venember83 • 4 nap
Óceánia szigetekkel benépesített délnyugati részét (Mikronéziát és Melanéziát) a 19. század második felében fokozatosan gyarmati uralom alá vonták a térségben megjelenő európai hatalmak: az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország.
A kapcsolatfelvétel sokszor kulturális sokként érte a helyi őslakosságot; ez a sokk később több helyen vallási formát öltött, amelynek eredményeként ma számos szigeten olyan messiást várnak, aki majd egyenlővé teszi őket a gazdag fehér emberekkel.
A manapság rakomány (avagy kargó/cargo)-kultusz néven emlegetett melanéziai millenarista kultuszok, vallások először a 19. század második felében jelentek meg a Fidzsi-szigeteken: lényegüket tekintve ezek olyan új, mágikus hitvilágok voltak, amelyek fő célja a fehér ember gazdagságának elérése volt. A név (cargo, azaz szállítás) annak köszönhető, hogy a helyiek hitvilága szerint ez a mesés gazdagság (étel, ital, luxuscikkek) majd hajókon fog elérkezni a nem túl távoli jövőben.
A hajók könnyebb kikötésének biztosítása érdekében sok helyen mólókat építettek a parton.
Az első világháború idején és az azt követő években a kisebb szigetek mellett már az akkoriban holland és ausztrál irányítás alatt álló Új-Guinea szigetén is figyeltek meg rakomány-kultuszokat.
A rakománykultuszok azon vallási mozgalmak, melyek törzsi társadalmakban jelentek meg a technológiailag fejlett, nem bennszülött kultúrákkal való találkozások során. Céljuk a fejlettebb kultúrára jellemző anyagi javak megszerzése, melyet különböző vallási rituálék segítségével igyekeznek elérni.
1941-től Japán fokozatosan nyomult előre Délkelet-Ázsiában és a nyugat-óceániai szigetvilágban; ennek során elfoglalták Új-Guinea északi részét valamint a Salamon-szigeteket, ahonnan az Ausztráliába irányuló amerikai tengeri utánpótlás elvágását remélték megvalósítani.
Az amerikaiak (és ausztrálok) azonban nem ültek tétlenül a babérjaikon: 1942 nyarától nagyszabású offenzívát indítottak a Salamon-szigeteken. Az itteni hadműveleteik logisztikai támogatására légi és haditengerészeti támaszpontot létesítettek a brit-francia kondomínium Vanuatu (Új-Hebridák) egyik szigetén, Tannán. A helyi melanéz őslakosságnak már korábban is volt kapcsolata a fehérekkel, az ekkor megjelenő több ezer amerikai (többségében fehér férfi) azonban sokkolta a lakosokat - a jenkik ugyanis hoztak magukkal mindent, ami a trópusi hőséget és (számukra) borzasztó körülményeket sokkal elviselhetőbbé tette.
Az amerikaiak már akkor is híresek voltak arról, hogy a többi nemzetnél sokkal jobban gondoskodnak a katonáik kényelméről.
A magukkal hozott jólétből (élelmiszerek, egészségügyi ellátás) a helyieknek is jutott, akik a háború után, az amerikaiak elvonultával sem feledkeztek meg erről a "mesés" időszakról. A több tízezer fehér ember itt tartózkodása a következő években beleivódott a tannai mitológiába, olyannyira, hogy a 20. század második felében a helyi rakománykultusz már egy bizonyos John Frum eljövetelét vízionálta.
A nagyjából Budapest-méretű Tanna szigetét napjainkban közel harmincezer ember lakja.
Azt nem tudjuk, hogy John Frum valós személy volt-e, vagy csak a megtestesítője minden fehér embernek, de a tannai emberek a mai napig nem mondtak le róla, hogy egy napon majd elhozza számukra a kánaánt. John Frum követői ellenezték Vanuatu függetlenné válását, mondván, hogy a nyugati típusú állam és a teret nyerő kereszténység megöli a helyi hagyományokat; az 1970-es években a John Frum-hívők saját politikai pártot is alapítottak céljaik elérése érdekében.
Szintén Tanna szigetéhez kapcsolódik a Tom Navy-kultusz, amely az egykor itt állomásozó amerikai haditengerészeknek köszönhető; a sziget harmadik jelentős "istensége" pedig nem más, mint a közelmúltban elhunyt Fülöp herceg - a helyi hagyományok szerint ő egy helyi szellem fia, akitől John Frumhoz hasonló jólét elhozatalát várják a hívők.
A fentieken kívül napjainkban még Pápua Új-Guinea néhány kisebb közösségében (elsősorban a melanéziai országrészben) élnek aktív rakománykultuszok, a John Frum-kultuszhoz hasonló ismeretségre azonban - még - egyikük sem tett szert.
A "cargo cult" kifejezéssel egyébként nem csak a vallástudományban, hanem az informatikában is találkozhatunk.
