Linda Morvai • 10 nap
A világ legnagyobb részén egy 1980-as dél-afrikai-botswanai koprodukciós film, az Istenek a fejükre estek című alkotás hozta el az ismertséget egy ősi afrikai népcsoport számára.
Mai posztunkban röviden bemutatjuk nektek a szanok (busmanok) történetét!
A koiszan nyelvcsaládba tartozó nyelveket beszélő szan népek feltételezhetően a mai Dél-Afrika és Botswana területén alakultak ki - kultúrájuk a legősibbek közé tartoznak a bolygón, s a kutatók úgy gondolják, hogy a kontinensrész legelső lakóinak közvetlen leszármazottai, akik több tízezer éve jelentek meg itt.
Dél-Afrikában talált, 42 ezer évesre (!) becsült használati tárgyak szinte teljesen megegyeztek a manapság szanok által használtakkal.
A 14-15. század folyamán az egyébként is nomád, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató törzsek tagjai szállásterületeket alakítottak ki Afrika déli partjai mentén, ahol kapcsolatba kerültek a térséget gyarmatosítani szándékozó európaiakkal, a hollandokkal. Tőlük ered a manapság elterjedt népnév, a busman (Bosjesmans), amely nemes egyszerűséggel "bozótlakó"-t jelent.
A következő évszázadokban a hollandok (majd az őket követő britek), illetve az észak felől előrenyomuló bantu törzsek távozásra késztették a harcot többnyire kerülő, békés életmódot folytató szanokat, így idővel beszorultak az eltartásukra csak korlátozottan alkalmas, sivatagos, félsivatagos Kalahári-medencébe.
Manapság a szan törzsek szállásterülete csak töredéke őseikének; leginkább Botswana középső és nyugati részén, továbbá Namíbia keleti-északkeleti területein fordulnak elő, noha egyes csoportjaikkal a nem túl távoli Angolában is találkozhatunk.
A mintegy százezer fős szan népesség nagy része napjainkban is nomád-félnomád életmódot folytat (vadászatból, gyűjtögetésből eltartva magát), habár sokan már letelepedtek - nem kis részben az időközben függetlenné váló botswanai és namíbiai kormányok ösztönzésére, habár addig a földtulajdon általunk ismert formájával sem igazán voltak tisztában. A szanok közül sokan megőrizték őseik természeti hitét (amelynek a középpontjában a Nap és a Hold áll), de szép számmal akad köztük római katolikus vallású is.
A szanok egy része pedig már csak a turisták szórakoztatására folytat félnomád-nomád életmódot, s űzi őseik mesterségét, a vadászatot.
Hagyományos étrendjük részei a szöcskék, bogarak, hernyók, lepkék is, vizet pedig a száraz időszakban a vízmegtartó növények gyökereiből szereznek.
Az igen ősi eredetű, más mai nyelvekkel rokonságban nem álló koiszan nyelvcsaládot - amelyet a csettintésre hasonlító hangok gyakori használata tett ismertté - egyébként három nagy csoportra oszthatjuk; a szanok leginkább az északi nyelvcsalád nyelveit és nyelvjárásait beszélik. Fennmaradásukat nem teszi könnyűvé, hogy gyakran csak néhány száz vagy néhány ezer ember beszéli őket, miközben az országok, amelyek területén élnek, nem ismerik el hivatalos nyelvként.
A koiszan nyelvek írott formájában a felkiáltójel egyébként a csettintő hang helyét jelöli.
A nyelvcsalád két legelszigeteltebb nyelvét (hadza, sandawe) Tanzánia középső részén beszélik.
1980-ban mutatták be a mozikban az Istenek a fejükre estek (The Gods Must Be Crazy) című dél-afrikai-botswanai filmet, amely történetének középpontjában egy busman férfi, valamint egy kólásüveg áll: a törzs tagjai számára ismeretlen, az égből közéjük pottyanó üveget az akkori Délnyugat-Afrikában (ma Namíbia) született Nǃxau ǂToma által megformált Xi juttatja el végül az "istenekhez" - a számtalan, vicces jelenetekben bővelkedő történet rávilágította a világ figyelmét az elszigetelten élő busmanokra. A főszereplőről keringő történetek szerint mikor szerződtették, és megkapta 300 dolláros fizetését, azt egyszerűen elfújta kezéből a szél, mivel nem volt a papírpénz értékével tisztában...
A filmnek több folytatása is készült az 1944-ben született és 2003-ban elhunyt Nǃxau főszereplésével, de népszerűségben meg sem közelítették az eredetit.
A rávilágítás kifejezés annak ellenére igaz, hogy az 1980-as években a filmet számos kritika érte a törzsi életmód sztereotíp bemutatása miatt, valamint azért, mert egyáltalán bemutattak az Egyesült Államokban egy apartheid által finanszírozott alkotást.
Zárásként itt egy kis bemutató a koiszan nyelvek "csettintő" hangjaiból:
