak egy naiv szerelmes nő. Pablo Picasso (1881–1973) a XX. századi képzőművészet zsenijeként vonult be a halhatatlanságba. Tut Ench Amun (Tutanhamon: Kr. e. kb. 1343–1325) a „gyerekfáraó” főleg arról nevezetes, hogy az ő sírja az egyetlen, nagyjából épségben fennmaradt fáraósír. Az 1922-ben megkezdett feltárás kapcsán terjedt el „a fáraó átká”-nak legendája, amely megannyi regény és film témájául szolgált. Billy the Kid (Billy, a kölyök: 1859–1881) az amerikai Vadnyugat legendás figurája volt, Dudelmoser, Rübezahl és Klabautermann pedig a német folklór kedvelt figurái. (Az eredeti elképzelés szerint Klabautermann lett volna a nagylemez címe is.) Az album sajnos hűvös fogadtatásban részesült. A kislemezre kimásolt Der Dudelmoser mindössze négy hétig szerepelt a toplistán, és megállt a 46. helyen. A Klabautermann se járt sokkal jobban: hat hét jutott neki, és a 37. hely.
Balról jobbra: Wolfgang, Henriette, Louis, Leslie és Edina
Az utolsó próbálkozások
A Dschinghis Khan ötödik nagylemeze, az 1983-as Corrida (Bikaviadal) merőben más, mint az előző négy. Siegel és Meinunger ugyanis lényegében egy mini musicalt írt az együttes számára egy olyan korszakban, amikor a musicalek már nem voltak annyira divatosak, mint régebben, de még nem jött el a reneszánszuk sem. Alighanem ezzel magyarázható, hogy a lemez megbukott, noha bizonyos vélemények szerint a német könnyűzene egyik alábecsült albumáról van szó. A tizennégy felvétel egy árván maradt spanyol fiú, Miguel történetét mondja el, aki torreádor szeretne lenni. A nehéz sorsú srác egy napon útra kel Madridba, hogy valóra váltsa az álmát, és olyan híres legyen, mint a legendás El Cordobés. Felvirrad az a nap, amikor Miguel végre ott áll a madridi arénában, ahol mindenki ujjong, énekel és kiabál, izgatottan várva a nagy összecsapást. Váratlanul „egy sikoly hallatszik egészen fentről, egy arc fehérré válik, mint a hó, egy rózsa a földre hull” – és az utolsó dal már búcsúzás az ifjú torreádortól, aki életét adta az álmáért. Hallgassunk meg néhány dalt a lemezről: Auf der Strasse nach Madrid, Juanita Elena, Life Is Good – Life Is Scheen, Corrida, Olé Olé! Azok, akik olyan slágerekre számítottak, mint a Dschinghis Khan vagy a Moskau, nagyot csalódtak, ahogyan azok is, akik azt hitték, hogy az együttes megpróbál alkalmazkodni a Neue Deutsche Welle divatjához. Utóbbira a Corrida bukása után sem került sor.
Himalaya (fentről lefelé és balról jobbra: Leslie, Louis, Wolfgang, Edina és Henriette)
Az 1984-ben és 1985-ben megjelent kislemezek, a Himalaya és a mexikói futball-világbajnokságra írt Mexico, visszatérést jelentettek az együttestől megszokott zenei világba, amely azonban akkoriban már idejétmúltnak tűnt. Egyik dal sem került fel a slágerlistákra, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy közeleg a vég. Nem sokkal a feloszlás előtt a Dschinghis Khan végre fellépett Magyarországon is. Az 1980-as évek elején volt szó először arról, hogy az együttes koncertet ad a budapesti Kisstadionban, de az előre meghirdetett fellépést a magyar szervező néhány napon belül le is mondta. Azt rebesgették, hogy Mándoki útlevele körül támadtak problémák, a hazai illetékesek ugyanis még nem bocsátották meg a zenész disszidálását. Ebben lehetett valami, hiszen e sorok írója is jól emlékszik például arra az esetre, amikor a Magyar Televízió bemutatta a népszerű nyugatnémet zenés tévéshow, a Musikladen 49. adását, ám a műsor végéről kivágták a Dschinghis Khan dalát (a Rocking Son of Dschinghis Khan angol nyelvű változatát), noha a program elején az együttes neve is elhangzott a fellépők között. (Itt jegyezzük meg, hogy bár a Dschinghis Khan gyakori fellépő volt a különféle nyugatnémet könnyűzenei tévéműsorokban, a Musikladenben csak egyetlenegyszer szerepelt.) Mire az énekesek eljutottak hozzánk, budapesti önálló koncert helyett már csak Szentendrén léptek fel a Szentendre rózsája című televíziós esztrádműsorban, amely egy több európai tévéállomás összefogásával készült műsorsorozat magyar epizódja volt. A Dschinghis Khan különösebb feltűnés nélkül 1985-ben feloszlott.
