Az egzotikus országokat, területeket bemutató sorozatunk huszonhetedik epizódjában visszatérünk a Csendes-óceán térségébe, hogy bemutassuk nektek az Amerikai Egyesült Államok egyetlen szövetségi államát, amely nem az amerikai kontinensen fekszik.
A "Tovább" gomb után irány Hawaii! Aloha!
A nagyjából a mai Örményország területével megegyező méretű (tehát egyharmad magyarországnyi) Hawaii-szigetcsoport Észak-Amerika partvidékétől mintegy 3200 kilométerre délnyugatra helyezkedik el a Csendes-óceán északkeleti részén. A nyolc nagyobb (közülük a legnagyobb Hawaii, a legnépesebb pedig Oahu) és tucatnyi kisebb szigetből álló csoport a vulkáni működésnek köszönheti létezését - tulajdonképpen mindegyik nagyobb földdarab egy-egy vulkáni kúp; számos tűzhányó működik még napjainkban is (a legjelentősebb a fősziget, Hawaii vulkánossága).
A szigetcsoport legmagasabb pontja a tengerszinttől számítva 4205 méteres Mauna Kea - ha azonban nem a tengerszinttől, hanem a talapzattól számítjuk a magasságot, akkor a maga 10 203 méteres magasságával ez a hegy számít a Föld legmagasabbjának.
A több millió éves geológiai történettel szemben Hawaii emberi történelme nem tekint vissza hosszú múltra: nagyjából az első ezredforduló táján érkeztek ide az első polinéz felfedezők kéttörzsű hajóikon, hogy kezdetét vegye egy csodálatos kultúra több száz évig tartó virágzása...
A helyi hagyományok szerint valamikor a távoli, ködbe vesző múltban Tahitiről érkező hódítók hajtották igájuk alá a szigetcsoportot, ennek régészeti bizonyítékait azonban még nem találták meg. Ami biztos, hogy az idők folyamán Hawaiin az indiaihoz hasonló kasztrendszer alakult ki - a legmagasabb fokozatot a nemesség jelentette, amelynek tagjai állandó harcban álltak egymással a hatalomért.
Az európaiak számára - mint oly sok szigetet a Csendes-óceánon - Hawaiit az angol hajóskapitány, James Cook fedezte fel, aki 1778 januárjában érkezett meg Kauai szigetéhez. A délceg kapitány egyik mecénásának, Lord Sandwichnek a tiszteletére Sandwich-szigeteknek nevezte el a csoportot, amely szerencsére nem maradt meg sokáig.
Pontosabban nem a szigeteken, hanem a sokak által kedvelt reggeli/tízórai/uzsonna/vacsora, a szendvics által.
A következő évtizedekben számos európai és amerikai hajó látogatta meg a Hawaii-szigetcsoportot, a látogatások alkalmával pedig akaratlanul is "ajándékot" hoztak az őslakosoknak: a különböző betegségek hatására a 19. század közepére az eredeti népesség mintegy 70%-kal csökkent. A csúcstechnológiás idegenek felbukkanása egy másik, nem várt következményt is hozott: az európai fegyverekkel felszerelkezett egyik nemesi család rövid időn belül magához ragadta a hatalmat, s 1795-ben megalapította a Hawaii Királyságot (Ko Hawaiʻi Pae ʻĀina).
Időközben protestáns misszionáriusok érkeztek a szigetekre, amelynek hatására a lakosság egy része áttért a keresztény hitre; ezzel párhuzamosan az addig nem ismert írásbeliség is elterjedt Hawaiin.
A 19. század közepétől az amerikaiak, a britek és a franciák versengtek a szigetek feletti befolyás megszerzéséért - a "vetélkedőből" az amerikaiak jöttek ki a legjobban, akik először 1875-ben egy kölcsönös együttműködési szerződést kötöttek a Hawaii Királysággal, miközben a trónra jutó új uralkodó, David Kalākaua az 1870-es években kisebb borsot tört az ekkorra kialakuló helyi fehér elit orra alá: fényes udvartartást tartott, s igyekezett visszaállítani az őslakos hagyományokat. Jutalmul egy helyi milícia új alkotmány elfogadására kényszerítette az uralkodót 1887-ben, amellyel egy fehér irányítású alkotmányos monarchiát hoztak létre.
Hawaii utolsó uralkodója, Liliuokalani királynő tett még egy utolsó kísérletet hazája függetlenségének megőrzésére, azonban az "erősebb kutya nemz utódot" elv itt is érvényesült; Washington ugyan nem volt hajlandó nyíltan annektálni a területet, Hawaii felett viszont teljesen átvették az irányítást a telepesek, akik az amerikai haditengerészet (egészen pontosan az itt horgonyzó USS Boston hadihajó legénységének) támogatásával kikiáltották a Hawaii Köztársaságot (Lepupalika o Hawaiʻi) 1893-ban. Öt évvel később, a spanyolokkal vívott háború farvizén végül felvonták a csillagos-sávos lobogót a szigetcsoporton.
1900-ben Hawaii Terület (Territory of Hawaii) néven az Egyesült Államok tengerentúli területe lett a szigetcsoport.
Lakói adót fizettek a szövetségi kormánynak, választójoguk azonban nem volt a szövetségi választásokon.
A 20. század első évtizedeiben az ültetvényes gazdálkodás hatására robbanásszerű növekedésen ment keresztül a Hawaii-szigetcsoport gazdasága; ezt támogatandó több tízezer ázsiai (elsősorban japán) bevándorló érkezett, tovább csökkentve ezzel az őslakosság arányát az össznépességen belül.
