Attila soha nem sebesült meg a csatákban. Sem kard, sem lándzsa és egyéb fegyverek nem érintették. A halál éjjel jött hozzá, az Ildikó nevű burgundi hercegnővel kötött házassága után. Hogy mi okozta a király halálát, szintén nagy rejtély. Egyesek szerint Ildikó (aki a Nibelung-énekben Krimhilda) egy zsinórral megfojtotta vagy megmérgezte, mások szerint betegségben halt meg.
Attila király Pannónia római provinciában (mai Magyarország), 453-ban halt meg. Sok magyar őt tekinti az ország alapítójának. Ázsia belsejéből egészen Itáliáig sikerült eljutnia. A kutatók egyetértenek abban, hogy a hunok a nomád Xiongnu nép közvetlen leszármazottai voltak, akiknek betörései miatt a kínaiak felépítették a Nagy Falat. De ez a nép hirtelen tűnt el, nem zavarták többé Kínát. A Fekete-tenger körüli térséget nyugatról érkező nomádok támadták meg - akiknek neve különböző nyelveken Xiongnu-nak, Unnu -nak és Honna-nak hangzott. A hunok nyugatra történő előrehaladásának eredménye a népek nagy migrációja lett. Kiderült, hogy a keleti nomádok az alánokat, vandálokat, burgundiakat, szászokat és gótokat hajtották. Idővel ez a hullám a Római Birodalom határait is elérte, melynek Róma nem tudott ellenállni. 375-ben a hunok legyőzték a Hermanarich által létrehozott osztrogót államot. A negyedik század utolsó negyedében elkezdtek behatolni római földekre. De nincs bizonyíték arra, hogy előrehaladásuk heves ellenállást váltott volna ki a rómaiakból. Éppen ellenkezőleg, amikor a rómaiak 377-ben először kísérelték meg kiűzni a vizigótokat, a hunok segítették őket, talán még az ő oldalukon részt is vettek az adrianoplei csatában. Később Attila elvesztette a döntő csatát a katalauniai mezőkön (451), de nyilvánvalóan nem olyan mértékben, mint ahogy a nyugati krónikások bemutatják. Ellenkező esetben egy évre rá nem vonulhatott volna be Itáliába seregével, nem szerzett volna onnan zsákmányt. A legenda szerint Rómát is bevette, de az Örök Város felé vezető úton találkozott I. Leó pápával. A pápa gazdag ajándékokat adott, majd meggyőzte a hunokat abban, hogy térjenek haza. Egy másik változat szerint a hunok előrehaladását pestis akadályozta meg. A harmadik szerint a sámánok megjósolták Attilának, hogy Róma elfoglalása után meg fog halni.
Bár a hunok birodalma Attila halála után szétesett, mégis Európa történelmének legendás alakjává vált, Isten ostora névvel illették. 451-ben a katalaunumi csata után II. Theodosius bizánci császár körülbelül 950 kilogramm aranyat küldött Attilának. A hódító azonban túl erős volt ahhoz, hogy egy kudarc megállítsa, tudta ezt mindenki. Ezért I. Leó pápa is több arannyal megrakott szekeret küldött a hunok vezetőjének, amikor egy évvel halála előtt Attila csapatai Rómába érkeztek. A nagy vezetőt három koporsóban temették el. A belsőt, Attila testével aranylemezekkel, a következőt ezüsttel, a harmadikat pedig, a külsőt vassal borították be. Ennek különleges jelentése volt. Az arany a legfelsőbb fényt szimbolizálta, azt a nagyon intelligens sugarat vagy szellemet, amely halhatatlanul megtalálható minden élő dologban. Az ezüst arról a világról tanúskodik, amelybe a lélek belép a halál után és ott is marad, amíg el nem jön az új inkarnáció ideje. A vas képviseli itteni világunkat, amely durva, véres és vörös. Egy évvel később Attila legidősebb fia, a hun trón örököse, Ellak meghalt a csatában. Másik fia, Dengizik Dacia-ba ment (Erdély), ahol vereséget szenved a bizánciak ellen folytatott csatában (468). A harmadik fiú Ernak volt, népével együtt letelepedett a Transzkaukázusban. Ernak életéről nem sokat tudnak, valószínűleg a vele egyidőben élt Arnak lehetett Örményországban. A grúziai Darial-hágóban meglepően sok hun leletet találtak. A hunok így gyorsan visszahúzódtak keletre, elveszítve állatállományukat, fegyvereiket