KoaX • 3 nap
Három nap és két éjszaka. Ennyit voltunk Palermóban, ahol a kultúra és a gasztronómia izgalmas kavalkádja vár ránk.
Az előző részben a tudnivalókat és érdekességet részleteztük. Érdemes átolvasni, ha még nem tették!
A következő célpontunk felé haladva rövid pillantást vetettünk a központi pályaudvar főterén (Piazza Giulio Cesare), a város legfontosabb forgalmi csomópontján az apró, zöld oázisában álló lovasszoborra. A tér neve össze ne zavarjon, ő nem Julius Caesar, hanem II. Viktor Emánuel, a Haza Atyja. Nincs olyan város, ahol ne lenne róla elnevezve valami. A korábbi olasz utak során mindig találkoztam a nevével, nem véletlen, hisz ő volt, aki egyesítette a mai Olaszországot.
Palermo híres a kis utcáin lévő piacokról. Ezek adják a palermói lét sava-borsát, ezért tilos kihagyni! A belvárosban három nagyobb piac található, a Mercato di Ballaró, a Vucciria és a Mercato di Capo. Mindegyiknek megvan az egyedi varázsa.
A Ballaró piac tűnt a legnagyobbnak. Itt tényleg mindenféle árus van. Zöldségek, húsok, halak, fűszerek, sajtok, vegyesen a kínai vackoktól kezdve az olasz kézműves termékekig. Itt találjuk a legtöbb afrikai vonatkozású szuvenírt és mindenféle ruhaterméket. Kávés kocsi, frissen facsart narancs, kifőzdék és grill kaják ameddig a szem ellát.
Tipikus multikulti piac, vagyis inkább vásár a legvegyesebb felhozatalban.
A következő állomás a palermói székesegyház. A piachoz hasonlóan a katedrális is egy csodás elegy, vagy ötféle építészeti stílus jegyei találhatók meg rajta. A belépés ingyenes, hölgyeknek vállat eltakaró ruházat kell, de a bejáratnál lehet vásárolni egy euróért kendőt. (Ezért érdemes egy kis összehajtható táskát vinni a városnézésre is, amibe belefér egy kendő, naptej, külső akksi stb.) Jegy ellenében további látnivalók tekinthetők meg: múzeum, püspöki szoba, kripta, királyok sírja, tető, kincstár. Mi a tetőt választottuk, ez a legnépszerűbb opció. A szűk csigalépcsők után csodálatos kilátást kapunk mind a városra, mind a katedrálisra és könyékére. A jegy 7 euró.
További képekért katt a galériára!
A következő programpont a kapucinusok katakombája, mely a város legismertebb látványossága.
A sztori onnan indult, hogy a 16. században a kolostor temetője megtelt, így földalatti kriptákat nyitottak. Később beindult a mumifikálás biznisze (egy isteni jelnek hitt „ügy” miatt) és komoly pénzekért cserébe a gazdagok ezt a temetkezési módszert preferálták.
Nagyjából 8000 holttestet őriznek itt, köztük rengeteg a gyermek egészen csecsemőkortól. Gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott! A belépő csak 3 euró.
A bevárosi sétálóutcán a Quattro Cantihoz mentünk, a történelmi belváros főterére, ahol a négy történelmi negyed találkozik. A négy csodás barokk épület jelképezi továbbá az évszakokat, az égtájakat és itt látható a város négy védőszentje és négy spanyol uralkodó szobra. A tér mögött áll a Fontana Pretoria, a hatalmas, több medencés szökőkút. Víz sajnos nem mindig van benne és körbe is van kerítve, ráadásul ekkor le is volt zárva. Így nem sok mindent láttunk belőle.
Egy hamisítatlan olasz pasta után a legforgalmasabb és leghosszabb sétálóutcán a Teatro Massimóig mentünk. A palermói operaház Európa egyik legnagyobbja és valóban elképesztően gyönyörű. 30 perces vezetett túra keretében belül is megtekinthető, ennek az ára 10 euró. Óriási hiba volt ezt kihagyni, mert a képek alapján igazán mesébe illő a Keresztapa 3 utolsó jelenetének a helyszíne.
A palermói operaház
Már csak a vacsora maradt hátra, aminek a helyszínét egy blogger ajánlata alapján találtam, ez pedig a Fúnnaco PizzaLab. Csak szuperlatívuszokban tudok mesélni a helyről. A belváros egy eldugott kis részén található, ahol kvázi egy kis sikátor egésze az étterem teraszát képzi. Baromi hangulatos, képeslapra illő.
A pizza pedig valóban a legjobb volt, amit valaha ettem egész életemben!
Ropogós és fluffy széllel is kérheted, erősen ajánlom a fluffyt, a di mezzo pizzájuk pedig hibátlan választás volt!
*Ez nem a di mezzo pizza
A következő napra egy egésznapos programot választottam, mellyel a bakancslistáról kihúzhattam egy tételt.
