A Baccara duót a Spanyol Televízió két táncosnője, Mayte Mateos és María Mendiola alapította 1977-ben. Első kislemezük, a Yes Sir, I Can Boogie hatalmas sikert aratott, a brit toplista élére is felkerült, és ma már az eurodisco egyik legismertebb örökzöldjének számít. A Baccara a nyugatnémet RCA lemeztársasággal kötött szerződést, leghíresebb dalait Rolf Soja és Frank Dostal komponálta. Mendiola 1980-ban beperelte a céget, mert a formáció akkori új kislemezén az énekhangja szerinte egyáltalán nem érvényesült, és úgy érezte, egyre jobban háttérbe szorul Mateos mellett. A kiadványt kivonták a forgalomból, a felvételt újrakeverték, a siker mégis elmaradt. A konfliktus nem tett jót María és Mayte munkakapcsolatának sem, és mivel a Baccara népszerűsége akkoriban már amúgy is visszaesett, az RCA nem hosszabbította meg a duó szerződését. A két énekesnő előbb szólóban próbálkozott, majd mindketten új partnert választottak maguknak, ám egyformán ragaszkodtak a Baccara névhez. Soha többé nem beszéltek egymással, és nem léptek fel közösen. Noha a klasszikus Baccarában kétségtelenül Mayte énekhangja dominált, az utódegyüttesek közül María formációja volt az eredményesebb, amely új dalokkal is sikereket ért el a lemezklubokban, és 2021-ben a Yes Sir, I Can Boogie friss remixét is a slágerlistára juttatta.
FIGYELEM! Az alábbi ismertető egyes illusztrációi női meztelenséget ábrázolnak. Csak 18 éven felüli és az ilyesmire nem érzékeny olvasóink kattintsanak a „TOVÁBB” linkre!
AZ EREDETI FELÁLLÁS
* Mayte Mateos (Spanyolország, Logroño, 1951. február 7.)
* María Mendiola (Spanyolország, Madrid, 1952. április 4. – Madrid, 2021. szeptember 11.)
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
A Baccara karrierje 1976-ban kezdődött Spanyolországban. María Mendiola, a Spanyol Televízió balettkarának prímabalerinája azt javasolta kolléganőjének, Mayte Mateosnak, hogy a német Kessler nővérek példáját követve alapítsanak egy énekes-táncos duót. A Venus nevet vették fel, és a Palmarés című tévéműsorban láthatta őket először a közönség. Egy zaragozai éjszakai klub tulajdonosa szerződtette ugyan őket, néhány nap múlva azonban megvált tőlük. Indoka kissé meglepő volt: a Venus produkciója túl igényes a klub közönsége számára. Mendiola akkori férjének közbenjárására a Venus szerződést kapott a Kanári-szigeteken, a fuerteventurai Tres Islas hotelben. Flamencót táncoltak, és tradicionális spanyol dalokat énekeltek a zömmel német turistákból álló közönségnek. Műsoruk mindig az est fénypontjának számított. Az egyik német vendég, Leon Deane 1977. január 17-én látta a hölgyek programját. Megtetszett neki a két dekoratív külsejű, kifinomult mozgású, kellemes hangú táncosnő, és úgy gondolta, megvan bennük a sztárrá válás lehetősége, új színt hozhatnának az egyre népszerűbb diszkó műfaj palettájára.
Deane azonban nem dönthetett egyedül, ezért meghívta védenceit Hamburgba, hogy az RCA lemezcég német leányvállalatának fejesei is megnézzék a Venust, és kedvező döntés esetén elindulhasson a sztárcsinálás gépezete. A meghallgatás annak ellenére is eredményes volt, hogy a két énekesnő akkor még nem beszélt angolul. Első lépésként új nevet választottak: a Baccara a közhiedelemmel ellentétben nem a játékra (baccarat), hanem egy különleges rózsafajtára utal, és a duó szimbóluma a fénykorban egy rózsaszál volt. A dalok többségét Rolf Soja és Frank Dostal komponálta. A spanyolos elemek megmaradtak ugyan, ám a dallamos eurodisco uralta a Baccara zenéjét. A koreográfiákat Mendiola készítette, rossz nyelvek szerint viszont a duó klipjeit látva alig hihető, hogy képzett táncosnőkről van szó. Az énekesnők külsejét az ellentétekre építették: Mayte fekete, míg María fehér ruhákban lépett a közönség elé.
Yes Sir, hordunk bugyit
A Baccara első kislemeze, a Yes Sir, I Can Boogie (Igen, uram, tudok bugizni) 1977 áprilisában jelent meg az NSZK-ban. Az intró a sóhajokkal kissé emlékeztet a Don’t Leave Me This Way című dal bevezetőjére. (Ezt a felvételt 1975-ben a Harold Melvin & the Blue Notes, 1976-ban pedig Thelma Houston vitt sikerre. A The Communards 1986-os feldolgozása szintén felkerült a toplistákra.) A B oldalon a Cara mia hallható. A siker alighanem az énekesnőket is meglepte. Több mint tizennyolcmillió példány fogyott el a kislemezből. Női duó mindaddig nem büszkélkedhetett ilyen eredménnyel, amely a Guinness-féle Rekordok Könyvébe is bekerült. A Yes Sir, I Can Boogie vezette a belga, a dán, a finn, az ír, a holland, a norvég, a svéd, a svájci, az angol és a nyugatnémet toplistát. Senki nem próféta azonban a saját hazájában: Spanyolországban a dal „csak” a második helyig jutott, ahogyan Ausztriában is. Franciaországban az ötödik hely volt a legmagasabb pozíció, míg Olaszországban a tizenharmadik. Ez utóbbi azért mondható furcsának, mert az olasz könnyűzene dallamossága kifejezetten harmonizált a Baccara zenei világával.
Annál meglepőbb volt az első hely Angliában, ahol az eurodisco soha nem volt annyira népszerű, mint a kontinensen. Az előkelő helyezés kétszeres rekordnak számított, mivel spanyol előadónak és női duónak mindaddig nem volt listavezető slágere Nagy-Britanniában. (Ami a spanyol vonalat illeti, később Julio Iglesiasnak is sikerült a csúcsig jutnia a szigetországban.) A tévéállomások versengtek a Baccaráért, hogy a közönség a képernyőn is láthassa, a hölgyek valóban tudnak bugizni. Az első magyar nyelvű feldolgozást Vincze Viktória készítette még 1977-ben. 1979 szilveszterén a Magyar Televízió egy paródiaműsort sugárzott, melynek alapjául a nyugatnémet ZDF televízió néhány hónappal korábbi Disco Disco Disco című nagyszabású gálaműsora szolgált. Persze a dologban volt némi csúsztatás, mert a kiparodizált előadók közül néhányan (Donna Summer, ABBA, Demis Roussos, Rod Stewart, Chris Norman & Suzi Quatro) nem szerepeltek az eredeti műsorban, néhányan pedig nem a kifigurázott dalt adták ott elő. A Baccara például az Ay Ay Sailor című slágerét énekelte, míg a paródia a Yes Sir, I Can Boogie alapján született Yes Sir, hordunk bugyit címmel, Csala Zsuzsa és Mányai Zsuzsa előadásában.
Az első nagylemez
1977. augusztus 7-én jelent meg a második Baccara-kislemez, a Sorry, I'm a Lady (Bocsánat, én egy hölgy vagyok), melynek B oldalán a Love You Till I Die című szerzemény kapott helyet. A hangzásvilág természetesen semmit nem változott, és a siker is az első single fogadtatását idézte: első hely Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában, Norvégiában és az NSZK-ban, míg Svájcban a második, Svédországban és Finnországban a harmadik, Angliában pedig a nyolcadik helyig jutott a dal. 1978-ban Yo Soy Una Dama címmel a chilei női trió, a Baccara háttérvokáljaként is foglalkoztatott Frecuencia Mod szintén elénekelte. (A formáció Super néven akkoriban szintén Rolf Soja és Frank Dostal érdekeltségébe tartozott, Gigolo és Hello, Tiger című dalaival ért el kisebb európai sikereket.) A Sorry, I'm a Lady elhangzott a Joan Collins és Oliver Tobias nevével fémjelzett The Stud (1978) című erotikus drámában, 2010-ben pedig Ferzan Özpetek Szerelem, pasta, tenger című vígjátékában is. 1977. október 21-én került a boltokba a tizenegy dalt tartalmazó debütáló album, melynek felvételi munkálatai január és augusztus között zajlottak. Japánban és Hollandiában egy különleges verzió látott napvilágot, az A oldalon egy plusz trackkel, a Mad in Madrid című dallal, amellyel a hölgyek részt vettek az 1977-es tokiói Yamaha-fesztiválon. (Tizennegyedikek lettek harminchét indulóból.) Ez a skandináv verzión nem szerepel, amely a borítójában tér el a többi európai kiadástól. A kislemezen korábban kiadott dalok mellé nem született újabb sláger, ellenben figyelmet érdemel két feldolgozás. Az egyik Augustín Lara örökzöldje, a Granada, amelyet a következő évben Luisa Fernández is műsorára tűzött, a másik pedig a nagylemez megjelenése előtt néhány héttel elhunyt Elvis Presley emlékére a Can't Help Falling in Love. A debütáló album több országban aranylemez lett, Finnországban viszont kétszeres platina. (2013-ig bezárólag a Baccara nagylemeze minden idők legnagyobb példányszámban eladott albumainak finnországi listáján a hatodik helyen állt.)
