IVÁNCSA–FERENCVÁROS 3–2 » A Magyar Kupa 4. fordulójának legnagyobb szenzációját a korábbi válogatott Vasas-védő, Tóth András által tavaly nyár óta irányított NB III-as alakulat szolgáltatta, amely megmutatta, hogy hittel, koncentrációval, szenvedéllyel és tökéletes taktikával Magyarország legjobb társulata ellen is eltüntethető az osztálykülönbség.
Ez már nem az első volt. Mármint figyelemfelhívó kupadiadal, elvégre az Iváncsa egy körrel korábban az élvonaltól a nyáron ugyan elbúcsúzó, ám oda a legrövidebb időn belül visszavágyó NB II-es Gyirmótot búcsúztatta – ragyogó csapatmunkával, no meg persze az élete talán legjobb meccsét játszó Suszter László duplájával (3–2). Alig egy hónappal később a Ferencváros érkezése hozta tűzbe-lázba a helyieket, akik már eddig is sok-sok diadalnak tapsolhattak az elmúlt hetekben. Volt ugyanis előjele a remek kupaszereplésnek, ugyanis Tóth András alakulata az NB III Közép-csoport 12. fordulójáig veretlenül menetelt, október 9-én az 1–0-s diadalt arató MTK II. állította meg a fővárosban a masszív Fejér megyei alakulatot.
Az FTC ellen azonban szó sem volt kudarcról, amihez kellett, hogy mindenki maximálisan helytállt azon a poszton, ahol szerepelt. Hiába vezetett kétszer is a Ferencváros, a publikum által űzött-hajtott házigazda mindkétszer egalizált, és ami még nagyobb szégyen a kezdőcsapatában kilenc légióst és két magyart (Bogdán Ádám, Botka Endre) felvonultató zöld-fehérekre nézve, hogy a minden dicséretet és pozitív jelzőt megérdemlő iváncsai CSAPAT fordítani és győzni tudott – NB III-as alakulatként, hosszabbításos meccsen, nem uli-buli, hanem valódi tétmérkőzésen. Kellett hozzá a csillagok mázlival megspékelt együttállása a kora délután megvívott meccsen? Persze! Kellett hozzá egy fantasztikus kapusteljesítmény a klasszisprodukciót nyújtó Varga Ádám révén? Persze! Ezt a diadalt már nem veheti el senki az Iváncsa KSE-től, mi több, a kupamenetelés folytatódhat, hiszen jövő februárban a jelen állás szerint az NB III és az NB II között igencsak billegő Budafoki MTE látogat Fejér megyébe. Márpedig a lentebb nyilatkozó, a sikerek útját felidéző sportembereket felvonultató Iváncsa KSE bebizonyította, hogy a futballban minden lehetséges.
BARTA BARNABÁS, az Iváncsa védője: Igazából ugyanúgy éltük meg, mint bármelyik mérkőzést a szezonban. Persze nyilván párszor felhoztuk a héten, de ugyanúgy készültünk. Talán az a kulcsa mindennek, hogy ugyanazt a focit játszottuk a kupameccseken, mint a bajnokikon. Nem álltunk vissza egy magasabban jegyzett csapat ellen sem és ez kifizetődik. Illetve a csapatmunka, mert mindenki beletette a magáét. Bárki lehetőséget kapott, 110%-ot tudott hozni. Személy szerint örültem volna még egy NB I-es pesti csapatnak, akár a Honvédnak vagy az Újpestnek, de összességében bárkit kaptunk volna, ugyanúgy sikerre éhesen mentünk volna ki a pályára. A Budafok ellen jó mérkőzést várok és bízom benne, hogy sikerül átmentenünk ezt a jó formát februárra.
JOVA BÁLINT, az Iváncsa védője: Számomra ez a Ferencváros elleni mérkőzés álomszerű volt, ilyen fiatalon ott lenni a pályán és átélni ezt az élményt. Óriási melót tett bele a csapat, a Mester által kért játékot próbáltuk játszani végig és ennek meg lett az eredménye. Extra egyéni teljesítmények, hit, akarat és egy kis szerencse. Ez volt a recept. A sorsolással kapcsolatban a legjobb tizenhat között már nincs könnyű ellenfél, a Budafok ellen is egy nagyon kemény találkozóra számítok, de azt szokták mondani, evés közben jön meg az étvágy, úgyhogy a cél egyértelmű: a továbbjutás!
