Apuleius • 8 nap
Az idő múlásával szembenézni nehéz, főleg, ha nincs előttünk jó példa, hogyan lehet igazán élni a B oldalon. A napos B oldal és a Csakazértis szerelem című kötet történeteivel és szakértői meglátásaival éppen abban próbál segítséget nyújtani, hogy az öregedés ne félelmetes mumus legyen, hanem egy izgalmakkal és aktivitással teli időszak, amelyben a boldogságot is megtalálhatjuk. A könyvek szerzőjével Jakupcsek Gabriellával beszélgettünk, társadalmi elvárásról, dacról, pozitív energiákról, boldogságról, csakazértis szerelemről! A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin novemberi számában olvashatjátok.
Visszatérhetünk arra pontra, amikor A napos B oldalt írtad? Egy valami adta az ötletet vagy az összegyűlt tapasztalataidat akartad megosztani?
Rengeteg tapasztalatom gyűlt össze. Majd’ harminckét évig talkshow-t vezettem, napi adásokat. Ezernyi emberi történetet megismertem. Munkám során megismertem azt is, hogy a nők hogyan szorulnak ki bizonyos területekről. Emellett én is megküzdöttem a saját korommal. Hatalmas szerencsém, hogy a munkám során mindig azzal foglalkozhattam, ami engem érdekelt. Amikor a Jakupcsek Plusz véget ért, akkor számomra már világos volt, hogy írni fogok, mert 2016 óta éreztem, hogy nekem kevés a tévé. Azt pedig tudtam, hogy ami engem a legjobban érdekel, az életemnek az a szakasza, ami még előttem van. Így született meg A napos B oldal. Igen, abban a könyvben van dac és düh. Írás közben úgy gondoltam, hogy én már megtehetem, hogy tabukat döntögessek, hogy elkezdjek olyasmiről beszélni, amiről az emberek többsége nem mer, vagy nem tud kivel beszélni róla. Egyébként, amikor az emberek kérdezték, hogy miről írok, az elején próbáltam körbeírni, és mindig odajutottam, hogy a B oldalról. Sokan mondták, hogy: „Te jóisten, nehogy ezt a címet add a könyvnek, mindenkinek az öregedés fog eszébe jutni!”. És ezzel pontosan rátapintottak a problémára, ami miatt megírtam a könyvet. A B oldal majdnem ötven év, nagyon nem mindegy, hogy mi történik velünk, és hogyan fogjuk fel.
Miért döntöttél úgy, hogy szakértőket is bevonsz A napos B oldal megírásába?
Nem naplót akartam írni, hanem segítőkönyvet. Én elmondhatom a saját impulzusaimat, de a konkrétumokat a szakértőknek kell elmondani, hiszen nem biztos, hogy mindenben nekem van igazam. Meg kell mondanom, A napos B oldalt vitaindító könyvnek is szántam. Tíz olyan téma van benne, ami biztosan mindenkit érint. Ezekkel a témákkal tulajdonképpen földobtam a labdát, most pedig egyenként megnézhetjük, mi az, ami foglalkoztatja az embereket. Ilyen téma a boldogság keresése. Szinte mindenkit foglalkoztat a kérdés, hogy mikor, hogyan talál párt, hogyan lesz boldog. Ezért is kezdtem írni a Csakazértis szerelem című könyvet, amelyben egyébként szintén szakértői vélemény zár minden beszélgetést.
fotó: Falus Kriszta
A Csakazértis szerelem bevezetőjében említed is, hogy A napos B oldal író-olvasó találkozóin a boldogság keresése merült föl legtöbbször, mint téma. Szerinted miért van ez, miért ez a téma került központba?
Szerintem erre az lehet az egyik magyarázat, hogy a B oldalon éri a legtöbb kudarc az embereket a boldogság keresése közben. Húsz és negyvenéves kora között az ember keresi a társát. Negyven fölött azonban sok embernek el kell engednie bizonyos álmokat. Megtalálta már a társát? Vagy el kell engednie azt, akit rosszul talált meg? Igazán nagy döntéseket negyvenéves kora fölött hoz az ember. Fájó döntéseket vagy jó döntéseket, de már felnőttdöntéseket kell hoznia. Az embereket érdekli, mi történhet velük a B oldalon. Egyedül maradnak? Maguk vállalják az egyedüllétet? Ilyenkor esetleg a környezetükkel kell megküzdeniük. A magyar társadalom szereti a szerelmet és a boldogságot a fiatalsághoz kötni, pedig egyáltalán nem korhoz kötött téma, éppen erről szól a Csakazértis szerelem című könyv.
A Csakazértis szerelem című kötet úgy állt össze, hogy beszélgettél emberekkel, mondják el a tapasztalataikat, meséljék el a történetüket.
Az elejétől fogva egyértelmű volt, hogy ebben a kötetben beszélgetni fogok. Hiszen minden életet én nem élhetek meg, mások tapasztalatai pedig nagyon fontosak. A témáimhoz kerestem eseteket. Nem lenne hiteles, ha én mesélnék olyan dologról, ami velem nem történt meg. Ezért kerestem olyan nőket, olyan beszélgetőtársakat, akik hitelesen, őszintén el tudják mesélni a történetüket. Természetesen nekem is vannak a különböző témákkal kapcsolatban előítéleteim, prekoncepcióim, és rengeteg kérdésem: miért száll ki valaki egy kapcsolatból? Miért nem száll ki? Hogy tudja megtartani magában a szeretet képességét? Hogy tud fiatalabb társsal élni? Hogy tud lemondani arról, hogy családja legyen? Ezekre a kérdésekre csak az adhat hiteles választ, aki átélte mindazt, amiről kérdezem. Ezért van az, hogy egy olyan könyv megírásánál, mint a Csakazértis szerelem mindig az anyaggyűjtés a legnagyobb és legizgalmasabb munka.
