venember83 • 3 nap
Egy 67 évvel ezelőtti, akkoriban nagy port felkavart ügyről írt régi szerzőtársunk DDQ. 1989-ben Pablo Escobar drogbáró utasítására felrobbantottak egy egész repülőgépet, egyetlen utas halálát kívánva mindössze. Évtizedekkel korábban azonban egy 19 éves fiú már megcselekedte ugyanezt.
Tűzgömb Colorado felett
1955. november elsején Conrad Hopp családjával vacsorázni készült az egyesült államokbeli Longmonttól keletre lévő kis farmjukon. Az egész napos cukorrépa-betakarítás után a jól megérdemelt vacsorához ültek le épp, amikor egy hatalmas robbanás rázta meg a házat. Az ablakon kinézve egy hihetetlenül alacsonyan szálló, tűzcsóvát húzó repülőgépet láttak hatalmas zajjal meredeken zuhanni. Szinte az egész család kirohant a tornácra, de mire kiértek, már csak a felcsapó lángokat látták a pajta mögött.
Conrad Chevyje a tornác előtt állt, így a bátyjával beugrottak a kocsiba, és elindultak a lángok felé. A ház melletti lucernáson átvágva, a farm végénél lévő öntözőcsatornáig tudtak csak eljutni, odáig is sűrűn kerülgették a lehullott törmelékeket. A csatorna előtt fékeztek le, s a kocsi lámpáinak fényében, ahogy a por lassan eloszlott, a kerítésnél néhány ülést vettek észre a földön, amelyek egy utasszállító géphez tartoztak. Conrad bátyja átugrott az árkon és átlendült kerítésen is, elszaladt a lángoló roncsok felé, ahol földbe gyökerezett a lába a látványtól. Ahogy jobban szemügyre vette az ülést, nem csak azt látta, hogy a háttámlán egy embléma van, hanem azt is, hogy az ülésben becsatolva egy elhunyt utas hever félig lelógva.
Conrad barátnője Martha a szomszéd farmon lakott, két mérföldre délre a Hopp farmtól. Szintén vacsorázni készültek, amikor őket is megzavarta a robbanás. Martha az apjával a Hopp farm felé vette az irányt, mivel abból az irányból látták a lángokat. Egy emelkedőre felhajtva vették észre, hogy szerte a környéken mindenhol fénycsóvák mozognak a sötétben, és a katasztrófa helyszínére tartanak. Negyed mérföldet sem tettek meg, a mikor meglátták az első roncsokat. Ezüstös alkatrészek, lemezdarabok, postai küldemények és mindenféle egyéb holmi hevert szanaszét. Martha, az apja és a Hopp fivérek egész este a környéket járták, roncsokat és hullákat gyűjtöttek. Volt, akit a székében ülve, mást a földre zuhanva, és volt, akit egy szalmakazal belsejében találtak meg. Conrad később azt mesélte, hogy azon az estén szinte fel sem fogták, hogy mi történt és még évek múltán is nyomasztották őket az átéltek.
A holttestek begyűjtése után, mivel a tüzek nagy részét nem tudták eloltani, csak csoportokba verődve, némán nézték a katasztrófa helyszínét.
Légifelvétel a Hopp farmról, a sarokban a gép farokrésze
A DC-6B típusú repülőgép 1955. november 1-én 18 óra 52 perckor szállt fel a denveri Stapleton repülőtérről, úticélja Portland volt. A felszállást követően, 11 perccel később egy fehér villanást láttak a denveri toronyban észak felé. A furcsa fényhatás után az irányítás sorra kapcsolatba lépett a körzetében repülő gépekkel, de a 629-es járat nem válaszolt többé. A gép 5780 láb magasan robbant fel, Logmonttól nyolc mérföldre keletre, a szántóföldek felett. A roncsok hat négyzetmérföldön szóródtak szét.
A viszonylag sűrűn lakott területen nem csak a Hopp család és szomszédai látták a tragédiát, szinte azonnal több százan igyekeztek a helyi rendőrséget tárcsázni. Aki csak tehette, azonnal autóba ült, és a helyszínre sietett.
