Gondoltunk már arra, hogy a világ, amelyben ma élünk talán nem az első és egyetlen világ? Mi van, ha a jelenlegi világunk megszületése előtt léteztek már más világok, más égitestek és más társadalmak? A mai Mexikó aztékjai úgy hitték, hogy a világ öt cikluson (napon) ment keresztül, amelyek akkor lépnek működésbe, amikor egy isten a tűzbe veti magát. Mind az öt Napot egy emberi faj kísérte, amelyet az istenek közötti versengések miatt kiirtottak. A pusztítás és a teremtés egymással összefüggő elképzelései nagyon fontosak voltak az azték ideológiában. Ahhoz, hogy valami új jöjjön létre a régit el kell pusztítani valamilyen áldozat árán. A Teremtés könyvében található eredetmítoszhoz hasonlóan azonban az aztékok úgy vélték, hogy az első világ a semmiből jött létre. Hitrendszerükben az univerzum egyetlen nagy üresség volt, kivéve Ometeotl-t, az első istent. Ometeotl a dualitás istene, akiről úgy gondolták, hogy férfi és nő is egyben, képes volt teherbe esni és négy gyermeket szült, az első isteneket.
Tezcatlipoca
Láthatatlan teremtő isten volt, a harcosok védőszentje. A jó és a rossz előidézőjeként a konfliktusokon keresztüli változás megtestesülése. Fekete Tezcatlipoca vagy Füstölgő Tükör néven ismerték. A tükör jelentheti, hogy az isten mindent lát vagy az egész világ felett uralkodik. Más elnevezései: Kék Tezcatlipoca -a Kolibri varázsló, Vörös Tezcatlipoca -a Megnyúzott vagy Fehér Tezcatlipoca -a Tollas Kígyó. Az isten egy másik megnyilvánulása Tepey olohtli volt, a jaguáristen, aki a föld hegyének közepén élt. Egy nap az isten utasította a fekete szélistent, hogy menjen a Naphoz és hozzon tőle egy kis zenét. A szélistennek segítségre volt szüksége egy ilyen veszélyes küldetéshez, ezért besorozta Tezcatlipoca segédeit -a teknőst, a sellőt és a bálnát. A Nap látta, hogy a szélisten megérkezik, ezért figyelmeztette zenészeinek kíséretét, hogy ne válaszoljanak a szél esetleges követeléseire, különben az visszaküldi őket a földre. A szélisten azonban olyan ellenállhatatlan módon kezdett énekelni, hogy az egyik zenész úgy érezte válaszolnia kell. A Nap emiatt megbüntette és arra késztette térjen vissza a földre, így magával vitte a zene ajándékát is. Az isten zene iránti szeretetét a tóxcatli szertartáson jelenítették meg, ahol a Tezcatlipoca-t megszemélyesítő személy a piramis minden lépésénél eltört egy fuvolát.
Quetzalcoatl
A szél és az eső istene. A madár és a csörgőkígyó keveréke, neve a quetzal (a smaragd színű tollas madár) és a coatl (kígyó) nahuatl, vagyis azték szavak kombinációja. Ő találta fel a naptárat is, azonosították a Hajnalcsillaggal, kapcsolatba hozták az oposszumokkal, sőt felfedezte a kukoricát egy óriás vörös hangya segítségével, amelyet gabonával és magokkal teli hegyre vezetett. Az emberiség teremtésének mítoszában Quetzalcoatl leereszkedik Mictlán-ba, az Alvilágba csontokért. Az Alvilág uralkodó istenei azonban megállapodnak abban, hogy csak akkor adják oda a csontokat, ha Quetzalcóatl meg tud fújni egy kagylóhéj kürtöt, amelyben nincsenek lyukak. Az okos Quetzalcóatl úgy kerüli meg a problémát, hogy férgekkel fúr lyukakat a kagylóba, majd méheket helyez bele, hogy a hangszer megszólaljon. Úgy tesz, mintha csontok nélkül hagyná el az Alvilágot, habár valójában ellopta azokat. Az alvilági isten felháborodik a csaláson, ezért gödröt készít, hogy csapdába ejtse a szélhámost. Quetzalcóatl valóban beleesik a gödörbe, ezáltal szétszórja a lopva szerzett csontokat, így a férfi és női részek is összekeverednek. A csontokat összegyűjtve majd Quetzalcóatl megszökik a gödörből, odaadja őket a nagy kígyóistennőnek, hogy varázslatos módon emberré alakítsa őket kukoricával és Quetzalcoatl vérével keverve.