Light My Fire
A Baccara második nagylemeze, a Light My Fire 1978 augusztusában került forgalomba. Megjelenését még az előző évben beharangozta a Darling című kislemez, melynek B oldalán a korábban már említett Mad in Madrid kapott helyett. Az új dal csak Norvégiában bizonyult No. 1. slágernek, a többi országban a Top 10-be ugyan bejutott, a Top 5-be viszont csupán a svédeknél. Angliában nem került fel a hitlistára, és a Baccara karrierje a szigetországban lényegében véget ért. A felvételt 1986-ban az osztrák Joy férfi trió dolgozta fel. A Baccara-album címadó szerzeménye, a Light My Fire (Why Don’t You Reach Out?) nem más, mint a The Doors 1967-es rockklasszikusának spanyolos beütésű diszkófeldolgozása. (A következő évben az amerikai Amii Stewart is diszkófeldolgozást készített a dalból.) Az albumverzió időtartama: 11:48, ellenben az 1979-es angol alternatív kiadáson és a későbbi Baccara-válogatásokon a 4:44 hosszúságú rövidebb változat hallható. Nem ez az egyetlen feldolgozás az eredetileg hét tracket tartalmazó albumon. A La Bamba és az Adelita tradicionális dalok, mindkettőt Rolf Soja és María Mendiola dolgozta át. (A La Bamba Ritchie Valens 1958-as feldolgozásában vált klasszikussá.)
A Yummy Yummy Yummy az ún. rágógumizene örökzöldje, amelyet az Ohio Express vitt sikerre 1968-ban. A My Kisses Need a Cavalier egy vadonatúj dal, akárcsak a Parlez-vous français?, amellyel a Baccara Luxembourg (!) képviseletében indult az 1978-as Eurovíziós Dalfesztiválon. A hölgyek tizenhetedik fellépőként álltak a színpadra, közvetlenül a későbbi győztes, az izraeli Izhar Cohen & Alphabeta előtt. (Összesen húsz ország versenyzett.) Olaszországtól, Portugáliától és Spanyolországtól megkapták a maximális 12 pontot, egyetlen pontot sem adott viszont a produkciójukra Norvégia, Finnország, Franciaország, Svájc, Németország, Izrael és Ausztria. Dánia és az Egyesült Királyság 7-7 pontot adott, a többiek kevesebbet, Görögország például egyetlenegyet. A Baccara összpontszáma 73 volt, ami a hetedik helyre volt elegendő. Daluk ugyanakkor a mezőny egyetlen nagy slágere volt, az első három helyezettet is már rég elfeledte a világ. A Baccara kínos szereplése egyébként teljesen megváltoztatta a fesztivál arculatát: a menő sztárok ezután már nem vállalták a fesztiválszereplést, és az Eurovízió egyre inkább az új tehetségek vagy a visszatérésben reménykedő, elfeledett popcsillagok terepe lett.
