Bár az utóbbi évtizedekben néhányszor az ausztrál filmgyártás is foglalkozott a vietnámi háborúval, korántsem szenteltek neki annyi címet, mint amerikai részről. A nyolcvanas években mindenesetre elkészült egy tévésorozat, amely generációs élményként igyekezett bemutatni a konfliktust, kifejezetten ausztrál szemmel.
A tízrészes Vietnam először 1987-ben került képernyőre. A történet egy fiktív család, illetve ismerőseik élményei alapján mutatja be a háborús éveket 1964 végétől, amikor bevezetik Ausztráliában a sorkötelezettséget, egészen 1972 végéig. Az apa kormányhivatalnok, akinek kissé léha nagyfiát berántják, majd Vietnámba vezénylik, míg kamasz lánya éppen lázadó korszakát éli, és persze a háborúellenes demonstrációkból sem marad ki. Kollégáik, barátaik és bajtársaik között is találunk mindenféle beállítottságú embert, ezáltal a készítők megjelenítették az akkori társadalom legjellegzetesebb figuráit és állásfoglalásait. Ez utóbbin van az igazi fókusz, és emiatt a vietnámi kontingens mindennapjai és csatái nem is kapnak túlsúlyt, sőt egyértelműen a hátországnak szenteltek több időt.
A történet viszonylag lassan indul be, itt-ott kissé kiegyensúlyozatlan (fura például, hogy pont a katonai kiképzést és ezáltal a főszereplő, Phil megkomolyodását rövidre vágták), viszont a cselekmény hatásosan mutatja be a társadalmi folyamatokat, a háborúval kapcsolatos nézetek megváltozását, illetve jól követhetően illeszti ezt bele a nagyobb képbe. Sajnos a szövegkönyv néhol kifejezetten gyenge, úgy is mondhatnám, az írók megelégedtek azzal, hogy sokszor hallott, jelzésszerű párbeszédekkel támasszák alá például a jól ismert családi élethelyzeteket, de az igazán tartalmas viták vagy szócsaták elmaradnak, pedig erre több helyen is lett volna lehetőség.
Ami komoly pozitívum, hogy igyekeztek arcot adni a vietnámi embereknek, elsősorban a civileknek. A kulturális különbségek ismeretében gyanítom, hogy a forgatókönyv e téren is egyszerűsít (legalábbis a párkapcsolatok ausztrál–vietnámi viszonylatban szerintem kissé elsietettek, és kizárólag a rövid terjedelem támaszthatja őket alá), de a háborús részvétel értelmezését mindenképpen elősegíthette, hogy nem egyoldalú történetként mutatták be a konfliktus egy szeletét (ahogy az sajnos nagyon sok alkotásra jellemző), illetve hogy a polgári műveleteket (csúnya szóval a pacifikálást), továbbá ezek hatásait is beillesztették a forgatókönyvbe.
A szereplők többsége kissé hullámzó teljesítményt nyújt. Nagy részük Ausztráliában természetesen jól ismert név (például Veronica Lang vagy Barry Otto), de magyar szemmel nézve kevés az ismerős. Egyikük az azóta jócskán befutott Nicole Kidman, aki tizenkilenc éves volt akkoriban, de könnyedén és hitelesen eljátszotta a történet kezdetén még csak tizenöt éves leányzót. A másik az első világháborús klasszikus, a Gallipoli egyik főszereplője, Mark Lee, aki bár közel járt a harminchoz, máig megőrzött fiatalossága révén akkor is jól állt neki az ifjú katona karaktere.
Magyar vonatkozása is van a sorozatnak, ugyanis az egyik karakter, Serge a történet szerint emigráns magyar apától született (utóbbi egyszer meg is szólal anyanyelvén, bár nem túl meggyőzően). Az viszont látszik, hogy az írók nem voltak teljesen képben nemzetünkkel kapcsolatban, és inkább az oroszokhoz hasonlóvá tette ezeket a szereplőket. A Serge név is a Szergejből jött…
A technikai színvonal a nyolcvanas években készült tévésorozatokra jellemző szintet képviseli. Az operatőri munka teljesen átlagos, bár a látványnak előnyére válik, hogy a vietnámi jeleneteket Thaiföldön forgatták. A kísérőzene sajnos kifejezetten egyhangú, a főcímként felhasznált Pachelbel-féle D-dúr kánont bosszantóan sokszor veszik elő, a korabeli slágerekből pedig meglepően visszafogottan válogatnak, de azt sem túl meggyőzően.