A Dschinghis Khan Family
Dschinghis Khan Family
Alig néhány hónappal a Dschinghis Khan utolsó fellépése után a közönség elé állt az utódegyüttes, a Dschinghis Khan Family. Méghozzá nem máshol, mint az Eurovíziós Dalfesztivál 1986-os német selejtezőjén, amely az Ein Lied für Bergen címet kapta. (Az 1986-os nemzetközi döntőt a norvégiai Bergenben rendezték.) A versenyt március 27-én tartották a müncheni Deutsches Theaterben. Az est házigazdái Sabrina Lallinger és Wenche Myhre voltak. (A norvég Myhre 1968-ban az NSZK-t képviselte az Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol 6. lett az Ein Hoch der Liebe című dallal.) Tizenketten vettek részt a műsorban. A hattagú Dschinghis Khan Family harmadikként lépett a színpadra. Hárman képviselték az eredeti felállást: Henriette, Leslie és Louis, az új tagok: Jürgen, Christin és Mark. (Henriette akkor már elvált a férjétől, és a lánykori nevét használta.) Eleinte úgy tűnt, hogy a történelem megismétli önmagát, hiszen a formáció által előadott Wir gehör'n zusammen című dal (szerzők: Siegel és Meinunger) nagy tetszést aratott. Pontozáskor azonban csak a második helyen végzett 4088 ponttal. Az első helyet Ingrid Peters szerezte meg, aki az Über die Brücke geh'n című dalára 4236 pontot kapott. (A bergeni Eurovíziós Dalfesztiválon húsz induló között a 8. helyen végzett.) A Dschinghis Khan Family még abban az évben feloszlott. Az Ein Lied für Bergen versenyén egyébként részt vett Wolfgang Heichel is, de nem a Dschinghis Khan Family, hanem a That's Life nevű új együttes tagjaként. A formáció szereplése nem sikerült túl jól, versenydala, a Telefon az utolsó helyre került.
Der Dudelmoser (balról jobbra: Wolfgang, Louis, Leslie, Henriette és Edina)
Az újjáalakulás
A Dschinghis Khant az évek múlásával sem felejtették el a rajongók, ám ahogyan az más egykori sztárokkal is megesett, a tagok külön-külön már korántsem voltak annyira sikeresek, mint együtt, eleinte még Leslie sem. (Henriette például 1987-ben közel húsz évre visszavonult.) A Távol-Keleten a csapat különösen népszerű maradt, és talán ennek köszönhető, hogy 1995-ben három alapító tag, Steve, Edina és Leslie – amolyan alkalmi comebackként – fellépett a japán televízióban. 1999-ben, a Dschinghis Khan megalakulásának huszadik évfordulójára megjelent a The History of Dschinghis Khan című válogatásalbum. Ezen két, modern hangszerelésű egyveleg mellett helyet kapott a Dschinghis Khan és a Moskau új változata is, ám a többi felvétel nem annyira a slágereket, mint inkább az együttes sokoldalúságát kívánta reprezentálni. 2004-ben egy fiatal énekes, Stephen Folkers egy Dschinghis Khan Revival Bandet szeretett volna létrehozni, és ehhez a tervéhez sikerült megnyernie Edina Popot is. Orosz részről azonban akkor már komoly erőfeszítések történtek az eredeti felállás megvalósítására (Heinz Gross német zenei producer közvetítésével), ezért Folkers együttese a Stolen Diamonds nevet vette fel. A formációhoz csatlakozott az Arabesque alapító tagja, Michaela Rose is, valamint Alessandro Uddin énekes és táncos. A Stolen Diamonds műsorában Arabesque- és Dschinghis Khan-slágerek egyaránt elhangzottak, a program javát azonban feldolgozások alkották. Az együttes rövid időn belül feloszlott, miután előbb a Dschinghis Khan, majd az Arabesque is újjászerveződött.