Colors
1978 második felében egy Baccara-kislemez is napvilágot látott. A The Devil Sent You to Lorado (Az ördög küldött Loradóba) Top 5-sláger volt Ausztriában, az NSZK-ban és Svájcban, és a duó egyik emblematikus felvételének számít. A B oldalon hallható Somewhere in Paradise (Valahol a Paradicsomban) csak évek múlva vált kultikus slágerré, s a túlvilági életre utaló szövege miatt a keresztény rádiók repertoárdarabjának számít. Nem fedeztem fel magamban mind ez idáig semmilyen vallási buzgóságot, mindazonáltal ez egyike a kedvenc Baccara-dalaimnak. A formáció 1978-ban az NSZK-ban megkapta a Bambi-díjat, melyet a leginspirálóbb hírességeknek ítélnek oda minden évben. A duó állandó szereplője lett a különféle német televíziós popzenei show-műsoroknak, mint például a Disco vagy a Musikladen. 1979-ben vásárolhatták meg az érdeklődők a Baccara harmadik albumát Colors címmel. Bukásról nem lehet beszélni, de az tény, hogy a kiadvány egyetlen nagyobb európai poppiacon sem került be a Top 20-ba. Kislemezre másolták ki a Body-Talk és az Ay Ay Sailor című felvételeket, ám sikerük meg sem közelítette a korai Baccara-slágerek népszerűségét. A One, Two, Three, That's Life című dal a Gyermekek Nemzetközi Éve (1979) alkalmából jelent meg, és a német változat jogdíjait a duó jótékony célokra ajánlotta fel.
Hangproblémák és az utolsó közös album
A Baccara karrierjében a Sleepy-Time-Toy című 1980-as kislemez okozott végzetes törést. A single már a boltokban volt, amikor María beperelte az RCA-t szerződésszegés miatt. Álláspontja szerint a hangja teljesen háttérbe szorult, és lényegében Mayte szólófelvételéről van szó, amelyet nem lett volna szabad Baccara néven megjelentetni. Sérelmezte, hogy általában is egyre inkább háttérbe szorul a kolléganője mellett. A kialakult helyzetért mégsem a partnernőjét, hanem a lemezcéget okolta, ennek ellenére Mayte megneheztelt Maríára. Ő ugyanis saját magát tartotta a Baccara meghatározó hangjának, hiszen a fontosabb szólamokat mindig is ő énekelte. A jogi hercehurca azzal végződött, hogy a kiadványt kivonták a forgalomból. A dalt újrakeverték, hogy María hangja is érvényesüljön, ugyanakkor az elejéről kihagytak egy huszonnyolc másodperces instrumentális részt. Shakespeare-t idézve mindez sok hűhó volt semmiért, az új változat ugyanis nem került fel a slágerlistára sehol sem. Rolf Soja és Frank Dostal azonban a Sleepy-Time-Toy botránya miatt megszüntette az együttműködést a Baccarával. A konfliktusban egyébként Mayte oldalán álltak, míg a formáció felfedezője, Leon Deane Maríának adott igazat.
A negyedik nagylemez, a Bad Boys Bruce Baxter és Graham Sacher közreműködésével készült. A dalok egy része, mint például a kislemezen is kiadott Colorado, a Boogaloo vagy a Last Night, a régi hangzásvilágot tükrözte, ugyanakkor mutatkozott némi törekvés az arculatváltásra is. A nyolcvanas évek elején ugyanis a diszkónak leáldozott, és az új irányzatok, mint a brit new wave és a nyugatnémet Neue Deutsche Welle mellett a Baccara repertoárja divatjamúltként hatott. A lemezborítón a korábbi estélyi ruhás, „luxusnős” megjelenés helyett a hölgyek lezserebben öltözve állnak egy graffitivel kipingált téglafal előtt, a háttérben marcona motorosokkal. A régi imázsra csupán a színek utalnak: akárcsak korábban, Mayte itt is fekete, María pedig fehér színű ruhát visel. A másfajta hangzással próbálkozó címadó dal, a Bad Boys éppúgy nem lett sikeres, ahogy maga a nagylemez sem. 1982-ben lejárt az RCA-val kötött szerződés, amelyet se a cég, se María nem akart meghosszabbítani. A legtöbb forrás határozottan állítja, hogy a két énekesnő a Bad Boys után sosem beszélt egymással. Évekkel később egyszer találkoztak egy moszkvai szállodában, mivel mindkettőjük utódegyüttese ugyanakkor lépett fel az orosz fővárosban két különböző helyszínen, de köszönés nélkül mentek el egymás mellett.