és aranyukat. A kincsek biztonságos helyen lettek elrejtve. De hol? Ezt a kérdést tették fel az első kincsvadászok is, akik azonnal Attila temetkezési helyére siettek, amint a csapatok elmentek onnan. A kincsvadászok legelső változata így szólt: a kincset a tulajdonosával együtt temették el. Egy száz évvel később írt krónika szerint Attilát a Tisza folyóba temették. Az ázsiai jellegű, a későbbi türk nagyfejedelmek temetéséhez hasonló szertartás szerint ott, ahol a Tisza kétfelé ágazott, a folyó egyik ágát elzárták, hogy a víz mind a másik ágba folyjon. A folyón ötezer rabszolga épített egy gátat, majd amikor kiszáradt a meder, megásták a sírt. A csongrádi halászok azt vallják, hogy ők a hun uralkodó sírjának őrzői. A Csongrád és Szentes közötti bődi rév környékén sejtik Attila egykori várát, Sicambria-t. Ez akár igaz is lehet, hiszen van ott Várhát nevű terület is – de a föld egyelőre hallgat titkáról. Attila sírjára utalhat a középkori germán eposz is, a Nibelung-ének. Habár ebben a hun király egyértelműen negatív színben van feltüntetve. A műben leírják, hogy Siegfried, Krimhilda férje ellopta a kincset a Nibelungenek nevű törpéktől, majd elvitte a Rajna partjára.
Általánosságban elmondható, hogy a hunok nevet különböző nyelvi változatokban és különböző metaforákkal számos törzs használta a Balkántól a Kaukázusig. Leszármazottaik bizonyos mértékig az ugorok voltak, akik a IX-X. században érkeztek Európába és Pannóniában telepedtek le, innentől kezdve magyaroknak hívták őket. A népek keletkezése azonban nagyon bonyolult kérdés. Így a hunok összekapcsolhatóak a proto-szlávokkal (a szlávok őseivel). Sok rituáléjuk átfedésben van a szlávokkal, például a halottak ünnepeinek szokása. Igaz vagy sem, a szlávok köszönetet mondhattak a hunoknak, mert ezeknek a nomádoknak köszönhetően a germán törzsek nem maradtak Kelet-Európában. A harcias gótok és vandálok tovább mentek nyugatra, kifosztották Rómát, ahol új királyságokat hoztak létre és megírták a fekete hunok legendáját, amelyben barbároknak nevezik őket. Jordanus gót történetíró szerint: "nem annyira háború jogán nyertek, inkább szörnyű megjelenésükkel inspirálták a legnagyobb félelmet. Fekete képük nem hasonlított egy arcra, inkább csúnya kísértetre, lyukakkal a szem helyett. Emberi formában bestiális vadságban élnek."
Odessza közelében találták meg a világ egyik leggazdagabb leletét a népvándorlás korának temetkezési tárgyaiból. Lehetséges az is, hogy Attilának vagy valamelyik fiának a sírja. Viszont ezek a leletek magánkézben vannak. A Yalpug-tó partján találták meg az Odessza régióban, a román határ közelében. Sajnos minden kincs eltűnt. A sírban kard és tőr, nyereg és lókantár, valamint díszes öv volt. Minden ékszer aranyból, ezüstből, meg a kettő ötvözetéből készült, gondosan polírozott almandin betétekkel (drágakövek). Ugyanabban a stílusban készültek, a legmagasabb művészi szint egyetlen készletét alkotva. Ilyen ékszerek abban az időben, az V. században, csak Konstantinápolyban voltak. Egy nemzetközi régészcsoport általános véleménye szerint ez a sír határozottan olyan emberé volt, aki társadalmának vezetői közé tartozott. Vannak hipotézisek arról, hogy hamisítványok, melyeket 2009-2010-ben készítettek. A szakértők azonban visszautasítják ezt, mert ilyen összetett motívumok és dekorációk gyártása sokkal több költséget igényelne, mint a lehetséges jövedelem.
A magyarok ötszáz évvel Attila halála után tértek vissza a mai Magyarország területére. A legenda szerint Árpád magával vitte a nagy király szablyáját. Ezért fennáll az a lehetőség is, hogy a hunok kincsei, hacsak azokat nem veszítették el vagy nem tékozolták el, valahol a Volga és a Káma partján lehetnek. A legenda szerint a kardot pásztorfiú találta meg, majd átadta Attilának.
