Kuba hagyományait számos különböző kultúra befolyásolja, beleértve az afrikai, katolikus és őslakos vallásokat.
Yara fénye
Ez a jelenség Hatuey halálához kapcsolódik, aki a spanyolok elleni függetlenedési harcok egyik alakja volt. Máglyán égették el. Eközben egy fiatal nő, akinek neve Yara volt, hogy enyhítse fájdalmát beugrott a tűzbe. A szemtanúk szerint fehér fénygömb vette körül őket, majd felemelkedett az égbe. A legenda szerint Hatuey halála óta titokzatos fény látható Yara mezőin vándorolva. A helyiek szerint ez Hatuey lelke. Az ősi kubai mese szerint lelke fénnyé vált és a mai napig vándorol a mezőkön. Egyesek úgy írják le a fényt, mint az óceánon nyugvó tükörképet, amely később ezer darabra törik. Mások vörös lámpásnak nevezik, amelynek intenzitása úgy néz ki, mintha a föld égne.
A hosszú fogú fiú
Egy lovas hosszú utat tett meg, eközben nagyon elfáradt, pihennie kellett. Útközben különös zajt hallott a távolban, egy gyermek kiáltozásait. Az utazó megállt az út menti bokroknál, hogy megnézze miért sír. Mikor rátalált, a fiú nem válaszolt semmilyen kérdésre. A karjába vette, miközben átkozta az anyát, amiért el merte hagyni a saját fiát. Egy idő után megkérdezte tőle az utazó hol lakik. A ló megbokrosodott, de a lovas megrúgta, erre az állat végül megnyugodott. Aztán újra képes volt lovagolni anélkül, hogy a baba abbahagyta volna a sírást. Köpenyével eltakarta a kis teremtményt, de a nyögések folytatódtak. A lovas hangosan azt mondta – lehet, hogy éhes. Abban a pillanatban a síron túlról éles hang hallatszott: – Már van fogam, amit megehetek, mondta. A lovas fokozatosan levette a fiú arcát borító kendőt. Amit látott, attól majdnem elvesztette a józan eszét: nem csecsemő volt, hanem szörnyeteg, olyan mély és vörös szemekkel, hogy úgy tűnt, hipnotizálni akarják. A lény elmosolyodott, majd két hosszú hegyes fogat meresztett ki, amelyek inkább agyaraknak tűntek. A lovas félredobta, aztán bocsánatot kért lovától, amiért nem értette meg elutasítását és félelmét. Végül elérték a hidat, hogy átkeljenek a folyón. Az majdnem túlcsordult, a folyó majdnem kiöntött a medréből. A felhőszakadás folyamatosan erősebbé és erősebbé vált. Egy csuklyás férfi közeledett feléjük, megállította őket, aztán így szólt: -Most ne menj át, a víz megrongálta a hidat és veszélyessé tette ! A lovas kissé megkönnyebbült, hogy egy másik férfival találkozott, így válaszolt: -Nem érdekel, azok után, amit láttam, minden áron el akarok menni innen és haza akarok jutni ! Anélkül, hogy levette volna a csuklyáját, az idegen megkérdezte tőle, mi az, ami annyira felzaklatta. - Nem hinnéd el, ember, láttam egy démont gyermeknek álcázva, akinek agyarai voltak és beszélni tudott! Abban a pillanatban az idegen felfedte az arcát, két hatalmas agyarat mutatott ki a szájából. Aztán gúnyos megkérdezte a lovast:–Erre gondolsz? Másnap a lovas családtagjai kimentek, hogy megkeressék őt a városlakók kíséretében. Az emberek azt mondták, hogy elsodorta a folyó. Bár mások megesküdtek, hogy ez valami más, baljós dolog, amely a szigeten barangol.
A hosszú fogú fiú Kuba legismertebb kísértete, azóta többen megerősítették, hogy találkoztak vele.