Befizettünk egy olasz főzőiskolába!
Programunk 10 órakor kezdődött. A séfünkkel és kiscsoportunkkal (ez általában 5-7 fő) a Mercato di Capo bejáratánál találkoztunk, ahol először bevásároltuk a hozzávalókat. Közben az alapanyagokkal kapcsolatban kaptunk értékes információkat.
A Capo merőben más, mit a korábbi piac, bár itt is folyamatosan ordítanak, ahogy azt kell. Mario, a séfünk mesélte, hogy a Capo az ízig-vérig helyi olasz piac, nem pedig vásár. Azaz friss élelmiszert igen, ruhát és szuvenírt viszont nem fogunk találni. Ide járnak a palermói olaszok bevásárolni és az árusok is mind olaszok, dél körül pedig már pakolnak is el.
Piacos tipp! Akárhol is kérsz valamit és nem látod kiírva az árát, előtte mindig kérdezd meg! Fordított sorrendben biztos, hogy két-, háromszoros árat kell fizetned!
A lakáson egy kedvesen előkészített konyhapult várt ránk, ahol közösen elkezdtük előkészíteni az ételeket. A menüsorunk:
Azon kívül, hogy egy igazi olasz receptet és fűszerezést tanultunk, Mario, aki korábban egy római étteremben dolgozott, folyamatosan figyelt a legapróbb részletekre is. Elmagyarázta azokat az apró mozzanatokat, fortélyokat, technikákat és alapvető konyhai készségeket, amitől a végeredmény sokkal ízletesebb és kifinomultabb lesz. Termesztésen egy pár pohár fehérbor társaságában végül elfogyasztottuk mindent.
További képekért katt a galériára!
A program négy óra és 69 euróba kerül. Eggyel flancosabb környezetben pedig ezt a tetőteraszos helyet ajánlom.
Délután felkerestük az al Cassaro cukrászdát, ahol a legnagyobb hangsúlyt a kiváló alapanyagokra helyezik. Épp ezért igen népszerű és rengeteg díjat zsebelt be az elmúlt években. Én maradtam a jól megszokott pisztácia fagyinál és ebből az előre elkészített mini változatot kóstoltam meg.
Nem vagyok nagy fagyis, de egy pisztácia fagyira sose tudok nemet mondani. A nyaralás alatt legalább 4-5 helyen ettem és mindegyik csodás volt. Viszont a város leghíresebb cukrászdája, az al Cassaro fagyija összességében
ugyanolyan finom volt, mint akármelyik másik. Nem volt kiemelkedő.
De ezt nem negatív értelemben mondom, inkább hogy bárhol is fagyizzunk, csalódni nem fogunk.
A Quattro Cantitól 10 méterre található a Costantino Palace, mely nemrég a látogatók számára is megnyílt. Ez egy fel nem újított és teljesen kifosztott nemesi rezidencia, mely a legtöbb látogatót inkább elborzasztja. A megmaradt kopott freskók látványa inkább egy kísértetjárta helyre emlékeztet.
Na, de haladjunk is tovább a gasztrotúrán, eljött az ideje a következő szicíliai különlegesség, az arancini kipróblásának. A Sfrigola nevű franchise erre szakosodott.
Ez egy zsemlemorzsába forgatott, olajban sült rizsgolyó amelyet mindenféle olaszos finomsággal töltenek meg. Az arancini (azaz kis narancs) nyilvánvalóan formájáról és színéről kapta a nevét.
Szerencsére gondoltak a telhetetlenekre, és 3 euróért kapható egy kisebb méretű, háromféle ízű válogatás.
A városban sétálgatva jutottunk el egyszer csak a Vucciria utcára és környékére, amit a harmadik „piacnak” is nevezhetünk. Bár itt is találni néhány árust, ez inkább a város bohém, kiülős bárokkal és gyorséttermekkel teli street food körzete.
A kikötő miatt a belvárosban nincs strand. Viszont van egy hatalmas, borzasztóan hangulatos beach bár, a Nauto. Homokos tengerpart, rengeteg kényelmes fotellel, stéggel, hangulatvilágítással, csodás kilátással a tengerre és persze rengeteg koktéllal.
A hosszú városnézés után a legjobb hely, ahol el lehet kezdeni az estét.
Sajnos több napunk nem volt, mert másnap haladtunk tovább Cefalúba. De nyugodtan tervezzetek három, négy napra Palermóba, hisz rengeteg látnivaló maradt még. A Mount Pellegrino megmászása, a királyi palota, mely a legöregebb Európában, a botanikus kert (mondjuk ezt láttuk kívülről és sajnos elég csúnya), egy rakás templom és en bloc napokon át lehet bolyogni a hatalmas város szűk utcáin.
Ezután Cefalúba utaztunk, négy napra, főleg pihenni. A következő részben erről a népszerű városról lesz szó.