A 2005-ös moszkvai koncerten
2005. december 17-én Moszkvában lépett színpadra az újjáalakult Dschinghis Khan hatvanezer néző előtt. Louis sajnos már nem lehetett ott, ugyanis 1994-ben az AIDS szövődményeiben elhunyt, Leslie pedig nem kívánt csatlakozni régi kollégáihoz. Edina, Henriette, Wolfgang és Steve mellett színpadra lépett egy fiatalokból álló táncegyüttes is, a The Legacy. A formáció vezéralakja Claus Kupreit, ő tervezi a koreográfiát is, amely természetesen a mongol (ázsiai) tematika köré épül. A The Legacy felállása változó: érdekesség, hogy a táncosok között 2007 és 2014 között volt egy magyar is, Attila Mario Diallo. A koncert óriási sikert aratott, nem egész fél évvel később azonban a kollégák és a rajongók már Steve Bendert gyászolták, aki évekig küzdött a rákbetegséggel. 2006 mozgalmas év volt a zenekar történetében. A Legacy egyik tagja, Stefan Track önállósította magát, és Rocking Son néven nemcsak új együttest alapított, hanem Rising címmel egy albumot is kiadott az eredeti formáció régi slágereinek modernizált változataival, köztük természetesen a Moskauval. Közben 2006. július 15-én a Dschinghis Khan Legacy Ulánbátorban lépett fel a Dzsingisz kán születésének 800. évfordulója alkalmából rendezett műsorban, amelynek egyik vendége a híres hadvezér leszármazottja volt. (Az már más kérdés, hogy Dzsingisz kán születési időpontját 1162-re valószínűsítik a történészek, a 800. évforduló tehát 1962-ben volt, és nem 2006-ban.)
Képkocka a Dschinghis Khan 2020-as videoklipjéből, középen: Wolfgang Heichel
2007-ben a Dschinghis Khan koncertet adott Almatiban (Kazahsztán) és Szentpétervárott. Ugyanebben az esztendőben – huszonnégy év után! – új stúdióalbum jelent meg a Dschinghis Khan nevével: a 7 Leben hat régi sláger remixelt változatait tartalmazza, és nyolc új felvételt, mint például a Temudschin (a történelmi Dzsingisz kán eredeti neve) és az In der Mongolei. A Wie Feuer im Wind című dalt Louis Potgieter és Steve Bender emlékének ajánlották. Ralph Siegel nem vett részt az új szerzemények elkészítésében, a dalszövegeket viszont ezúttal is Bernd Meinunger írta. 2009. május 16-án Moszkvában tartották az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét. A megnyitó gálaműsorba a szervezők meghívták a Dschinghis Khant is, hiszen harminc éve a csapat karrierje ezen a fesztiválon kezdődött, és akkori versenyszáma egyike az Eurovízió legnépszerűbb versenydalainak. A moszkvai gálán a formáció természetesen a Moskau című örökzöldjét is előadta. Ezt követően rendszeressé váltak a Dschinghis Khan fellépései. 2014-ben Wolfgang Heichel „kreatív nézeteltérések miatt” kivált az együttesből. Négy évvel később társult Stefan Trackkal, valamint Németország és Spanyolország vonatkozásában megszerezte a Dschinghis Khan név és a logó használatát, így 2018-tól két utódegyüttes létezik ugyanazzal a névvel.