Keith Cunningham, Longmont rendőrfőnöke megérezte, hogy ide a saját erői kevesek lesznek, ezért az Állami Járőrszolgálat embereit is elkérte, valamint az összes elérhető mentőt és tűzoltót a helyszínre küldte. Az egyik elsőnek kiküldött járőr rádión azt jelezte, hogy a mentők nyugodtan visszafordulhatnak, itt már semmi szükség rájuk…
Másnap aztán megkezdődtek a hivatalos vizsgálatok, a környékbeliek segítségével elkezdték begyűjteni a gép minden, még össze nem szedett darabját. A földet érés helyszínét és roncsok szóródási területét lépésről lépésre vizsgálták át. A gép törzse szétszakadt, a farokrész 4600 lábra volt a hajtóművektől és a szárnyaktól. A törzs közepe, a szárnyakkal és hajtóművekkel egy jókora krátert ütött a földbe. Ettől a krátertől 600 lábra északra hevert a leszakadt orr. A krátertől délre, 600 lábra is volt egy szárnydarab. A gép többi része apró darabokra szakadt, és szétszóródott a földeken. Ennek ellenére minden darabot összeszedtek, dokumentálták a megtalálási helyet, és lefényképezték. A lakosságtól is begyűjtöttek mindent, és mindenkit meghallgattak, mit hol találtak, és a holttesteket hol és milyen pozícióban találták meg. Ezen kívül kihallgattak mindenkit, aki látta a robbanást, vagy csak járt a helyszínen. Ugyanígy azokat is, akik az irányításnál és repülőtéren dolgoztak.
A gépen tartózkodott Eisenhower elnök segédjének felesége is. Ez lehetett az egyik oka, hogy az FBI akkor még nem hivatalosan, de mint segítségnyújtó jelen volt a helyszínen és nyomozást azonosítási szakértőkkel segítették.
Kirakós a roncsokból
A Nemzeti Közlekedésbiztonsági Tanács és a Szövetségi Légiközlekedési Hivatal, a Polgári Repülési Hivatallal együtt a nyomozás központjául a Stapleton városában lévő repülőteret jelölte ki. Itt elkülönítettek egy hangárt, és ide szállították a roncsokat. A szokásos eljárást követve, a géptípus paramétereivel megegyező méretű és kialakítású térhálót építettek fel, és ennek segítségével újra összeállították a repülőgépet. A holttesteket Greeley-be vitték, és a Nemzeti Gárda egyik raktárjában kialakított hullaházba helyezték el őket. Az azonosítás során az elhunytak közül kilencet a rokonok azonosítottak. Az FBI segítségével a nyilvántartások alapján további 21 elhunytat gyorsan azonosítani tudtak, de a többi holttestet csak hosszas vizsgálatok után sikerült azonosítani.
Azt elég gyorsan megállapították, hogy a géptörzs ilyen arányú roncsolódása nem egy meghibásodás miatti katasztrófa következménye. A roncsok állapota, a lemezek deformálódása, az égésnyomok robbanásra utaltak. Így ebbe az irányba is vizsgálódtak, majd a hatodik napon megállapítást nyert, hogy robbanóanyag okozta a repülőgép vesztét. Ekkor a Polgári Repülési Hivatal hivatalosan is tájékoztatta az FBI-t a bűnügyi nyomozás megindítása miatt.
Az FBI saját laborjainak teljes kapacitását az ügy felderítésének szolgálatába állította és az összes rendelkezésre álló emberük a roncsokon dolgozott.
Az hamar világossá vált, hogy a gép farok úgy része úgy vált el törzstől, mintha levágták volna,. A detonáció helyszíneként a 4. számú rakteret jelölték meg, a 718-as törzskeretnél.
Úgy ért földet a farokrész, hogy azon szinte csak a földet érésből származó sérülések voltak. A törzs többi részének roncsolódása alátámasztotta a robbanás gyanúját, így 1955. november 7.-én hivatalos bűnügyi nyomozás indult.
A gép farokrészének maradványa
A vizsgálatok két irányban folytatódtak: a nyomozók és a szakemberek egy része csak a ronccsal foglalkozott, a másik csoport feladata a 44 áldozattal volt összefüggésben.
Aprólékosan sorra vették mindegyik áldozatot, előéletüket, kapcsolataikat, tevékenységi körüket, utazási szokásaikat is vizsgálták, és hogy ki milyen poggyászt vitt magával. Az összeállított poggyászjegyzéket aztán összevetették azzal, hogy kinek milyen állapotban maradt a poggyásza. Mekkora sérülést szenvedett, mennyi hiányzik belőle, tartalmaz–e idegen anyagot, találnak–e valamelyik poggyászon robbanószer maradványokat.