Külön utakon
A Baccara felbomlása után először mindkét énekesnő szólóban próbálkozott. Mayte megmaradt az RCA kebelében, szólófelvételeit Rolf Soja és Frank Dostal gondozta, ám sem a kislemezek, sem a Spanish Dreams című album nem keltett számottevő érdeklődést. Ennek ellenére ez utóbbi az új évezredben Noche Latina címmel CD-n is megjelent. María szólópróbálkozásai az EMI Electrola címkéjével kerültek forgalomba, de kolléganőjéhez hasonlóan ő sem járt több szerencsével. Albuma, a Born Again sosem jelent meg hivatalos CD-n. Az új hullámok lecsengése után, az italodisco térnyerésével ismét megnőtt az érdeklődés a Baccara iránt. Mindkét énekesnő utódegyüttest hozott létre, amelyekkel elsősorban koncerteztek, és különféle kisebb kiadók számára időnként lemezfelvételeket is készítettek. Mindketten rendszeresen feldolgozták legismertebb slágereiket, ezek a Greatest Hits albumok azonban többnyire a klasszikus formáció fotóival jelentek meg, ami alaposan összezavarta a rajongókat. Az első négy Baccara-sorlemez jogai jelenleg a Sony Music Entertainment tulajdonában vannak, és sosem jelentek meg hivatalos CD-ken. A harmincadik évfordulóra, 2007-ben a Sony-BMG Germany egy tripla CD-t adott ki ötven eredeti Baccara-dallal, köztük néhány ritkasággal. A nagy slágerek némelyike azonban nem a hosszabb albumverzióban, hanem a rövidebb kislemezváltozatban került a kiadványra.
Mayte Mateos’ Baccara
A szólófelvételek sikertelensége miatt Mayte 1983-ban újra életre hívta a Baccarát. Partnernője ismét a Spanyol Televízió tánckarából érkezett, ezúttal Marisa Pérez személyében. Nem tudni, mi okból, de Mayte együttesében elég nagy volt a fluktuáció: Pérez után hamarosan mások jöttek, mint például Ángela Muro, Sole García, Jane Comerford, Carmen, Cristina Sevilla, Paloma Blanco, Isabel Patton, Romy Abradelo, Rose, Francesca Rodrigues és María Marín. (A források nem egyértelműek a partnerek sorrendjét illetően.) Mayte saját bevallása szerint Jane Comerforddal szeretett a legjobban együtt dolgozni. A hölgy zongorázni is tudott, és színészi tapasztalatainak köszönhetően a színpadon is otthonosan mozgott. A két énekesnő akkoriban Hamburgban élt, hiszen a legtöbb felkérésüket Németországból kapták. Jane 2000-ben csatlakozott a Texas Lightning együtteshez, amely country és pop stílusú dalokat énekelt, és 2006-ban Németországot képviselte az Eurovízión. Az új Baccara legsikeresebb periódusa mégis Cristina Sevilla nevéhez kapcsolódik. Vele készült el 1999-ben a Baccara 2000 című album, amelyről a Yes Sir, I Can Boogie új változata kedvelt rádióslágerré vált. A rapbetétet Michael Yuniversal adta elő. 2004-ben újabb album következett, a Soy tu Venus, amelynek címadó dalával Mayte formációja részt vett az Eurovízió svéd selejtezőjén. A Baccara ugyanis már a klasszikus korszakban nagy népszerűségre tett szert Skandináviában, úgy is reklámozták őket, hogy: „Vigyázz, Abba, itt a Baccara!” Mayte megtisztelőnek tartotta a hasonlatot, és szerényen azt nyilatkozta, örülnének, ha úgy tudnának énekelni, mint az ABBA-lányok. A selejtező egyébként Lena Philipsson győzelmével zárult, az énekesnő később ötödik lett a nemzetközi versenyen.
A Mayte-féle Baccara mind ez idáig utolsó albuma, a Satin… In Black & White 2008-ban jelent meg, a partner ekkor már Paloma Blanco volt. Elkészítésében ismét részt vett Rolf Soja és Frank Dostal. A kiadvány körülbelül fele új szerzemény, fele pedig a régi slágerek remixei. A rajongók örömmel fogadták a CD-t, kereskedelmileg viszont nem ért el jelentősebb sikert. A formáció mind a mai napig létezik, Magyarországon is vendégszerepelt. Mateos folyamatosan hangsúlyozza, hogy aki megtekinti a műsorukat, az lényegében az eredeti Baccarát hallja, mivel a klasszikus slágerek vokálja 85%-ban az ő énekhangjára épült. (Ezt vajon hogyan számolta ki?) Visszaemlékezéseiben rendszeresen kisebbíteni próbálta Mendiola érdemeit a Baccara sikereiben. Így például azt állította, hogy María a kezdet kezdetén beismerte neki, hogy nem tud énekelni. Mendiola a médiában visszakérdezett, hogy vajon miért alapított volna énekduót, ha nem tud énekelni, ám erre Mateos azzal reagált, hogy ő már igazából nem emlékszik arra, kinek az ötlete volt a Baccara megalapítása. 2020-ban Mayte egy nagyszabású turnét jelentett be, amely a világjárvány miatt meghiúsult. 2021-ben az énekesnő a saját Facebook-oldalán és a Baccara hivatalos weboldalán is szűkszavúan beszámolt Mendiola haláláról. Rossz nyelvek szerint mindezt csak azért tette, mert a halálhírt a nemzetközi médiában (Magyarországon is!) többnyire Mayte fotójával illusztrálták, és tisztázni akarta a félreértést.