Huitzilopochtli
Az aztékok úgy vélték, hogy a halott harcosok kolibriként reinkarnálódnak. A déli égtáját a világ bal szélső oldalának tekintették, így Huitzilopochtli neve a Délen újjáélesztett harcost, mint kolibrit jelenti lefordítva. A Coatepec-hegyen született, Tula városa közelében. Az ő segítségével értek célba Aztlan-ból Tenochtitlan-ba az aztékok hosszú vándorlásuk után. Az út során képmását, egy kolibrit a papok a vállukon hordozták. Éjszaka hallották annak hangját, amikor parancsokat adott nekik.
Xipe Totec
Alakja összekapcsolta a mezőgazdaság megújulását a hadviseléssel. Megnyúzta magát, hogy élelmet adjon az emberiségnek, szimbolizálva azt, ahogyan a kukoricamagok elveszítik külső rétegüket csírázás előtt és azt is, hogy a kígyók levetik a bőrüket. Xipe Totec ismertette meg a háborút és annak fontosságát az emberekkel. A rohadó, lenyúzott bőrből húsz nap után előbújó Xipe Totec az újjászületést és az évszakok megújulását, a régi levetését és az új növekedését szimbolizálta. Az új növényzetet egy lenyúzott fogoly bőrének felöltése képviselte, mert ez szimbolizálta azt a növényzetet, amelyet a föld az eső érkezésekor felvett. Az élő isten a halál burka alatt rejtőzött, készen arra, hogy kicsírázó magként kitörjön. Évente rabszolgákat vagy foglyokat választottak áldozatként Xipe Totec-nek. Miután kitépték az élő fogoly szívét az oltáron, a testet lenyúzták, hogy majdnem teljes bőrt kapjanak, amelyet aztán a papok húsz napig viseltek a termékenységi rituálék során. A test többi részét feldarabolták és megették.
Az első Nap mítosza
Az Öt Nap legendája szerint az első isten, akit a tűzbe dobtak, Tezcatlipoca volt. Egyes mítoszok azt állítják, hogy azért választották, mert ő volt az éjszaka istene, míg mások szerint azért, mert elvesztette az egyik lábát. Bárhogy is történt, Tezcatlipoca beugrott a tűzbe, így létrehozta az Első Napot. Mivel azonban Tezcatlipoca az éjszaka istene volt, csak a Nap felévé tudott átváltozni, ami azt eredményezte, hogy az óriások kénytelenek voltak viszonylagos sötétségben élni. Hamarosan Tezcatlipoca ravasz testvére, Quetzalcoatl elégedetlen lett, majd úgy döntött, hogy ideje lecserélni Tezcatlipoca-t. Quetzalcoatl egy kőütővel ledobta az égből, így ismét nem volt Nap. Felháborodásában Tezcatlipoca megparancsolta a jaguároknak, hogy egyék meg a Föld összes óriását. Ez volt az Első Nap vége, amely 676 évig tartott.
A második Nap mítosza
Miután az óriások mind eltűntek, az istenek egy másik emberfajt hoztak létre, hogy benépesítsék velük a Földet. Ezúttal normál méretűek voltak és csak piñon diót ettek. Amikor Quetzalcoatl beugrott a tűzbe, ő lett a második Nap. Tezcatlipoca azonban még mindig dühös volt a trónfosztás miatt. Jaguárrá változtatta magát, aztán Quetzalcoatl-ra ugrott és ledobta őt az égről. Ezután a Föld összes emberét majommá változtatta. Quetzalcoatl, aki szerette az emberi fajt, feldühödött emiatt. Úgy döntött, hogy árvizekkel és hurrikánokkal eltörli az összes majmot a Föld színéről. Ez volt a Második Nap vége, amely ugyanúgy az előzőhöz hasonlóan 676 évig tartott.