Az 1940-es évek elejére a legnépesebb szigeten, Oahun hatalmas katonai infrastruktúra épült ki: katonai és légi támaszpontok hálózták be a szigetet, miközben a déli öbölben óriási haditengerészeti támaszpont terpeszkedett. Az egyre növekvő japán fenyegetésre reagálva 1940-től itt, Pearl Harborban volt az amerikai csendes-óceáni flotta fő erejének bázisa...
...amelyre végül 1941. december 7-én a japán haditengerészeti légierő gépei mértek csapást; az Oahu elleni légitámadással (amelyben több, mint kétezer katona és civil vesztette életét) kezdetét vette a második világháború az Egyesült Államok számára.
A háború alatt az ország többi részével ellentétben Hawaiin nem internálták a japán származású polgárokat (mivel ekkoriban a népesség mintegy 40%-át tették ki, ez kivitelezhetetlen lett volna). A harcok későbbi szakaszában közülük is sokan csatlakoztak az amerikai haderőhöz, ahol nem csak tolmácsolási feladatokat láttak el, mint azt a németek megtapasztalhatták. 1945-ig Hawaii volt a csendes-óceáni hadszíntér ellátásáért felelős legfontosabb logisztikai központ, valamint itt működött a térségért felelős amerikai főparancsnokság is Nimitz tengernagy irányításával.
A második világháborút követően a sziget népességének nagy része szavazati jogot kapott, ezzel párhuzamosan pedig felerősödtek a tagállami státuszt követelő hangok is. Egy 1959-ben tartott népszavazáson a voksolók 94%-a az Egyesült Államokhoz való csatlakozás mellett tette le a garast; ennek eredményeként Hawaii ötvenedikként, 1959. augusztus 21-én csatlakozott az unióhoz.
Napjainkban a mintegy másfél milliós szigetállam továbbra is az amerikai haderő egyik legfontosabb támaszpontja - ugyan a haditengerészet egységeinek többsége csak alkalmi jelleggel látogat Pearl Harborba (jobbára rombolók és tengeralattjárók állomásoznak itt), így is több tízezer katona teljesít szolgálatot Oahu szigetén.
A szigetcsoport legnépesebb települése a főváros, Honolulu, ahol a népesség mintegy ötöde él - ez nem magától értetődő az Egyesült Államokban, ahol többnyire nem a legnépesebb település az adott állam fővárosa. A lakosok mintegy tíz százaléka őslakos, a többséget az ázsiai (japán, filippínó, kínai) bevándorlók adják (37%), de jelentős még a fehérek (23%) aránya is.
Az angol mellett a hawaii is hivatalos nyelv a szigetcsoporton, a gyakorlatban azonban inkább előbbit használják - a hawaii anyanyelvi beszélőinek száma kevesebb mint harmincezer; érdekesség, hogy ez a nyelv rendelkezik a világon az egyik legkevesebb hanggal: öt magánhangzó és hét mássalhangzó mellett egy úgynevezett globális zárhang alkotja az ábécét. A hosszú ideig tartó keresztény hittérítés eredményeként a lakosság nagy része (kétharmada) valamelyik keresztény felekezet követője; a második legnépesebb vallási közösség a buddhistáké, miközben az őslakosok egy része a régi hawaii vallás híve maradt.
Hawaii gazdaságának legfontosabb bevételi forrása évtizedek óta az idegenforgalom; évről évre több millió amerikai és külföldi dönt úgy, hogy nehezen megkeresett pénzét itteni aktív (szörfözés - hullámlovaglás -, túrázás például) vagy passzív pihenésbe fekteti, hogy legalább néhány hétig részese lehessen a mesterségesen generált polinéz életérzésnek.
A szigetcsoporton számos nemzeti park hivatott védeni a helyi flórát és faunát.
Hawaii az Egyesült Államok egyetlen tagállama, ahol nem került kiépítésre vasúthálózat. A nagyobb szigeteken (elsősorban Oahun) modern közúthálózat várja a közlekedőket. A szigetek közötti kapcsolattartásban az 1950-es évek óta a repülőjáratoknak jut a legfontosabb szerep, miközben a vízi közlekedés megmaradt a turistáknak és a kevés, halászattal foglalkozó helyinek.
A hetedik legnagyobb sziget, a 84 hawaii őslakos által lakott 180 négyzetkilométeres Niʻihau egyébként magántulajdonban van a 19. század vége óta.
A beceneve "tiltott sziget" (The Forbidden Island).
Helyzetéből adódóan a hagyományos amerikai sportok (amerikai futball, baseball) mellett népszerű a már emlegetett szörfözés is, amely évszázadokon keresztül volt a helyi polinéz kultúra meghatározó eleme, fő eszköze, a szörfdeszka pedig éppen Hawaiiról indult világhódító útjára az 1940-es években.
Már szót ejtettünk Hawaii múltjáról és jelenéről, zárásként pedig emlékezzünk meg egy eszközcsoportról, amelynek segítségével nagyon-nagyon régi időkbe tekinthetünk vissza: a fő sziget, Hawaii legmagasabb csúcsai közül néhányon ugyanis számos különböző típusú teleszkóp fürkészi az eget - az egyik itteni rádióteleszkóp is részt vett például abban a munkában, amelynek eredményeként nem is olyan régen megalkották az első felvételt egy fekete lyukról.
Zárásként következzen egy videoklip, amelyben az egyik legismertebb hawaii előadóművész, Israel "IZ" Kaʻanoʻi Kamakawiwoʻole arról énekel, hogy mi vár ránk valahol a szivárvány felett...