Edina Pop (jobbról a második), a The Legacy és a vendégénekesek a Moskau 2018-as változatához készült fotón
2018-ban az Oroszországban megtartott labdarúgó-világbajnokságra Ralph Siegel irányításával elkészült a Moskau új változata, melyet több nyelven is felvettek vendégénekesek közreműködésével. Ugyanerre az alkalomra a Heichel-féle Dschinghis Khan We Love Football címmel készített egy kislemezt. Mindkét utódegyüttes elsősorban Oroszországban és a volt Szovjetunió utódállamaiban lépett fel. 2020-ban Heichel együttese a Dschinghis Khan új változatához, az Edina és Henriette nevével fémjelzett formáció pedig a Moskauhoz készített egy-egy látványos klipet. 2020 legvégén előbb Edina Pop, majd Henriette Strobel is elhagyta a Dschinghis Khant. Az eredeti felállásból tehát már csak Wolfgang Heichel maradt aktív, aki Stefan Trackkal közösen kiadta a Here We Go című albumot, amely hat új dalt tartalmaz – köztük van például a Die Straßen von Paris és az Istanbul –, és öt régi Dschinghis Khan-sláger új változatát. Siegel 2021-ben beperelte Heichelt, mert Wolfgang meg akarta akadályozni a Moskau 2018-as változatának további terjesztését. A bíróság Siegelnek adott igazat, és kimondta, hogy a Dschinghis Khant ő hozta létre, ő volt a producer, és szerzői jogait nem befolyásolta sem az 1985-ös feloszlás, sem az, hogy az eredeti tagok közül már csak Heichel aktív. 2022. szeptember 17-én a Heichel-féle formáció (a felvételek tanúsága szerint Wolfgang nélkül!) fellépett a budapesti retrogálán, ahol egy dal erejéig csatlakozott a Liz Mitchell-féle Boney M.-hez, és közösen adták elő a Rasputin című diszkóklasszikust. 2022-ben egy sötét hangulatú orosz videoklip készült a Késmárky Marika szólóénekével fémjelzett Komm doch heim (Gyere haza) című balladához, amely nehéz sorsú tinédzserek közé helyezi a dal témáját.
A brazil utánzategyüttes
A brazil Dschinghis Khan
Brazíliát egy óceán választja el Európától, a trópusi országban mégis nagyon népszerű volt az eurodisco. Olyannyira, hogy egyes európai sztároknak brazil alteregójuk is volt. Regina Shakti például kölcsönvette Dee D. Jackson imázsát, két nagy slágerét (Automatic Lover, Meteor Man) és annak koreográfiáit, a brazil média pedig az igazi előadóként reklámozta őt. Persze figyeltek arra, hogy elkerüljék a szerzői jogi problémákat, ezért Regina a D. Dee Jackson nevet használta, ám a brazil rajongók észre se vették a parányi eltérést a két név között. Épp Regina sikerei miatt döntöttek úgy a menedzserek, hogy a Dschinghis Khannak is létrehozzák a brazil megfelelőjét. Az utánzat oly nagy sikert aratott a dél-amerikai országokban, hogy maguk az ötletgazdák határozták el, hogy markánsabban különböztetik meg magukat az eredeti formációtól. Felvették a Brazilian Genghis Khan nevet, és portugál nyelven énekelt saját dalokkal is előálltak. A zenekart egy argentin táncos, Jorge Danel vezette (művészneve: Thor), aki tizenöt éven át naponta kopaszra borotválta a fejét, hogy megőrizze az imázsát. További tagok: Omar Leon (Genghis), Tânia Brasil (Tania) és Heloisa Nascimento (Tully).