A hazai közönség és a kritikák mindenesetre pozitívan fogadták a szériát. A társadalmi változások bemutatása és a karakterfejlődés révén magukénak érezhették a történetet, és az imdb.com tanúsága szerint máig megmaradt az ausztrál köztudatban. Utóbb az Ausztrál Filmintézet is díjazta a két fiatal főszereplőt. 1988-ban egyébként a brit BBC is műsorára tűzte a sorozatot.
A Vietnam meglátásom szerint nem korosodott igazán jól, vagyis manapság már inkább csak érdekes, mint szórakoztató élmény végignézni. Igazi értéke az ausztrál, illetve a vietnámi nézőpont láttatásában rejlik. A szériát egyébként beszerezni sem könnyű, ugyanis hivatalosan csak a miénktől eltérő régiókódú DVD-n lehet megvásárolni, viszont egyes letöltős oldalak kínálatában legalább megtalálható, és egy-két része a YouTube-on is megtalálható. Örülnék, ha egy modern produkció is születne minderről, de félek, hogy be kell érnünk a 2019-es Danger Close-szal, amely viszont a katonákra és egy megtörtént csata napjaira szűkítette a fókuszt, bár nagyon hatásos módon.
Vietnam Kennedy Miller Productions 1987 (részenként kb. 45 perc) Rendezte: Chris Noonan & John Duigan Zene: William Motzing Főszereplők: Barry Otto, Nicole Kidman, Nicholas Eadie
Ha már az ötvenedik évfordulót tapossuk, gondoltam belevágok... Gigantikus munkának ígérkezik, de azt hiszem, megéri. Több tucat kötetet és cikket olvastam már róla, írtam belőle egy szakdolgozatot és pár cikket, továbbá szinte mindegyik témába vágó játékfilmet és számos dokumentumfilmet is beszereztem. Talán kicsit, de hozzájárulhatok a hazai ismeretterjesztéshez, valamicskét átadhatok mindebből, amire szükség is van, hiszen a vietnami konfliktusról még mindig kevés a magyar nyelvű munka.
Bár a rendelkezésre álló források nagy többsége amerikai eredetű, remélem, a vietnami oldalt is be tudom majd mutatni, nem is beszélve a ritkán emlegetett egyéb résztevőkről (ausztrálok, új-zélandiak, dél-koreaiak és így tovább). Igyekszem nemcsak a katonai vonalat hangsúlyozni, hanem az egész korszakot is megidézni. S mivel kicsit elkéstem a blog indításával, visszafelé is fogok építkezni, vagyis az 1965 előtti eseményekre is kitérek. A visszatérő érdeklődőknek tehát érdemes lesz időnként visszalapozni a korábbi posztokra. Egyébként másik blogomon, a monty.blog.hu-n már évek óta gyártom a posztokat, többek között erről a témáról is, így ne csodálkozzon senki, ha egyes cikkek alapanyagát újra előveszem itt, mert elő kell vennem.
Jó olvasást és eredményes művelődést kívánok.
Állandó problémaköre a kutyásoknak, hová lehet menni pancsolni a kedvenccel. Mert igen, a nyár és a fürdés nekik is jár, sőt. Most hoztam egy menő listát nektek, kutyafuttában közlöm is, hogy rá tudjatok keresni igény esetén. A kutyabarát szolgáltatók közül természetesen nem maradhatnak ki a…
5+1 hasznos tipp a méhek napjára
A legelőtől az itatón át a tudatos mézvásárlásig.
1994 óta az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) kezdeményezésére április 30-án tartjuk a méhek napját! Mivel hazánkban sajnálatos módon alacsony a mézfogyasztás, a program nem titkolt célja a méz és a méhészeti termékek megismertetése és…
