A szexuális diszfunkciók kapcsán volt már arról szó, hogy az orgazmus hiánya utalhat valamilyen zavarra, de mivel tudjuk, hogy a szexuális egészség nem csupán a fiziológiai problémák meglététől függ, ideje tiszta vizet önteni a pohárba: most akkor a csikló általi vagy a hüvelyi orgazmus az igazi, avagy diszfunkciónak számít-e egyik vagy másik hiánya?
Szögezzük le előre: szó sincs olyanról, hogy igazi és nem igazi. Mindkettő létezik és egyik miatt sem tagadhatjuk meg a másik létjogosultságát. Persze a férfiak részéről érthető az az idealisztikus gondolat, hogy szeretkezés közben egyszerre élvezzen el mindkét fél, ám ez még abban az esetben sincs így általában, mikor a hölgy elsősorban hüvelyi úton szokott eljutni az orgazmusig.
Merthogy azt bizony egyénenként eltérő, hogy ki melyiket preferálja és ezt megint nehezen érti meg egy-két férfi. Pedig ez nem döntés kérdése, hanem biológiailag vannak komoly eltérések a tekintetben, hogy a nemi szerv melyik pontja kinél mennyire érzékeny, s ennek megfelelően kit hol érdemesebb ingerelni. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a – talán meglepő – tény, hogy mindössze a hölgyek harmada képes hüvelyi úton eljutni az orgazmusig, a többieknek ehhez a csiklón át vezet az út. Még egyszer hangsúlyozzuk: ez nem döntés, hanem biológiai adottság kérdése.
Azért fontos ezt tisztázni, mert a korábbi cikkekben felhozott orgazmus hiány nem feltétlenül olyan problémára utal, ami miatt szakemberhez kellene fordulni. Az előbb említett bizonyos hitetlenek, akik szerint csak a hüvelyi út az igazi és a csikló ingerlése csak annak pótléka, megeshet, hogy nem hajlandók a nőt a neki legmegfelelőbb módon kielégíteni. S így a sztori hamar véget ér: szex után a pasi gondtalanul hátra dőlhet, mint aki jól végezte dolgát, s „ha a nő képtelen elmenni, akkor az az ő baja”. Pedig nem hibázik itt senki, csupán meg kell tanulnunk egymás működését és elfogadni, hogy olykor lehet az téves, amit a haverok meg esetleg a pornó tanított.
Ha valaki mégis egy fentihez hasonló kapcsolatban élne, ahol nem lehet konkrét igényeket kifejezni, könnyen abba a csapdába eshet, hogy önmagát hibáztatja, s ezzel máris borul a szexuális egészsége (lásd WHO, második pont), szorongással töltheti el egy idő után már akár a szex gondolata is.
Amikor tehát női szexuális diszfunkciókról beszélünk, nem elég a test működését elemezni; a szexualitás épp fokozottan intim jellege miatt különösen fontos kapcsolatban áll a lélek működésével. Ha az egyikkel gond lesz, garantált, hogy a másikkal is akadnak tennivalók – mire pedig valaki szakemberhez fordul, már csak az a kérdés marad, hogy melyik volt előbb?
Nemi betegség gyanúja esetén tőlünk is nyugodtan utánanézhetsz a lehetőségeknek vagy akár kérdezhetsz, míg a többi panaszról itt, a blogon lesz még szó.
Szerző: Csősz Roland