A hosszas vizsgálatok alapján megállapították, hogy az egyik utas poggyásza szinte teljesen megsemmisült. Ez az utas egy 54 éves hölgy, Daisie E. King denveri lakos volt. Ekkor a nyomozás vezetői új irányt szabtak a vizsgálatoknak, tekintettel arra is, hogy időközben a laborvizsgálatok megállapították, az erősen rongálódott csomagmaradványokon magas a dinamit-koncentráció!
Így a Polgári Repülési Testülettől a nyomozást hivatalosan is átvette az FBI.
Az FBI átveszi a nyomozást
Egy külön csoportot állítottak rá a gyanússá vált áldozat családi viszonyainak, kapcsolatrendszerének és életének feltérképezésére, valamint újra átvizsgálták a csomagokat. Az FBI-nak sikerült King több személyes holmiját is beazonosítani. Megtalálták levelezésének részleteit, előkerült a csekkfüzete, egy 1000 dolláros utazási csekk, két hozzá köthető széf kulcsa, címlista, valamint rengeteg újságkivágás.
A legérdekesebbnek azok az újságkivágások tűntek, amelyek a 23 éves fiáról, Jack Gilbert Grahamról szóltak. Az újságok szerint a fiú nem volt makulátlan előéletű, hamisítási ügyekbe keveredett és a Denver megyei ügyészi nyilvántartás kiemelt helyen kezelte.
Részlet a Denver Megyei Pártfogó Felügyeleti Osztály aktájából:
Felügyelt és körözés alatt álló személy: Jack Gilbert Graham
Cselekmény: Csalás
Tényállás: J.G.G. munkahelyéről üres pénztárbizonylati csekkeket lopott el. Ezeket meghamisította, és 42 darabot felhasznált belőlük 4200 dollár értékben. A beváltott csekkekből vett egy kabriót, majd azzal ismeretlen helyre távozott.
Tartózkodási hely: Ismeretlen
Az akta frissítése: Beérkezett jelentés a texasi Lubbockból
1951. szeptember 11-én letartóztatásra került J.G.G. alkoholcsempészet miatt. A Texas állami rendőrség hosszas autós üldözés végén fogta el, miután lövéseket adtak le járművére. A gépkocsiban alkohol mellett fegyvert is találtak.
Ítélet: 60 nap elzárás
Elzárás utáni kiadatás: Denver Megyei Körzeti Ügyészség részére, a csekkhamísítási ügy miatt.
Ítélet : Felfüggesztett börtönbüntetés, 5 év időtartamra. Mellékbüntetés: kártérítési eljárás.
A nyomozók a kezdeti információk alapján górcső alá vették a családot, s hamar rájöttek, hogy a fiú és az anyja nem voltak jó kapcsolatban.
Az FBI nyomozói megállapították, hogy a Graham család örökség útján nagyobb pénzösszeghez jutott. De az öröklött összeg nem hozott nyugalmat a családnak, anya és fia között elmérgesedett a viszony az örökség miatt. Ennek következtében Graham elhagyta a szülői fészket, 16 évesen rokonoknál húzta meg magát egy ideig. Graham édesanyja később Denverben nyitott egy éttermet, és megengedte a fiának, hogy ott dolgozzon, sőt az étterem irányítását is átengedte neki.
A családi viszonyokat vizsgálva kiderítették azt is, hogy a családi béke nem állt helyre ezzel. Találtak egy tanút, aki elmondta, hogy a fiú egy nagyobb összeget elsikkasztott a kasszából, így az anyja kiadta az útját.
J. G. Graham az első kihallgatás során
Ahogy a nyomozók egyre jobban beleásták magukat Graham életébe, annál több gyanús körülményt tártak fel. 1955 szeptemberében egy robbanás okozott jelentős károkat az anyja éttermében. Még ebben az évben vásárolt egy Chevrolet pickup-ot, amely érdekes módon lerobbant egy vasúti átjáróban. Az érkező vonat teljesen szétzúzta a majdnem új járművet. Graham szerint az éttermi robbanás egy hibás gázcső miatt történt, az autóval történteket pedig a balszerencsére fogta. A háttérben a nyomozók gyanús biztosítási ügyleteket sejtettek.