A Brazilian Genghis Khan egyik lemezborítója
A Brazilian Genghis Khan nem németül, hanem angolul énekelt karrierje kezdetén, és nemcsak a Dschinghis Khan, hanem más európai diszkósztárok repertoárjából is mazsolázott. Az Arabesque-től két dalt dolgoztak fel közös kislemezen: a Marco Polo eredetije az In for a penny, a Seja Feliz (De Verdade) című felvételé pedig a Peppermint Jack volt. Énekeltek egy másik női triótól, a holland Luv’-tól is (My Number One), de műsoruk része volt a Rasputin a Boney M.-től, a Crazy Music az Ottawantól, sőt még a Santa Maria is a Neoton famíliától. Nem tudom, ez utóbbival szerzői jogi szempontból mi volt a helyzet, mert a Brazilian Genghis Khan albumán szerzőként A. Cabanhas és J. Danel neve szerepel, noha egyértelműen felismerhető az eredeti dal. A Dschinghis Khantól a Pablo Picasso, a Klabautermann (Marinheiros do Amor), a Hadschi Halef Omar (O Jardim de Alá Clube do Bolinha) és persze a Genghis Khan került a repertoárba, ám az eredeti szerzőkről ezek esetében is megfeledkeztek. A saját dalok közül a Comer, comer aratta a legnagyobb sikert. 1985 után a Brazilian Genghis Khan népszerűsége csökkenni kezdett. 1994-ben Omar Leon szívrohamot kapott egy repülőgépen, amelyen épp Európából tartott hazafelé, a következő évben pedig petefészekrákban elhunyt Heloisa Nascimento. 1999-ben Jorge és Tânia újjászervezték az együttest, amelyhez 2003-ban csatlakozott Cláudio Borges és Marisa Milani. Jorge és Tânia között idővel megromlott a viszony, a kommunikálást is beszüntették.
A Pistolero japán kiadása
DISZKOGRÁFIA
(Németországi megjelenések. Zárójelben a slágerlistán elért legmagasabb helyezés. Jelmagyarázat: D = NSZK, AUT = Ausztria, SWI = Svájc, SWE = Svédország, NOR = Norvégia, SA = Dél-Afrikai Köztársaság)
Kislemezek
* 1979: Dschinghis Khan / Sahara (D #1, AUT #8, SWI #3, SWE #2, NOR #3)
* 1979: Genghis Khan / Desert Land (D #16)
* 1979: Moskau / Rocking Son of Dschinghis Khan (D #3, AUT #2, SWI #11)
* 1979: Moscow / Rocking Son of Dschinghis Khan
* 1979: Hadschi Halef Omar / Komm doch heim (D #7)
* 1980: Rom / Die Fremden (D #12, AUT #19, SA #14)
* 1980: Rome / The Strangers
* 1980: Machu Picchu
* 1980: Samurai / China Boy
* 1981: Pistolero / Sierra Nevada (D #17)
* 1981: Loreley / Windjammer (D #6, AUT #11)
* 1981: Wir sitzen alle im selben Boot / Die Fremdenlegion (D #9)
* 1981: What Shall We Do with the Drunken Sailor / Michael
* 1982: Klabautermann / Pablo Picasso (D #37)
* 1982: Kaboutertjes / Pablo Picasso
* 1982: Der Dudelmoser / Mata Hari (D #46)
* 1983: Olé Olé / Corrida
* 1983: Corrida / Life Is Good, Life Is Scheen
* 1983: Auf der Straße nach Madrid / Olé, Olé
* 1984: Himalaya / Rocky Marciano
* 1985: Mexico / Rund um die Welt
* 1985: Mexico / Give Me a Sign
* 2007: Temudschin (promóciós lemez)
* 2007: Die Gold'ne Horde Dschinghis Khans (promóciós lemez)
* 2018: We Love Football (mp3) (Wolfgang Heichel formációja)
* 2019: Die Strassen von Paris (mp3) (Wolfgang Heichel formációja)
Loreley (fentről lefelé és balról jobbra: Wolfgang, Leslie, Edina, Louis és Henriette)
Maxik
* 1979: Moskau / Rockin' Son of Dschinghis Khan