A harmadik Nap mítosza
A Harmadik Nap akkor jött létre, amikor Tlaloc (az első nap alatt teremtett vízistenek egyike) a tűzbe ugrott. A Földet a víz uralta ekkor. Létrejött egy emberi faj, amely csak magokat evett. Tezcatlipoca azonban elcsábította és ellopta Tlaloc feleségét, aki a szex, a virágok és a kukorica istennője volt. A felesége elvesztése miatt aggódó Tlaloc nem volt hajlandó gondoskodni a Föld népeiről, szárazság következett be. Tüzet zúdított a Földre, felperzselve minden embert, aki ott élt. Ez volt a Harmadik Nap vége, amely 364 évig tartott.
A negyedik Nap mítosza
Chalchi uhtlicue, Tlaloc új felesége lett a Negyedik Nap, amikor beugrott a tűzbe. Egy új emberfaj jött létre, amely csak kukoricát evett, ezért Chalchi uhtlicue nagyon szerette őket. Azonban Tezcatlipoca, aki mindig is bajkeverő volt, elkezdte mondani a Föld népeinek, hogy Chalchi uhtlicue csak színleli szeretetét. Az istennőt annyira lesújtották ezek a vádak, hogy 52 évig vért sírt. A Földet teljesen elárasztotta a vér, az ott élő emberek kénytelenek voltak halakká alakulni a túlélés érdekében. Ez az időszak szintén 676 évig tartott.
Az ötödik Nap mítosza
Amikor a Negyedik Nap véget ért, az istenek mind összegyűltek Teotihuacan-ban, hogy eldöntsék, ki áldozza fel magát és ő legyen a következő Nap. A főbb istenek egyike sem akarta magát a tűzbe vetni, ezért Nanahuatzin istennő a lángokba ugrott, ő lett az új nap. Tecuciztecatl utána ugrott, mert szerette őt és nem akarta elveszíteni, így egy második nappá alakult. Az istenek látván, hogy két nap világítja meg a Földet, egy nyulat dobtak Tecuciztecal-ra. Belőle lett a Hold -ezért láthatjuk még ma is a nyúl alakú formát a Holdon. Eközben Quetzalcoatl még mindig bosszankodott, hogy a Második Nap emberei elpusztultak. Lement az alvilágba, ellopta a csontjaikat, majd a saját vérébe mártotta őket. (fentebb részletesen) Az ő faja éledt újjá.
Az Öt nap legendája megjósolta a naptári ciklus végét, de nem volt ismert, hogy melyik ciklus lesz az utolsó. A naptári ciklus utolsó napján a papok megmászták a Csillag-hegyet, ahonnan figyelték a Plejádok emelkedését, remélve azt, hogy a csillagkép a szokásos útját követi. Varázsgyakorlatokat hajtottak végre egy áldozati ember szívét felhasználva azzal eszközzel, amelyet tűzfúrónak neveztek a csillagkép neve alapján. Ha a tüzet nem tudták meggyújtani a szívben, a Nap nem tudott volna többé felkelni. Szerencsére mindig sikerrel jártak, a tüzet pedig ezután Tenochtitlan-ba vitték, hogy meggyújtsák vele a fáklyákat. Az Új Tűz szertartást 52 évente tartották. A mezoamerikai kozmológiában a világegyetem öt részből állt: négy kardinális irányból (kelet, nyugat, dél és észak) és a középpontból, valamint öt korszakból. Az aztékok a világvégét a maja apokalipszis időpontjához hasonlóan arra az esztendőre tették, ameddig naptárjaik számolták az éveket. Szerintük a világvége 2027-ben lesz.