María Mendiola’s Baccara
María Mendiola 1985-ben hívta életre a saját duóját, amely néhány évig a New Baccara nevet viselte, majd elhagyta a „New” jelzőt. Mateos ugyan csodálkozott a dolgon, mert állítása szerint megszerezte a kizárólagos névhasználat jogát, ennek ellenére úgy tudom, nem terelte jogi útra az ügyet. Talán a Boney M. esete lebegett a szeme előtt, ahol szintén problémák merültek fel a névhasználatot illetően, egy bírósági ítélet azonban kimondta, hogy a klasszikus formáció mindegyik tagja jogosult a névhasználatra. Ráadásul María duettpartnere a Mayte-féle formációból érkező Marisa Pérez volt. Ellentétben a konkurens duóval, a New Baccara új szerzeményekkel vált népszerűvé az európai lemezklubokban: Call Me Up, Fantasy Boy, Touch Me. Ami a kereskedelmi sikereket illeti, María együttesének se ment jobban, mint Mayte duójának: mindkét Baccara főként a televíziós és klubfellépésekre, illetve a nosztalgiakoncertekre koncentrált. A New Baccara 1990-es albuma, a Fun szinte kizárólag a produceri teendőket is ellátó Martin Colgan szerzeményeit tartalmazza. Egyetlen kivétel a klasszikus sláger, a Yes Sir, I Can Boogie modernizált változata. Ez az 1999-es Made in Spain című albumra is felkerült – persze megint egy új verzióban –, akárcsak a Sorry, I’m a Lady, a Parlez-vous francais? és a The Devil Sent You to Lorado.
A következő évben egy újabb Baccara-stúdióalbum került forgalomba, a Face to Face. Ezen is vegyesen hallhatók új dalok – a legsikeresebb az I Want to be in Love with Somebody volt – és feldolgozások, mint a Cara mia és a Sorry, I’m a Lady flamenco átiratban. 2008 vége felé Marisánál krónikus ízületi gyulladást diagnosztizáltak. Az énekesnő beleegyezett abba, hogy felépüléséig María unokahúga, Laura Mendiola vegye át a helyét a Baccarában. Pérez egészsége feltehetően nem állt helyre, mert az énekesnő kivált a formációból. Laura viszont nem lett állandó tag: Marisa pótlására Cristina Sevilla érkezett, aki korábban szintén a Mayte-féle duó tagja volt, akárcsak Pérez. Sevilla és Mendiola együttműködése is gyümölcsözőnek bizonyult. 2017-ben I Belong to Your Heart címmel egy stúdióalbumot jelentettek meg, melynek producere a New Baccara korai felvételeinek atyja, Luis Rodríguez volt. 2020-ban a skót futballválogatottnak köszönhetően a Yes Sir, I Can Boogie újra felkerült a brit toplistára. A következő év júniusában a skót DJ George 'GBX' Bowie egy remixet készített a dalból, hogy az UEFA Euro 2020 himnusza legyen. (A rendezvényt a koronavírus-járvány miatt halasztották 2021-re.) A 100-as eladási listán a remix a 11. helyig jutott. María Mendiola néhány héttel később, 2021. szeptember 11-én egy madridi kórházban elhunyt. Cristina Sevilla őszintén meggyászolta kolléganőjét, akivel több évtizedes barátságot ápolt. A rajongók és a producerek kívánságára úgy döntött, hogy továbbviszi a Baccara nevet, és 2022. január 26-án bejelentette új partnerét, Helen de Quirogát. A névhasználatra immár Sevilla is jogosult, hiszen évekig dolgozott Mayte és María utódegyüttesében is.