* 1979: Genghis Khan / Desert Land (Anglia)
* 1980: Rome / The Strangers (Anglia)
* 1981: What shall we do with the drunken Sailor / Michael
* 1985: Mexico / Rund um die Welt
* 2018: Moskau Moskau (Deutsche Fußball-Version) / Москва (Russian Version) / Moscú (Versión En Español) / Moscow Moscow (English Version) / Moskau, Москва, Moscú, Moscow (Dschinghis Khan feat. Jay Khan, Aleksander Malinin & Ustinya, Jorge Jiménez & Marifer Medrano)
Balról jobbra: Wolfgang, Edina, Leslie, Henriette és Louis
Remixek
* 1993: Huh Hah Dschinghis Khan / Rom
* 1999: The Story of Dschinghis Khan
* 1999: Moskau '99
* 1999: The Story of Dschinghis Khan, Part 2
* 2002: Dschinghis Khan (remixed by DJ Cornfield)
A Wir sitzen alle im selben Boot borítója
Nagylemezek
* 1979: Dschinghis Khan
* 1980: Rom (a Viva anyaga + 3 dal az első albumról + Hadschi Halef Omar)
* 1980: Viva
* 1980: Greatest Hits (a Viva anyagával) (Japán)
* 1981: Wir sitzen alle im selben Boot
* 1981: Die Großen Erfolge (válogatás)
* 1982: Helden, Schurken & der Dudelmoser
* 1983: Corrida
* 1983: Star Portrait (válogatás)
* 1985: Star Gala (válogatás dupla albumon)
Louis, Wolfgang, Leslie, Henriette és Edina a Klabautermann egyik reklámfotóján
CD-k
* 1990: Dschinghis Khan
* 1992: Greatest Hits (a Viva anyagával) (Japán)
* 1993: Huh Hah Dschinghis Khan
* 1993: Golden Best (Dél-Korea)
* 1994: Dschinghis Khan (az első sorlemez anyaga) (Oroszország)
* 1994: Best of Best (Japán)
* 1994: Dschinghis Khan (az első sorlemez anyaga) (Japán)
* 1995: Rom (a második sorlemez anyaga) (Oroszország)
* 1995: Wir sitzen alle im selben Boot (a harmadik sorlemez anyaga) (Oroszország)
* 1995: Helden, Schurken & der Dudelmoser (a negyedik sorlemez anyaga) (Oroszország)
* 1995: Die Großen Erfolge
* 1998: Die Großen Erfolge (3 CD)
* 1999: History of Dschinghis Khan
* 2001: Genghis Khan Non-Stop Best Hits (Japán)
* 2002: Star Collection (2 CD)
* 2003: In the Mix
* 2004: The Jubilee Album (Hits and Rarities) (Limited Edition)
* 2004: The Jubilee Album (Hits and Rarities)
* 2005: Best of Genghis Khan (Japán)
* 2006: Best of Genghis Khan (Special Edition) (Japán)
* 2007: 7 Leben
* 2007: Hautnah – Die Geschichten Meiner Stars (Németország)
* 2009: The Best
* 2012: Die Grossen Hits (Németország)
* 2018: Moskau – Das Neue Best Of Album
* 2020: Here We Go (Wolfgang Heichel formációja)
A klasszikus felállás (fentről lefelé és balról jobbra: Louis, Henriette, Edina, Wolfgang, Steve és Leslie)
MÉG TÖBB KÖNNYŰZENE!
Tatjana: Aktmodell, popsztár, színésznő (18+)
Danuta: Lengyel kebelcsoda a filmvásznon és a popvilágban (18+)
Boney M.: Az eurodisco klasszikusa
Billy Idol: A szex, a drogok és a zene bűvöletében (18+)
Arabesque: Az eurodisco szexi istennői
ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?
Field toplistái 4: A kedvenc filmdalok
Reflektorfényben – Pia Zadora: A többszörös Arany Málna-díjas popsztár (18+)
Csárdáskirálynő (18+)
Zenebolondok (18+)
Zenerajongók (18+)
TEAKBOIS ÉS A ZENE
Ken Russell és a gyönyör szegecses éjszakája (18+)
Elvis Presley legszexibb zaklatója (18+)
Meztelen hippik és mámorító dallamok (18+)
Őrülten szexi éjszakák Amanda Learrel (18+)