A Csakazértis szerelemben egyetlen férfi beszélgetőtárs szerepel.
A férfiak sajnos nem szeretnek a lelki életükről mesélni, legalábbis egy nőnek biztosan nem. De azt el kell mondanom, hogy a könyv készítésekor az első történet éppen Béla bácsié volt. A történet, amelyre rácsodálkoztam, és amely földobta nekem magasra a labdát: a szeretetre, szerelemre való képesség nem korhoz kötött. Vannak emberek, akik képesek megőrizni magukban ezt a képességet, és életük bármely szakaszában megtalálni a boldogságot, és vannak emberek, akikben ez a képesség talán meg se volt. Béla bácsi a legelső, akit megtaláltam, ő az alapja a könyvnek.
Említetted, hogy a könyvek írásakor megvolt a magad prekoncepciója, sőt A napos B oldalnál talán dac és düh is. Mennyiben változott a hozzáállásod a könyvek írása során? Mit adott eddig ez a két kötet?
Rendkívül szerencsés vagyok, mert legyen szó akár talkshowról. akár könyvről, ha valakivel beszélgetek, nekem bejön a valóság az életembe. Számomra ezek a beszélgetések tanító mesék. A könyveimmel az is a célom, hogy azok az emberek, akik nem túl nagy kapcsolatrendszerrel élik az életüket, nem látnak rá arra, hogy másnak milyen problémái vannak, vagy éppen milyen csodák lehetnek az életben, ők is pozitív energiát, jó ötleteket kaphassanak ezekből a történetekből. Én szerencsés vagyok, mert tulajdonképpen harminckét éve tanítanak. Mindig tanulok a beszélgetőtársaimtól.
A könyveidet olvasva tudatosodott bennem, hogy mennyi elvárással élünk. Elvárást támasztunk saját magunkkal szemben, a társadalom pedig velünk szemben. Miért van ez így? Szerinted miért félünk ennyire megöregedni, miért akarunk görcsösen fiatalok maradni?
Azért félelmetes az öregedés, mert tudatlanok vagyunk ebben a témakörben. Gondolj bele, a nők 45-50 éves korban lekerülnek a képernyőről, kikerülnek a politikai életből. Sőt, a politikai életbe már bele sem kerülnek. Így aztán a nők nem látják, hogy hogyan kell megöregedni. Az öregedés félelmetes mumus lesz. A nők a korral láthatatlanná válnak, szinte kitaszítja őket a társadalom. Így pedig nincs előttünk példa. Nem tudjuk, hogy a korunk előre haladtával hogy kell csinosan öltözni, de ami még rosszabb, nem látjuk a karrier- és sikertörténeteket, a boldogságot a B oldalon. Magyarországon nincs a kornak, az időnek tisztelete. Nincs előttünk jó példa, így mindenki fél az öregedéstől, mert akkor valami rettenetes dolog jön: az embert kirúgják, elhagyják, megcsúnyul. A félelmet növeli, hogy a politika sem beszél az idősekről, mert akkor a nyugdíjról, az idősek életmódjáról és kilátásairól is kellene beszélni. Ez pedig borzasztóan látszik a társadalmon: az emberek igazából nem fiatalok akarnak maradni, hanem életben akarnak maradni. Csak a fiatalság és az élet összekapcsolódik, mert az emberek az időseket nem látják élni, vagy azt látják, hogy méltatlan körülmények között tengődnek.
És hogy érzed, a könyveid segítséget tudnak nyújtani az embereknek?
Szerencsére abszolút ezt érzem. A könyveim segítenek. Ez látszik a találkozókon, előadásokon, amikor odajönnek hozzám az emberek. Azt talpasztalom, hogy nagyon sok embernek kell a pozitív energia, amelyet egyébként nem tud honnan bezsebelni. Adott esetben a környezete lehet negatív, lehúzó vagy rossz példát adó. Az előadásaim során nekem szerencsére közvetlen visszajelzésem van a könyveimmel kapcsolatban, az emberek odajönnek beszélgetnek, kérdeznek. Ez nekem óriási, inspiráció és segítség is. Járom az országot, előadást tartok, beszélgetek az emberekkel, és megtudom, hogy mi az, amivel legközelebb foglalkoznom kell.
Arról már mesélhetsz, hogy mi lesz a következő téma, mi jön még a napos B oldalon?
Ami nagyon izgat, és már A napos B oldal című kötetben is érintettem, de most következik a kifejtése, az az anyaság és a szülővé válás témája. Negyven fölött jönnek itt is a nagy kérdések. Lehetséges, hogy elengeded az egészet, nem lesz gyereked. Lehet azonban, hogy születnek gyerekeid, de akkor, hogy változtatja meg mindez a párkapcsolatodat, a társadalmi értékrendedet, a munkához való viszonyodat? Hogy éled meg a gyerekeid felnövekedését? Elrontod a nevelést vagy nem rontod el? Hogy éled meg, ha nagyszülő leszel, vagy ha nem leszel? Már gyűjtöm a könyvhöz a történeteket. Miközben mindezt én is megélem. Szerencsés vagyok, van három gyerekem, nagymama vagyok, ismerem ezt a küzdelmet. De most is az érdekel, hogy az általam is ismert helyzetet, hogyan tudják mások megélni, megoldani.
Kapcsolódó bejegyzés:
Darabokból egész - interjú Megyeri Zsuzsanna pszichológus-családterapeutával
A bejegyzésben szereplő portréképet és hivatalos borítófotót Jakupcsek Gabriella bocsátotta rendelkezésemre. A másik két kép saját fotó.
Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)