KOVÁCS SÁNDOR, az Iváncsa középpályása: Természetesen mindannyian nagyon vártuk a meccset, több okból is. Nem mindennap játszik az ember a Ferencvárossal tétmérkőzést, ez egy ünnep volt a környék fociszerető közösségének, valamint nekünk, játékosoknak egy lehetőség is, hogy jó teljesítménnyel esetleg felhívjuk magunkra a figyelmet. Mi úgy indultunk neki, hogy nincs veszítenivalónk, élvezni kell ezt a találkozót, viszont tudtuk, hogy ezzel együtt 120%-os teljesítményre lesz szükség mindenkitől. Úgy gondolom, hogy nagy szerepe volt abban, ahogy a meccs végül alakult annak, hogy a Mester a kezdetektől fogva bízott bennünk és úgy vélte, hogy képesek lehetünk erre a bravúrra, amit többször el is mondott. Ez a felfogás érezhető volt az egész csapaton a meccs teljes folyamán. A Gyirmót elleni korábbi összecsapásról ugyanezt tudom elmondani: mindkettő igazi csapatmunka volt. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy hatalmas élményt szereztünk szerdán magunknak, egymásnak, és ami talán a legfontosabb, a szurkolóinknak. A sorsolást tekintve láttam különböző véleményeket, de minden meccs más, nekünk annyi a dolgunk, hogy teljes erővel és elszántsággal vessük bele magunkat a Budafok elleni mérkőzésbe, ugyanígy nagybetűs Csapatként funkcionálva és az előző két találkozóhoz hasonlóan papíron esélytelenebbként, úgy gondolom, képesek lehetünk jó eredményre.
MAKA ALEX, az Iváncsa támadója: Túlzás nélkül állíthatom, életem egyik legcsodálatosabb napja volt a szerdai! Már az előtte lévő éjszaka nagyon nehezen aludtam el, a fejemben cikáztak a gondolatok. A mérkőzés előtt ötven perccel tudtam meg, hogy nem kezdek, ami finoman szólva is meglepett. Amint kiléptem melegíteni, láttam a sok embert, a tévé kiállást, a kamerákat… Csodálatos érzés volt! A meccsen felvállaltuk a csapat által játszott támadófocit, hiába az ország legjobb csapata volt az ellenfél. Én a kispadon az első lőtt gólunk után voltam biztos abban, hogy rúgunk még gólt, és ha stabilak leszünk, valamint a szerencse is mellénk áll, ez meglehet! Hála Istennek, igazam is lett, szervezett, bátor, kemény, hittel teli játékunk továbbjutást eredményezett, a végén nekem sikerült adnom a győztes gólnál a gólpasszt. Büszke vagyok rá, hogy ennek a fantasztikus társaságnak a tagja lehetek!
VARGA ÁDÁM, az Iváncsa kapusa: Úgy gondolom, hogy ez a siker az egész csapat érdeme volt, mindenki egytől egyig beleadott apait-anyait. Nyilván nehéz mérkőzésre számítottunk és külön öröm számunkra meg talán még nagyobb sikernek könyvelhető el, hogy a Fradi egyáltalán nem tartalékos kerettel érkezett, sőt, szinte a full kezdő tizenegyét küldte fel a pályára a Ferencváros mestere. Belülről nyilván nehéz meccsre számítottam, tudtam, hogy minden pillanatban helyen kell lennem, minden egyes lövésnél, passznál ugyanúgy kell koncentrálni, mintha egy edzés lenne. Értelemszerűen ez teljesen más volt, természetesen az is felspannolt minket, hogy tévés meccs, biztosak voltunk benne, hogy sok ember nézni fogja, és hát ez sokunk számára egy nagy lehetőség, hogy akár a későbbiek folyamán, ha úgy alakul, akár felsőbb osztályokban is meg tudjuk mutatni magunkat. Egyértelműen annak tulajdonítható ez a két hatalmas siker, hogy egy percig sem adtuk fel és hittünk benne, hogy lehetetlen nincs és ezzel sikerült elérnünk azt, hogy a legjobb tizenhat között van a csapat. A kupa teljesen más, mint egy bajnoki, itt egy mérkőzésen dől el a siker, ám örülnek neki, ha ezt a sorozatot tudnánk folytatni, és reméljük, hogy a budafoki akadályt is sikerrel fogjuk átugrani.