DISZKOGRÁFIA (Az eredeti Baccara)
Kislemezek
* 1977: Yes Sir, I Can Boogie / Cara Mia
* 1977: Sorry, I'm a Lady / Love You till I Die
* 1977: Granada / Sorry, I'm a Lady
* 1977: Koochie-Koo / Number One
* 1977: Mad in Madrid / Love You Till I Die (Japán)
* 1978: Darling / Number One
* 1978: Darling / Mad in Madrid
* 1978: Parlez-vous français? / Amoureux
* 1978: Parlez-vous français? (English version) / You and Me (English version of Amoureux)
* 1978: Parlez-vous français? / Adelita
* 1978: The Devil Sent You to Lorado / Somewhere in Paradise
* 1978: El diablo te Mandó a Laredo (Spanish version of The Devil Sent You To Lorado) / Somewhere in Paradise
* 1979: Body-Talk / By 1999
* 1979: Baila tú (Spanish version of Body-Talk) / En el año 2000 (Spanish version of By 1999)
* 1979: Ay, Ay Sailor / One, Two, Three, That's Life
* 1979: Ay, Ay Sailor / For You
* 1979: Eins Plus Eins Ist Eins (German version of One, Two, Three, That's Life) / For You
* 1980: Sleepy-Time-Toy / Cándido
* 1981: Colorado / Mucho, mucho
Maxik
* 1977: Sorry, I'm a Lady (Extended Mix) / Yes Sir, I Can Boogie (Extended Mix)
* 1979: Body-Talk (Extended Mix) / By 1999 (Extended Mix)
* 1980: Sleepy-Time-Toy / Cándido
Stúdióalbumok
* 1977: Baccara (RCA-Victor)
* 1978: Light My Fire (RCA-Victor)
* 1979: Colours (RCA-Victor)
* 1981: Bad Boys (RCA-Victor)
Válogatások
* 1978: The Hits of Baccara (RCA-Victor)
* 1990: The Original Hits (BMG-Ariola)
* 1991: Star Collection (BMG-Ariola)
* 1993: The Collection (BMG-Ariola)
* 1994: Yes Sir I Can Boogie (BMG-Ariola)
* 1994: Star Gala (BMG-Ariola/Spectrum)
* 1995: Golden Stars (BMG-Ariola)
* 1998: The Collection (BMG-Ariola)
* 1999: Woman to Woman (BMG-Ariola/Disky Communications)
* 2001: The Best of Baccara – Original Hits (BMG-Ariola/Hot Town Music-Paradiso)
* 2005: The Best of Baccara (Sony-BMG/Camden UK)
* 2006: The Very Best of Baccara (Sony-BMG)
* 2007: 30th Anniversary (3 CD Box-Set) (Sony-BMG)
DISZKOGRÁFIA (María Mendiola's Baccara)
Kislemezek
* 1987: Call Me Up / Talismán
* 1988: Fantasy Boy
* 1989: Touch Me
* 1990: Yes Sir, I Can Boogie '90
* 1999: Sorry, I'm a Lady (Dance Version)
* 2000: I Want to Be in Love with Somebody
* 2000: Face to Face
* 2002: Yes Sir, I Can Boogie (Copa Remix)
* 2005: Yes Sir, I Can Boogie 2005
* 2008: Fantasy Boy 2008 (digital single)
* 2016: Yes Sir, I Can Boogie (Plugin & Baccara) (digital single)
* 2017: I Belong to Your Heart
* 2017: Super Sexy Baby
* 2021: Yes Sir, I Can Boogie (Paul Keenan Remix) (GBX feat. Baccara)
Maxilemezek
* 1989: Fantasy Boy / Touch Me
* 1989: Call Me Up
* 1990: Yes Sir, I Can Boogie '90
* 2002: Wind Beneath My Wings
* 2005: Yes Sir, I Can Boogie 2005
* 2018: Gimme Your Love (Bobby to Extended Mix)
Stúdióalbumok
* 1990: Fun
* 1999: Made in Spain
* 2000: Face to Face
* 2002: Greatest Hits (újra felvett régi dalok + 4 új dal)
* 2006: Singles Collection (válogatásalbum + 2 új dal)
* 2017: I Belong to Your Heart (11 új dal + I Belong to Your Heart [extended] + Fantasy Boy 2017 [edit])
DISZKOGRÁFIA (Mayte Mateos' Baccara)
Kislemezek
* 1994: Yes Sir, I Can Boogie (Italo Disco Mix)
* 1994: Sorry, I'm a Lady (Italo Disco Mix)
* 1999: Yes Sir, I Can Boogie '99
* 2011: Christmas Medley (Radio Edit) (digital single)
* 2013: Yes Sir, I Can Boogie 2013 (with Sala & the Strange Sounds)
* 2016: Dame un Poco de Tu Amor (with Fundacion Tony Manero)
Maxilemezek
* 1999: Yes Sir, I Can Boogie '99
* 2004: Soy tu Venus
* 2008: Nights in Black Satin
Stúdióalbumok
* 1994: Our Very Best (újra felvett régi dalok + 5 új dal)
* 1999: Baccara 2000
* 2004: Soy tu Venus
* 2008: Satin… In Black & White
(A fenti ismertetőhöz felhasználtam azt a szöveget is, amelyet évekkel ezelőtt én írtam a Wikipédiára a Baccaráról.)
