JTom • 6 nap
Az etnikailag és nyelvileg is sokszínű 11 milliós Belgium, három fő csoporttal rendelkezik, a holland nyelvű flamandokkal, a francia nyelvű vallonokkal és egy német nyelvű kicsiny közösséggel a keleti régióban. Nagyjából a mai BeNeLux államokkal azonos területű Egyesült Németalföldi Királyságból Belgium csak 1830-ban, az augusztusi forradalom után nyerte el függetlenségét. Most a délen található, nagyobb Vallónia (franciául Wallonie) régiót fedezzük fel, ahol a franciául beszélő vallon népcsoport lakik, ami az ország lakosságának 31%-a. A belga szabadságharc után fennmaradtak meglepő határokkal rendelkező részek, mint a Hollandiába beékelődött enklávé, Baarle-Hertog település, de a német határnál is előfordul olyan, hogy egy belga út beszorult Németországba.
Belgiumban nincs könnyű dolgunk a helynevekkel, mivel pl. ha az I. világháborúban elhíresült Ypres 〈Bővebben>>>〉 városát keresnénk, nem fogjuk megtalálni, mert az Iepern flamand névvel van kitáblázva. Brüsszel kiírásoknál se lepődjünk meg, ha megszokott Brussels helyett Flandriában csak Brusselt, Vallóniában pedig Bruxellest látunk feltűntetve.
A luxemburgi határ mentén fekvő Bastogne a II. világháború ikonikus helyszíne, így nem véletlen, hogy két múzeum 〈Bővebben>>>〉 is bemutatja a fennmaradt emlékeket és harcászati eszközöket. A főtér is büszkélkedik egy gyönyörűen karbantartott M4 Sherman tankkal, amiből 50.000 darabot sikerült előállítani. Az USA a Szovjetuniónak a Lend-Lease keretében 4.102 db M4A2-est szállított, de a kölcsönbérleti szerződés ellenértékének kiegyenlítése egészen 2006-ig elhúzódott, amikor a valódi érték töredékét teljesítették. A Firefly volt az egyetlen olyan Sherman változat a 76,2 mm-es ágyújával, amely legalább csekély eséllyel felvehette a harcot a jól ismert Panzer V Párduc 〈klikk⇓fotóra⇓〉 ellen, ami egyszerűen az északabbra fekvő Manhay utcáján tekinthető meg.
Belgium Németországgal határos részén húzódik az Eiffel Natúrpark, aminek része az Európában egyedülálló Magaslápvidék (Hautes Fagnes). Itt magasodik Belgium legmagasabb pontja is, a Signal de Botrange, ami gyakorlatilag egy kis fa emelvény a fennsíkon. A 2011. áprilisi tűzvész szinte teljesen elpusztította a növényzetet, ami után fennmaradtak ezek a bizarr facsontvázak, amelyek minden látogatót megigéznek és nem véletlenül lett a Noir Flohay elnevezése, mivel a sötét, borongós, baljóslatú noir stílust fedezhetjük fel az éles árnyékaival. Ennek ellenére kár lett volna kihagyni a rendkívül színes összetevőket egy fekete-fehér fotóról.
A tőzegmohás lápréteken mindenhol nyílt a keskenylevelű gyapjúsás, amire bólinthatnánk is, hogy akkor ebből készül a gyapjú pulóver. Óriásit tévednénk, mivel a gyapjú az a juhokon „terem”, esetleg a gyapottal lennénk közelebb a megoldáshoz, az viszont egy trópusi növény. Az élénk rózsaszínen virágzó hanga és füzike egészen beszínezte a mezőt, amik között kevés málnát és mocsári áfonyát is lehetett legelni.
A Le Canal du Centre a Meuse folyó völgyét a Schelde folyóval köti össze, így kijáratot létrehozva az Északi-tenger felé. Jelentős szintkülönbségeket 7 km-es szakaszon világörökségünk négy hajóemelője hidalja át, bár 2002 óta ezek az emelők már csak szabadidős célból működnek. A teherhajókat a közeli Strépy-Thieu hajólift monstrum szolgálja ki, amely 73 méteres szintkülönbséget tud áthidalni. Az új szakasz egy másik érdekességgel is rendelkezik, mivel a főút feletti hídon nem autók, hanem hajók közlekednek a több méter mély Pont-canal du Sart vízihídon 〈klikk⇑fotóra⇑〉.
Dinan vagy Dinant nagyon nem mindegy, mivel az előbbi az Franciaország Bretagne félszigetén fekszik, az utóbbi pedig a belga Vallónia régióban. Évekkel ezelőtt megláttam egy hasonló fotót Dinantról és akkor a fejembe vettem, hogy egyszer ezt a folyóparti házsort a saját szememmel is látnom kell. A nyáron ez megvalósult és mondhatni csalódás nem lett belőle! A város kiváló helyzetéből adódóan számos csata folyt már itt a középkorban is, nem véletlen a sziklafalán magasodó Citadelle de Dinant sem, de a kastélyszerű Városháza (Hôtel de ville) sem hanyagolható. 1914. augusztus 15-én francia és német csapatok harcoltak a városért a dinanti csatában, aminek során lábon lőtték az akkor még hadnagyként szolgáló, Charles de Gaullet. Nemrégiben szobrot is állítottak neki a Meuse folyó felett átívelő kecses Charles de Gaulle Bridge mellett.
A város kétség kívüli nevezetessége a gótikus stílusban újjáépített Miasszonyunk kollégiumi templom (Collégiale Notre Dame de Dinant), aminek a körte alakú kupolája is figyelemre méltó. Templomok interiorje még ebben a stílusban is mindig hasonló, de a szürke mészkőn és a dinanti fekete márványon ahogy az ólomüvegek színe megcsillan, az valami egészen egyedi itt. Az Európát a középkorban sújtó számos járvány miatt az ivóvíz itt sem volt biztonságos, ezért a helyi apátságnak is szerencsére ideális megoldása született: a sörfőzés. A Maison Leffében ismerhető meg a részletes története és nem utolsó sorban a számos sörfajtája.
A rakpartján elengedhetetlen, hogy egy liège-i gofrit ne fogyasszunk el, ami a két legnépszerűbb gofrifajta egyike Belgiumban. Ezek az egyenetlen alakú finomságok sűrű, briósszerű tésztából készülnek és speciálisan erre a célra kialakított gofrisütőben sütik meg, így a cukor megolvad és egyedi karamell ízt kölcsönöz neki. Bár a liège-i gofri eredete kissé homályos, a feltételezések szerint a francia kulináris hagyományok befolyásolták és a liège-i pékek tették híressé. Általában simán fogyasztják, de porcukorral, tejszínhabbal, csokoládéval vagy különféle gyümölccsel tehetjük még izgalmasabbá. A másik fajtáról azonban a későbbiekben lesz szó…