A robbanás napján kikérdezték Grahamet, de akkor szűkszavúan nyilatkozott az anyja útjával kapcsolatban. A fiú szerint az anyja rokonlátogatóba indult a húgához, egy kis karibu-vadászatra.
A nyomozók nem elégedtek meg ennyi információval, kihallgatták Graham feleségét is. Gloria elmondta a nyomozóknak, hogy 1953-óta házasok, és két gyereket nevelnek. Lakewoodi otthonukban férje anyjával közösen élnek. King utazásával kapcsolatban szolgált pár érdekes részlettel. Szerinte Jack egy meglepetés ajándékkal akart kedveskedni az anyjának. Erről úgy tudta, hogy egy szerszámkészlet, amelynek beszerzését már napok óta tervezte, és mindenképp titokban akarta tartani. A csomagot látta is férje kezében, illetve látta férjét, amint az az alagsorba viszi. Jack anyja az alagsorban készítette össze a csomagját az utazáshoz. Mivel a csomagról nem esett szó, és Jack meglepetésnek szánta, nem tudta megmondani, hogy az anyósa megkapta e végül.
Az anyósát közösen vitték ki a repülőtérre, a család autóján.
Az FBI nyomozócsoportja összegezte a begyűjtött adatokat, s elegendőnek látták a bizonyítékokat arra, hogy komolyabban foglalkozzanak Grahammel.
Részlet az FBI „Graham” aktájából:
A nyomozás vezető indítványa:
Annak érdekében, hogy J.G.G. ne fogjon gyanút, azzal az indokkal csalják be az irodába, hogy azonosítani kell az elhunyt személyes tárgyait.
Eljárói feljegyzés:
A család meg is jelent a kitűzött időpontban, és azonosították is King csomagjainak maradványát. A jegyzőkönyvezés végén Glóriát kiküldték, de Jacknek feltettek még pár kérdést.
Elsőnek a titkos karácsonyi ajándékról faggatták, amelyet állítólag az anyjának vásárolt. Erről az első kihallgatás során nem tett említést, de a felesége szóba hozta.
Ügynöki jelentés:
A repülőtéren elvégzett adatgyűjtés során információt szereztünk arra nézve, hogy Graham a repülőtéren életbiztosítást kötött az anyjára, s magát adta meg kedvezményezettnek.
Ettől a ponttól az eljáró nyomozók hivatalosan is gyanúsítottnak tekintették Jack Grahamet, és őrizetbe is vették.
Graham a hirtelen jött gyanúsítás hatására belement egy poligráfos vizsgálatba, és még a házkutatáshoz is hozzájárult.
Az FBI nagy erőkkel szállt ki Grahamék otthonába, s aprólékosan átvizsgáltak mindent. Jack Graham egyik ingének a zsebéből előkerült egy dróttekercs, amiről később kiderült, hogy ugyan olyan, mint a robbanóeszköz maradványai között talált vezeték. A hálószobában elrejtve találtak egy dobozt, amiből előkerült a repülés napján vásárolt biztosítás eredeti példánya is. Több biztosítási kötvényre is fény derült, különböző összegekben.
Perdöntő FBI „ Graham” akta részletek :
Az FBI ügynökei (név nélkül szerepelnek az aktában) jelentik :
A repülőgéppel kapcsolatos minden megkötött biztosítást átvizsgáltak, s a különböző társaságok adatai szerint Graham édesanyjára összesen négy biztosítást kötöttek, a kedvezményezettek pedig a családtagok voltak.
Ahogy gyűltek a bizonyítékok, úgy lett a gyanúsított egyre közlékenyebb. Bár a vallomása kicsit korábbról indult, lassan feltárultak a részletek. Elmondta, hogy az étteremben történt robbanást ő okozta, valamint a kistehergépkocsiját is szándékosan hagyta a síneken.
Nem kellett sokáig várni arra sem, hogy további részletekkel szolgáljon a repülőgép felrobbantásával kapcsolatban.