Maria Lope
Lope 1520 körül telepedett le Kubában, miután Spanyolországból hajón átkelt az óceánon. Egy indiánnal kötött házasság után született meg lánya, Maria. A lány a virágok és a természet rajongójának tartotta magát. Egy napon a Merésznek hívott kalóz partra szállt ezen a területen. A kalóznak megtetszett a lány, mindenképp meg akarta szerezni magának. De ő ellenállt, bármilyen felajánlott jutalmat visszautasított, majd menekülni kezdett. A kalózok üldözőbe vették, a hajsza egészen addig tartott, amíg egy eltévedt golyó leterítette a lányt. Azon a helyen, ahol meghalt intenzív színű sárga virágok nőttek. Marialope virágnak nevezik azóta is.
Coabay
Ez egy fenevad, amely barlangokban lakik. Napközben denevér formában él. Alkonyat után felveszi eredeti formáját, kísértetként. Gyakran látogatja a temetőket, majd a közelmúltban meghalt emberek személyében rémisztgeti a hozzátartozókat otthonaikban. De van egy gyengesége, mert mindaddig, amíg nem ijednek meg a szellem megjelenésétől, nem tudja elérni célját, kénytelen lesz egyedül hagyni az elhunytat. Az alapján tesz látogatást a gyászolók körében, hogy képes uralni a veszteség fájdalmát, a szívekben lakozó elégedetlenséget és szomorúságot.
A sellő
Aycayía volt a legjobb táncos a törzsben. Nemcsak külseje, hanem éneke is szép volt, megbabonázta a férfiakat, elvonta őket a munkától és a törzsfőnök harcosaiként vállalt kötelezettségeiktől. Ezért megegyeztek, hogy konzultálnak a falu bölcsével, aki elmondta nekik, hogy Aycayía a bűn megtestesülése, mert dalaival és táncaival rabszolgává tette az embereket. De férfiak továbbra is látogatták Aycayía-t, mindenféle drága ajándékot hozva, feleségeiket pedig Jagua-ban hagyták. Azok elhagyatva és neheztelve panaszt tettek a kacik-nál, vagyis a törzsfőnöknél, aki visszatért, hogy ismét konzultáljon. Ezúttal az öregember néhány magot adott a sérült feleségeknek, amelyek amulettként szolgáltak a hűtlenség ellen, majd azok amikor virágoznak, véget vetnek férjeik szeszélyeinek. Az asszonyok elültették a magokat, amelyekből egy Majagua nevű fa kelt ki, Siboney nyelven Jagua anyját jelenti. Virágait és fáját amulettnek tekintik a házassági hűtlenség ellen. Később egy hurrikán elpusztította a házat, ahol Aycayía és társa, az idős Guanayoa élt. Mindkettőjüket elsodorta a víz a tengerbe. Az öreg Guanayoa teknőssé változott, Aycayía pedig sellővé. Ezt követően az élet normalizálódott, különösen a törzs asszonyai számára, akik nagyobb biztonságban érezték magukat, mivel férjeik ismét készen álltak a munkára és a háborúra.
A lefejezett nő szelleme
A következő legenda 1658-ból származik. Ebben az évben Kuba Remedios régiója a kalózok folyamatos fosztogatásainak volt kitéve. A helyi lakosoknak nem maradt más választásuk, mint felmenekülni a hegyekbe, hogy mentsék életüket. A menekülés viszont nem sikerült a plébánosnak, akit a kalózok a templomban öltek meg és egy fiatal nőnek sem, akit Olonés, a kalózok kapitánya elfogott. A bátor lány azonban megvédte magát az agresszortól, megakadályozta, hogy az elérje célját, nem adta magát oda neki. Emiatt a kalóz az egész legénysége előtt lefejezte. A legenda szerint a test tovább futott a part mentén, amíg le nem dobta magát egy szakadékba. Miután a szigetet elhagyták a kalózok, a túlélők visszatértek otthonaikba. A mai napig is állítólag kora reggel lehet hallani a lefejezett nő sikolyait, a kísértetét, amely fej nélkül vándorol Remedios tengerpartján. Olonés és kalózai voltak az elsők, akik találkoztak a kísértettel. A megrémült hajósok partra szálltak egy elhagyatott ismeretlen szigeten, ahol felfalták őket a kannibálok.