RÁADÁS
Mint fentebb szó volt róla, a Baccara egyik leghíresebb slágere, a Sorry, I'm a Lady elhangzik a The Stud (A csődör, 1978) című erotikus drámában is. A film alapjául a korszak divatos szerzője, Jackie Collins azonos című bestsellerje szolgált. A női főszerepet az írónő nővére, Joan Collins domborította, aki még előtte állt karrierje legnagyobb sikerének, a Dinasztia című 1981-ben startolt szappanoperának. A The Stud hősnője Fontaine, egy gazdag arab üzletember felesége (Joan Collins). A hedonista életet élő dáma egy éjszakai klubot üzemeltet, melynek irányítására felvesz egy jóképű menedzsert, Tonyt (Oliver Tobias), akire igazából szeretői minőségben van leginkább szüksége. A férfi hamar ráun a munkaadójára, mert az csupán játékszerként kezeli, és szemet vet Fontaine mostohalányára, Alexandrára (Emma Jacobs). A leányzó azonban talál egy videót, amely Fontaine és Tony szenvedélyes együttlétét örökíti meg, és fejébe veszi, hogy újra összehozza a párt... A filmhez egy igen sikeres, főleg diszkó stílusú dalokat tartalmazó soundtrack is készült a könnyű műfaj olyan sztárjaival, mint Biddu, Tina Charles, a The Real Thing, a Space, a Sweet, a Smokie, a 10cc, a Heatwave, a Hot Chocolate, a K. C. and the Sunshine Band, a Manfred Mann's Earth Band, az Odyssey, a Rose Royce, Leo Sayer és a Michael Zager Band.
Fontaine szexakrobatikája a klub medencéje fölötti hintában
Fontaine egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy hölgy, szóval nincs miért bocsánatot kérnie... (Joan Collins)
Oliver Tobias (középen) a hetvenes-nyolcvanas években több olyan filmben is szerepelt, melyekben meztelen jelenetei is voltak. A The Stud különösen nagyot lendített a karrierjén, ennek ellenére később azt állította, hogy a szerep beskatulyázta őt, és hátrányosan befolyásolta a pályáját
MÉG TÖBB KÖNNYŰZENE!
Tatjana: Aktmodell, popsztár, színésznő (18+)
Danuta: Lengyel kebelcsoda a filmvásznon és a popvilágban (18+)
Boney M.: Az eurodisco klasszikusa
Billy Idol: A szex, a drogok és a zene bűvöletében (18+)
Arabesque: Az eurodisco szexi istennői
Dschinghis Khan: Magyarok a világhírnév kapujában
Plastic Bertrand: A kocogó tátikasztár
Donna Summer: Orgazmus diszkóritmusban
ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?
Field toplistái 4: A kedvenc filmdalok
Reflektorfényben – Pia Zadora: A többszörös Arany Málna-díjas popsztár (18+)
Ének az esőben
Csárdáskirálynő (18+)
ABBA
Kabaré
Végre péntek van!
Üvegtörők
54
Zenebolondok (18+)
Zenerajongók (18+)
TEAKBOIS ÉS A ZENE
Ken Russell és a gyönyör szegecses éjszakája (18+)
Elvis Presley legszexibb zaklatója (18+)
Meztelen hippik és mámorító dallamok (18+)
Őrülten szexi éjszakák Amanda Learrel (18+)
Born to be Wild: A legfőbb motoros himnusz (18+)
A sátán lánya és a Deep Purple sztárja (18+)