Az áldozatok. Graham anyja a második sorban a negyedik helyen látható
A 629-es járat felrobbantását tudatosan tervezte meg, előkészületként Kremmlingben dinamitot vásárolt. Beszerzett két gyutacsot is, vett hozzájuk egy időzítőt és egy 6 voltos akkumulátort. Miután összeállította a szerkezetet, azt becsomagolta, és ajándéknak álcázta. Amikor az édesanyja becsomagolt már, kihasználta az alkalmat és az egyik nagyobb bőröndöt felnyitotta, amelybe végül elrejtette a csomagot.
A repülőtéren aztán a családot elvitte a terminálhoz, és ott kitette őket. A csomagokkal egyedül ment a United Airlines pultjához, de előtte még a parkolóban beállította az időzítőt. A pultnál lemérték a csomagot, s mivel az nehezebb volt, felszámoltak érte 27 dollárt még. Ezután a család után indult a terminálba. Közben észrevett az utasváróban egy biztosításokat árusító automatát. Ebből 1,5 dollárért vett egy 37 500 dolláros utazási biztosítást. Ezt találták meg később a lakásán egy kis ládikában elrejtve, mivel nem volt ideje beváltani. Mai értéken kb. 380 000 dollárt érne.
Este a rádióból tudta meg, hogy sikerült a terve, a gép minden utasával megsemmisült.
Graham a későbbi vizsgálatok során azt nyilatkozta, hogy tisztában volt azzal, hogy mások is lesznek a gépen. Ez túlságosan nem izgatta, úgy volt vele, hogy - járulékos veszteségként - már lejárt az idejük.
Az FBI a nyomozás végeztével átadta az ügyet a denveri kerületi ügyésznek. Bert Keating ügyész az állami törvénykezés szerinti emberöléssel vádolta meg Grahamet, ugyanis még nem volt szövetségi törvény a kereskedelmi repülőgép elleni merényletre. A kerületi ügyész gyorsított eljárásban kezdeményezte a vádemelést és a bírósági tárgyalást. A kiszabott 100 000 dolláros óvadék nem került befizetésre, így Graham bírósági őrizetbe került.
Graham a börtönben
A börtönben mintafogoly volt, csendesen töltötte az idejét zárkájában. Olvasgatott és az őrökkel beszélgetett naphosszat.
Fogva tartása alatt sor került elmeszakértői vizsgálatára is, ahová a börtönből szállították ki. A vizsgálatokat a két kirendelt védő, valamint két szakértő bevonásával végezték el. Később még négy pszichiáter is megvizsgálta. A vizsgálat során Graham azt állította, hogy kihallgatása során az FBI irodában látott falikép adta az ötletet neki arra, hogy bevallja a robbantást. A képen szabotőröket fognak el, azoktól dinamitot foglalnak le. Ez sugallta neki a dinamitos robbantást, és ezért ismerte be a merényletet. A robbantás elkövetését ekkor már tagadta, azt állította, hogy kényszerből tette a vallomást korábban. A vizsgálat végén a fogvatartottat beszámíthatónak ítélték, és visszaszállították a börtönbe.
A visszaszállítást után, 1956. február 10.-én este a 17 óra 30 perces vacsoraosztást követően tartott zárka ellenőrzés Grahamet a földön találta, fuldokolva fetrengett. A nyaka köré egy zoknit csavart, azt pedig egy hengerelt kartoncsővel szorította tovább. Az ellenőrzést végző őr levágta a zoknit a nyakáról, a riasztott orvos pedig benyugtatózta a rabot. Kényszerzubbonyt húztak rá, és fokozott őrzését rendelték el, ezt követően ágyhoz kötözve, négy őr felügyeletében volt a nap 24 órájában.
A legek tárgyalása
A szörnyű cselekmény nem csak azzal tűnt ki, hogy rendkívül brutális volt, hanem azzal is, hogy ez volt az USA történetének első személyszállító, kereskedelmi repülőgép elleni terrorcselekménye. Ezen kívül ez volt az első olyan tárgyalás, amelyet a televízió is közvetített!
Kezdetben a bírósági tárgyalásokon tiltott volt a fényképek készítése, és filmet sem forgathattak. Graham tárgyalása is így indult, de aztán feltehetően az ügy különlegessége miatt, a Legfelsőbb Bíróság az eljáró bíró kezébe adta a döntést. A bíró eleinte nem engedett kamerákat a terembe, csak hangfelvételt, fényképezést és rádióközvetítést engedélyezett. Majd újra változott a helyzet, beengedték a kamerákat a tárgyalásra. A terem hátsó részében építettek egy fülkét a kamerák számára. A bírónak volt egy kapcsoló a keze ügyében, amivel saját maga szabályozta, mi mehet adásba, vagy ha úgy döntött, egyszerűen kikapcsolata a kamerákat.
A városházán alakítottak ki egy sajtóközpontot, közvetlen telefonvonalakat építve ki a tárgyalóterem és a városháza között. A bíróságon csak pár országos napilap tudósítója maradhatott.
Tudósítás a bíróságról
Egy újabb rekord
A megvizsgált lehetséges esküdtek számát nézve is csúcsot döntött az eljárás. Összesen 231 lehetséges esküdtet vizsgáltak meg abból a szempontból, hogy ellenzik-e a halálbüntetést. Továbbá határozott véleményük van-e a bűnösség vagy ártatlanság tekintetében. Az esküdtszék összetétele az alábbiak szerint alakult:
Az esküdtek a tárgyalás ideje alatt egy zárt kollégiumban laktak. A hölgyek varrógépeket kértek, és varrogattak, a férfiak társasjátékokkal múlatták az időt.
Az első tárgyalást 1956 áprilisában tartották meg, 5 hónappal a robbantást követően. A tárgyalásra hatalmas érdeklődés mellett került sor, több százan igyekeztek bejutni a bíróságra. Aki bejutott, az nem mert később kimenni, ugyanis biztosan nem tudott visszamenni. Sokan így magukkal hozták az ebédjüket, és a vacsorájukat is és egész napra berendezkedtek.
A teremszolga egy személynek biztosított külön bejutást, és minden napra ülőhelyet. A titokzatos hölgy minden reggel kilenckor érkezett, és ugyanoda ült le, egészen közel a vádlotthoz. Ő a United Airlines elhunyt pilótájának felesége volt.
A merénylő védői előterjesztettek egy indítványt, miszerint Graham kényszer hatására tett vallomást. A szövetségi bíró ezt elutasította, s továbbra is döntő bizonyítékként kezelte a vallomást. Graham a továbbiakban nem tett már részletes vallomást, s védelemnek nem sikerült egyik bizonyítékot sem megcáfolni. Az eljárás során nyolcvan tanút hallgattak meg, bemutatásra került 174 tárgyi bizonyíték. A védelem 8 tanút vonultatott fel, de ezek nem járultak hozzá érdemben a védelemhez.
Ahogy feljebb már említettem, rendkívül érdekes módon a szövetségi törvénykönyvekben akkoriban (1955) nem szerepelt olyan törvény, amely bűncselekménynek minősítette volna egy repülőgép felrobbantását, ezért a coloradói kerületi ügyész a vádemelést a lehető legegyszerűbb módon terjesztette be: egyetlen áldozat – anyja, Daisie King – előre kitervelt meggyilkolásával vádolta meg Grahamet, annak ellenére, hogy a 629-es járaton felrobbantott áldozatok száma összesen 44 volt.
1956. május 5-én az esküdtszék egy 69 perces tanácskozás végén első fokon bűnösnek találta, és halálbüntetést javasolt számára.
A Grahamet védő két ügyvéd új eljárás lefolytatására tett indítványt, de ezt a bíró május 15-én szintén elutasította.
Graham ezt követően kiadott egy nyilatkozatot, miszerint lemond minden további tárgyalásról, fellebbezési jogáról, s kijelentette, hogy ügyvédeinek nem adott engedélyt semmilyen indítvány előterjesztésére.
Az ítélethirdetésre 1956 augusztusában került sor, s az eljáró bíró halálra ítélte a bűnösnek talált Jack Grahamet. A kitűzött ítélet-végrehajtást fellebbezés miatt 1956. augusztus 8-án egyszer elhalasztották, de a Legfelsőbb Bíróság 1956. október 22-én helybenhagyta az ítéletet.
1957. január 11-én az Állami Büntetés-végrehajtási Intézet gázkamrájában végrehajtották az ítéletet Jack Gilbert Grahamen. Helyi idő szerint 20 óra 8 perckor nyilvánították halottnak. 24 éves volt mindössze.
Korabeli újságcikk az ügyről a címoldalon