A temető csodája
A hagyomány szerint Amelia Goyri fiatal arisztokrata volt, aki feleségül vette unokatestvérét, José Rabell-t. Egy évvel a szerelmesek egyesülése után a fiatal nő teherbe esik, de egy szörnyű szerencsétlenség ismét elválasztja őket: szüléskor Amelia és gyermeke is meghal. Ameliát a magzattal a lábánál temették el a Colon temető boltozatában. Azt mondják, hogy az özvegy fájdalma olyan nagy volt, hogy minden reggel elment a sírba, hogy virágot vigyen és elmondja a bánatot szeretett feleségének. Távozásakor ezt anélkül tette, hogy megfordult volna. Tizenhárom évvel a halál után mindenkit megdöbbentett az a tény, amikor kinyitották a boltozatot, hogy mindkét test sértetlen maradt, a magzat a karokban volt, nem pedig a lábakon, ahogy eltemették. Ebből kezdett táplálkozni egy legenda, amelyben Amelia szentté válik, az újszülöttek és a szülő nők védőszentjévé. Gyógyító erőket és különféle csodákat tulajdonítanak neki. Számtalan kubai érkezik sírjához, különösen az anyák napja körüli napokban, hittől megindítva.
A szivar
Bár nem tudjuk, mikor termesztették vagy szívták először a dohányt, Kolumbusz tengerészei arról számoltak be, hogy a kubai indiánok a szivar egy primitív formáját szívták szárított dohánylevelekkel. A szivar szó a sikar-ból, a dohányzás maja-indián szavából származik, amely később spanyolul cigarro lett. A szivarokat, amelyek hasonlítanak a ma ismertekre, először Spanyolországban készítették a 18. század elején, kubai dohány felhasználásával.
A babaház
Havanna belvárosában, a Mercadares utcában örömmel fogadja látogatóit egy kis bababolt. Ezt a házat, amelyben manók és mitológiai lények uralkodnak, minden nap sokan keresik fel, hogy magukkal vihessenek egy darab varázslatot és pozitív élményt. Minden babának megvan a maga története és neve, egy jegyzetfüzet a dobozuk mellé csatolva elmeséli eredetüket és képességeiket, valamint azt, hogyan éreznék jól magukat új otthonukban, miután megvásárolták. Úgy tartják, ha a baba színe megváltozik vagy leesik a helyéről, ahová tették eredetileg, az annak a jele, hogy nem tetszik neki az új környezet, máshová kell rakni vagy éppen figyelmeztetés, hogy valami történni fog. P. Catala, a babaház tulajdonosa megtiltotta, hogy a babákat fényképezni lehessen. Hogy miért, mindmáig titok.
Tatagua
A legenda szerint a mai Cienfuegos tartományban élt egy Apiri nevű indián. Hozzáment egy férfihoz, aki vadászatból és halászatból élt. Gyerekeik is születtek, de Apiri nem változott, könnyelmű és szórakozni vágyó természetén nem tudott változtatni, elhanyagolta gyerekei nevelését is. Azok annyira hangosan sírtak, hogy sikerült felébreszteniük Mabuya-t, a gonosz démont. Felkereste a síró gyerekeket és annak érdekében, hogy elhallgattassa őket Guaoi bokrokká változtatta azokat, mely egy mérgező növény tele tövisekkel. Mabuya elégedett volt tettével, de anyjukat is szerette volna megbüntetni. Őt Tatagua-vá változtatta, a jól ismert boszorkány pillangóvá. A legenda szerint minden nap más házba repül, miközben keresi gyerekeit.
