A szép történetek melegítik a lelket és reményt adnak a boldog jövőre. Minden nemzetnek megvannak a maga legendái, mítoszai és meséi. Az alábbiakban megismerkedhetünk a hóvirágokkal kapcsolatos legnépszerűbb legendákkal. Valószínűleg már 3000 évvel ezelőtt is ismert volt a hóvirág. Homérosz Kr. e. 8. században keletkezett eposzában az Odüsszeusz-nak adott mérget a hóvirágból nyert készítménnyel semlegesítették. A görög mitológiában a hóvirághoz fűződik a Danaidák ősanyjának, Io-nak alakja is. A hóvirág a keresztény kultúrában Mária, valamint a remény és egyben az elégtétel szimbóluma is.
Bibliai legenda
Azon a napon, amikor Isten száműzte Ádámot és Évát a paradicsomból, tél volt. Az Édenkert melege után ropogó fagyok különösen kegyetlennek tűntek számukra. Nem tudták, merre vezet az útjuk. Kétségbeesésében és reménytelenségében Éva leült a földre, és sírni kezdett. Forró könnyek törtek át egy vastag hórétegen. Azokon a helyeken, ahol a könnyek estek, hihetetlen szép virágok nőttek. A kis hóvirágok lenyűgözték Évát, reményt adtak neki egy fényes jövőre. Az első tavaszi virágot jogosan tekintik a remény hírnökének. Örömet kelt az emberek szívében, hírt ad a tavasz közeledtéről.
Orosz legenda
Az emberek mindig is szerették a természetet. Bizonyos növényeket lélekkel és tudatossággal ruháztak fel. Ez a tendencia egyértelműen nyomon követhető a hóvirágok szláv legendájában. Régen a tél sokkal hosszabb ideig tartott. Mindig szerette megrázni az emberek idegeit, hosszabb ideig maradni. De egy nap összeesküvést szőtt a tél ellen Hideg és Szél, úgy döntöttek, hogy örökre a földön maradnak. Az emberek a legrosszabb időket élték át. Élelmiszerkészleteik elfogytak, ezért nem tudták hogyan vészeljék át a telet. Megölt minden élőlényt, miközben d fehér takarójával beborított mindent. De ez az igazságtalanság nem tetszett a hóvirágnak. Belefáradt a hóbilincsek között ülni, ezért úgy döntött, hogy ellenáll. A nap segítette kibújását a föld alól. Sugaraival melegítette a hóvirágot, ugyanakkor a körülötte levő földet is. A hótakaró eltűnt, megolvadt és vízzé alakult mellette. Azóta minden tavasszal az emberek köszönetet mondanak megmentőjüknek. A virág, amely a hideg és a hó ellenére elég bátor ahhoz, hogy áttörje a fagyos földet, tiszteletet érdemel.
Morva legenda
A nap egy szép lány képében ereszkedett le a földre. Egy faluban telepedett le, ott kapott magának társat is. De rövid ideig élvezte a földi életet. Egy ragadozó madár felfigyelt a szépségre, megragadta a lányt karmaival és elvitte egy toronyba. A szörny nem tudta volna magának megszerezni a lányt, ezért leláncolta, hogy ne menekülhessen el. Szeretettjét keresve a falusi ember elindult, felmászott az összes hegyre és szurdokra. Ekkor, a tél utolsó napján megtalálta a dédelgetett tornyot, amelyet egy madár őrzött. A fiatalember párbajra hívta ki a szörnyet, megnyerte a harcot ellene. De a szörny is eléggé megsebesítette őt. A férfi megmentette szeretett párját de sebesüléseibe belehalt. Ekkor volt itt az ideje, hogy a nap visszatérjen az égre. Azon a helyen, ahol vér ömlött, virágok nőttek, amelyeket ma hóvirágoknak neveznek.
Római legenda
Flóra istennő úgy döntött, hogy álarcosbált rendez. Maga varrt rá mindenféle virágot egy ruhára. A hóvirág fehér ruhát kapott. Úgy döntöttek, hogy meghívják az évszakokat az ünnepre. A nyár, az ősz és a tavasz gyorsan megtalálta azokat, akik megosztották velük a jelmezt, de senki sem akarta a telet. A hóvirág úgy döntött, hogy kijavítja az igazságtalanságot, ruhájával színesíti majd a telet. Ezért a bátor cselekedetért a tél minden évben köszönetet mond a hóvirágoknak.
Román legenda
A tavaszi tündér nem repült ki időben a házából. Nem gondolta, hogy a kemény tél a vártnál hosszabb ideig tart majd. De a fehér öregasszony csak erre várt. A lehető leghosszabb ideig akart uralkodni, ezért lefagyasztotta a tavasz összes segítőjét. Egy lány mindent feladva várta a halált a hidegben. De hirtelen egy bátor fiú jelent meg a láthatáron. Feltépte a mellkasát, hogy meleg vérrel melegítse a tündért. De ez a romantikus cselekedet nem mentette meg a tündér életét, ő is meghalt. Azon a helyen, ahol a fiú vérét kiöntötték, fehér virágok nőttek, amelyek létezésük során megmutatták a télnek, hogy a hideg és a halál ellenére a szerelem nem hal meg.
